– Szeret a Honvéd ellen futballozni?
– Mindenki ellen szeretek futballozni! – vágta rá a maga természetességével Böde Dániel, a Magyar Kupa nyolcaddöntőjében a fővárosi vetélytársát 4–1-es összesítéssel búcsúztató Ferencváros csapatkapitánya. – Ha abból indulok ki, hogy az idényben eddig két bajnokin, illetve két kupameccsen találkoztunk a kispestiekkel, s a négy mérkőzésből csak egyszer nem találtam a kapuba, talán kijelenthetem, hogy jól megy ellenük a játék. Ennél lényegesebb, hogy a csapatnak még jobban megy. Mind a négyszer legyőztük a Honvédot. A legfontosabb csata viszont még hátravan, április elsején megint a Bozsik József Stadionban lesz jelenésünk. Azon a bajnokin sok múlhat.

– Kétezertizenhat október huszonkettedikéről mi jut az eszébe?
– Ha jól sejtem, oda szeretne kilyukadni, hogy a kupamérkőzést megelőzően akkor voltam legutóbb eredményes tétmeccsen. Tény, hosszú idő telt el azóta, és ugyan a téli felkészülés során nem maradtam adós a gólokkal, azért nem mindegy, hogy az ember a Tevelnek és a BKV Előrének, vagy a Honvédnak rúg gólt. Mondom ezt úgy, hogy a Tevel és a BKV ellen is jó érzés volt gólt szerezni. Sőt még annak is örülök, ha korábbi csapatomnak, a Paksnak lövök egyet.

– Szerdán alig telt el öt perc a második félidőből, amikor kettőre növelte a Fradi előnyét. Kívülről úgy tűnt, a hátralévő negyven percet már nem kellett volna lejátszani.
– A második gólunk gyakorlatilag eldöntötte a továbbjutást, onnantól fogva végképp az ellenőrzésünk alatt tartottuk a játékot. Az a veszély nem fenyegetett minket, hogy négy gólt kapunk. Ebből következően egyik gárda sem feszült meg. Tudat alatt mindenkiben benne volt, hogy a hétvégén a Honvédra éppúgy fontos mérkőzés vár, mint ránk. Habár a miénk egy fokkal fontosabb lesz, mégiscsak Újpestre megyünk. A kispesti siker jót tett a lelkünknek, de a bajnokságban ettől még nem vagyunk beljebb. Többek között ezért is kell megnyernünk a derbit. Ha úgy hoznánk el a három pontot, hogy gólt szerzek, a csapattal együtt elindulhatnék fölfelé.

– Nocsak, gond van az önbizalmával?
– Azzal nincs! De egy gól mindig jól jön. Különösen Újpesten.

– Nem bánja, hogy nem Kecskeméten, hanem a Szusza Ferenc Stadionban rendezik meg a mérkőzést?
– Kifejezetten örülök neki! Édesebb a győzelem íze, ha a Megyeri úton nyerünk. Sokkal jobb zsúfolt lelátók előtt, remek hangulatban futballozni. Ezzel még véletlenül sem akarom megbántani a kecskemétieket, minden tiszteletem az övék, de a derbi a Szusza Ferenc Stadionban és a Groupama Arénában legyen, ne másutt! S ha létezik valami, ami megfizethetetlen, az egy idegenbeli derbisiker.

– Úgy beszél, mintha kötelező győzelemre készülnének.
– A Ferencváros csak úgy mehet fel a pályára, hogy kötelező nyernie. Mostanság főleg, mert a Debrecen és a Videoton ellen összesen négy pontot hullajtottunk el. Nem állítom, hogy szégyenkeznünk kellene, mert mindkét együttessel döntetlenre végeztünk, ám ha bajnokok szeretnénk lenni, újabb pontvesztést nem nagyon engedhetünk meg magunknak.

– A Honvéd nyolc, a Videoton hat ponttal előzi meg a Fradit. Nem sok ez?
– Nem jelentéktelen a hátrányunk, de nem is behozhatatlan. Azon vagyunk, hogy ledolgozzuk. Meglátjuk, mire megyünk. Az biztos, hogy az összes hátralevő meccsünket meg akarjuk nyerni. Igaz, úgy még sosem vágtunk neki egy meccsnek, hogy jó nekünk az iksz is. Hiába vártuk előnyből a visszavágót, Kispestre is győzni mentünk. Ha döntetlenre játszottunk volna, tuti, hogy kikapunk.

– Az első félidőben azért riogatott a Honvéd.
– Gólt viszont mi szereztünk. Elismerem, ellenfelünknek több helyzete volt, de utólag már nincs értelme azzal foglalkozni, mi lett volna, ha valamelyiket gólra váltja. Tudja, hogy van a fociban: a „ha” és a „volna” a „semmi” édestestvére.

– Az ugyanakkor nem volt semmi, amit kétezertizenöt szeptember tizenkettedikén művelt a Megyeri úton. Emlékszik még rá?
– Ha valaki duplázik egy derbin, ráadásul a második gólját egy perccel a lefújás előtt rúgja, és csapata úgy nyer kettő-egyre, azt nem olyan könnyű elfelejteni.