– Akadnak, akik már éppen az önök válogatottjához, a Mezey-féle csapathoz hasonlítják a mostani együttest, mondván, akkor volt legutóbb ilyen hatékony a csapatjáték.
– Ebben sok igazság van. Emlékszem, mit mondott akkoriban Mezey György. A kapitány úgy fogalmazott, hogy nem ti vagytok a tizenegy legjobb játékos Magyarországon, de ti alkotjátok a legjobb tizenegyet, a válogatottat… És ez a mostani együttesre is igaz. Nézze csak meg az ellenfeleket, az Európa-bajnoki mezőnyt, szinte minden válogatottban lát a mieinknél jobb képességű futballistákat, de csapatként mégis többre tartom a magyar válogatottat a legtöbbjüknél.
– Egyértelműen Bernd Storck érdeme mindaz, ami most történt?
– Már többen elmondták előttem, én is csatlakozom hozzájuk: amihez Bernd Storck hozzányúlt, az arannyá változott.
– Nem mindenki gondolja így. Már lehet hallani innen-onnan, hogy a német szakembernek egyszerűen csak szerencséje volt.
– Fanyalgók mindig voltak, és mindig lesznek. Szerencsénk volt, ezt kár vitatni. Szerencsénk volt akkor is, amikor a norvégok a pótselejtezőn lenéztek, lekezeltek bennünket, amikor Király Gábor az oslói mérkőzésen bravúrral tolt kapu fölé egy közeli löketet. De számoljuk össze, az elmúlt évtizedekben hányszor volt balszerencsénk. Visszamehetnénk a berni világbajnoki döntőig, az aranycsapat bukásáig. Aztán jöhetne szép sorban a chilei vb, a meg nem adott góllal, az angliai világbajnokság, a szovjetek ellen kihagyott nagy ziccerekkel. Aztán az a bizonyos Ralf Edström-fejes 1973-ból, Nyilasi és Törőcsik kiállítása az argentínai vb-n 1978-ból. A belgák elleni potyagól a spanyolországi tornán 1982-ből. Folytassam? Ott van a Himnuszunkban, énekeljük, hogy Isten, áldd meg a magyart… Hát most megtette, mellénk állt. Megérdemeltük, sokat, nagyon sokat vártunk rá. Egyébként, visszatérve Bernd Storckra, folytatta azt a munkát, amit Dárdai Pál elkezdett, kidolgozott egy koncepciót, talált egy taktikát, és azt majdhogynem tökéletesre fejlesztette.
És olvashat még a Hosszabbításban arról, hogy…
– miként ugrott a világ legjobbjai elé a londoni olimpián a sokoldalú atléta, Gyarmati Olga, hogy aztán a továbbiakban mégse éljen istenáldotta tehetségével.
– miért higgyünk a tündérmesékben. Elvégre a labdarúgó Eb-n elődöntős Wales, az angol bajnoki címet besöprő Leicester City, vagy korábban a kölyökként wimbledoni címet nyerő Boris Becker, az elit-világbajnokságra kétszer is kijutó magyar jégkorong-válogatott, az 1992-es futball Eb-t megnyerő Dánia, illetve a 2004-es kontinenstornán győztes Görögország példája mutatja, hogy nem létezik lehetetlen.
– hogyan vett gyökeres fordulatot Szőnyi Ferenc élete, aki negyven fölött kezdett futni, most pedig már ultratriatlon-világbajnokként küzdött le 230 kilométert öt nap alatt a perui dzsungelben.
– miért forgatott dokumentumfilmet a magyar labdarúgás utánpótlásáról, majd bő tíz év múlva az Eb-re kijutó válogatottról a gyerekként a Ferencvárosban futballozó Muhi András Pires.