„Pedig sokszor megfogadtam, hogy nem írok már, nem foglalkozom vele... de bánt! Bánt az igazságtalanság, bánt az, hogy így a semmibe veszik Magyarország legnagyobb, legnépszerűbb, és legsikeresebb csapatának szurkolóit” – kezdte Hrutka János a Facebookon.Hrutka János a Facebookon.
Mint ismert, a Ferencváros most szombaton bajnokin, május 7-én pedig a Magyar Kupa döntőjében találkozik az Újpesttel a Groupama Arénában, a májusi meccsen viszont az MLSZ sorsolásának eredményeképp az Újpest lesz a rendező. Így egyrészt ugyanannyi jegy jár a két csapatnak, de amíg az újpestiek szabadon beléphetnek, az FTC-tábornak továbbra is a vénaszkenneres beléptetésen kell átesnie.
„Előfordulhat az a diszkriminatív állapot, hogy a stadion 50 százaléka simán besétál a kapukon, esetleg lilára világíttat, a hazai zuhanyzóban kényezteti magát, lila buldogot rohangáltat a zöld gyepen, vagy éppen a hazai B-középre tart igényt, ne adj isten, pirotechnikai eszközöket alkalmaz, visz be kontroll nélkül (legalább kupadöntő hangulata lesz az eseménynek), a másik fele a tömegnek pedig szkennereltet, motoztat, olyan adatokat szolgáltat, melyet sehol a világon, egyetlen egy stadionban sem kérnek a szimpatizánsoktól, leül a helyére, és tapsol, néha. Miért? Mert ez a szabály, mert mindent megtettünk, mert egy kupadöntőn, ahol semmi közünk a szervezéshez (még csak meg sem tudnak büntetni, hiszen az MLSZ-nek saját magát kellene szankcionálnia mint szervezőt), kötjük az ebet a karóhoz, mert így is 8000-en vannak átlagban…” – írta Hrutka, majd kitért arra, hogy az FTC hazai meccseinek nézettsége csökken.
A korábbi Ferencváros-játékos szerint a kupadöntő jó alkalom lenne egy igazi futballünnepre, de erre nem lát esélyt.
„Itt lenne egy derbi, amelyre mindenki nagyon régóta várt: a két nagy, ősi rivális, a végső küzdelemben döntheti el, hogy kié legyen az egyetlen trófea, amely még számít az idén... A bajnokság? Ugyan, kit hoz még lázba 20 pont előny és a bajnoki cím után? A kupa... ez éltet mindenkit! Ettől az élménytől akarnak megfosztani minden jó érzésű szurkolót mindkét oldalon!
Mert ehhez már nincs kedve senkinek, ezt már a legbékésebbek gyomra sem veszi be: a saját stadionunkban veszik semmibe jogainkat, jelképeinket, érzéseinket és lojalitásunkat!
Mindenki tudja, hogy nem regisztráltam, nem szkenneltem az új stadionba. A Ferencváros különböző (korosztályos – a szerk.) csapataival kilencszeres bajnokként, többszörös kupa- és szuperkupa-győztesként, örökös bajnokként és örökös tagként sohasem kértem jegyet a Groupama Arénába, azt az egy-két mérkőzést a semleges szektorból, saját költségemre tekintettem meg, de most úgy éreztem, hogy újra itt az alkalom.
Elkezdődtek az egyeztetések, sokan mondogatták régóta, hogy a Ferencváros érdekei fontosabbak, mint az elvek, bajnokok lettünk, kupadöntőben vagyunk, gyere! És jöttem... készültem... szerveztem, mint sok más régóta nem járó, hatalmas fradista társam.
De így... ez nem az, ami a szívemhez közel áll, ezzel nem tudok azonosulni, mint ahogy sokan, mások sem!
És hogy mégse legyen annyira negatív a gondolatiság, Balajcza Szabi megmentette a napomat: neki hiányzott a Fradi-tábor, neki hiányzott a hangulat!
Csakúgy, mint a többi »nem beszélő« játékosnak is…”