A Ferencváros edzőjét arról kérdezték, „idegenként” mit kellett tennie ahhoz, hogy elfogadják Magyarországon és sikeres legyen.
„Fontos a klubon belüli hatékony kommunikáció, hogy a tudásom megfelelően átadjam mindenkinek. Nem szabad mindent tudónak lenni, ugyanakkor nem árt, ha forradalmi vagy és megpróbálsz megváltoztatni néhány dolgot, újítani, kipróbálni valami mást. A magyarok büszkék. A Ferencvárosnál mindenki ugyanabban a hajóban evez – teljesen mindegy, hogy az edzői stábról vagy az egyesület bármely más dolgozójáról van-e szó. Mi például tisztában vagyunk vele, hogy nem csak edzőként tevékenykedünk, nem csupán ennyi a feladatunk, ezenfelül is rengeteg energiát kell befektetnünk, sokat kell dolgoznunk. Ez kell ahhoz, hogy az emberek lássák, komolyan gondoljuk a munkát, nem vesszük félvállról, s nem csak ugródeszkának akarjuk használni. Mi itt szeretnénk valami jobbat felépíteni, nagy dolgokat elérni.”
Thomas Doll kiemelte, az elmúlt években a magyar csapatokhoz érkező német szakemberek láthatóan pozitív változást hoztak a magyar labdarúgásba.
„Hogy őszinte legyek, Németországban nem volt lehetőségük azoknak a trénereknek, akik idejöttek. Amikor pedig ez a helyzet, akkor új kihívásokat keresel. Én három éve jöttem Magyarországra, aztán jött Bernd Storck, majd Michael Oenning. Pozitív hatása volt a német edzők érkezésének a magyar futballra, ezt látjuk is a saját szemünkkel.”
„Michael munkája nyomán ismét erős gárda lett a Vasas. Először megmenekült a klub a kieséstől, Oenning pedig a jelenlegi szezonra már rendkívül jó csapatot rakott össze, a legjobbak között vannak. Bernd is hihetetlen változásokat eszközölt. Profi módon dolgozunk – a Ferencvárosnál már GPS-rendszer is van, mely segítségével naponta elemezhetjük a játékosainkat, figyelemmel kísérjük az állapotukat. Mindezek ellenére sem mondom, hogy »újraépítettük« a magyar futballt, de jól mennek most a dolgok, az biztos.”
Bernd Storckról, a magyar válogatott szövetségi kapitányáról rendkívül jó véleménnyel van Doll.
„Rendkívül alapos tréner, ha a munkájáról van szó. Egy egészen új rendszert vezetett be, a hangsúlyt a játékosai atletikusságára, képességeire helyezi, rengeteg újítás fűződik a nevéhez. Fontos számára, hogy akit behív a válogatottba, az tényleg szeressen is címeres mezben játszani, hisz ez például nem minden esetben van így. Átszervezte az utánpótlást, új stábot hozott – összességében szerintem remek munkát végez, amit az eredmények és a válogatott sikerei jól tükröznek. Kiharcolta a játékosai és a szövetség megbecsülését is, pedig nem volt könnyű dolga, amikor Dárdai Páltól átvette a nemzeti csapatot. Storck bizonyított, s a magyar válogatottat a saját képére formálta.”
Dollnak megemlítették, hogy több német játékost is szerződtetett az utóbbi időszakban.
„A lényeg a minőségben van. Ha egy német futballista csak a pénz miatt választ minket, az egyik félnek sem jó. Nekünk végképp nem, hisz mi voltunk azok, akik szerződtettük és az országba csábítottuk az illetőt. Emiatt nagy hangsúlyt fektetünk a kiszemelt hozzáállására, jellemére. Viszont ha lehetőségünk nyílik olyan játékos megszerzésére, aki a Bundesligában nem tudta kiharcolni magának a számára megfelelő játékidőt és emiatt váltana, az számunkra egy jó lehetőség. A német futballistákat jobban ismerjük, így sokkal több értelme van az onnan igazolni, ellenben mondjuk az argentin vagy uruguayi labdarúgókat, akiket alig láttunk játszani, ráadásul rendkívül messze kellene költözniük otthonról, ha Magyarországra akarnának szerződni.”
S hogy mit tanult Thomas Doll a magyarországi éveiből?
„Mindenképp türelmesebbnek kell lennem. Még akkor is, ha ez nem könnyű feladat az oldalvonal mellett, amikor látod a csapatod, a hibákat, esetenként ráadásul olyan hibákat, amikhez nem szoktál hozzá más bajnokságokban. Ám meg kell tanulnom nyugodtnak maradni, nem felhergelni magam a pálya szélén. Persze sok minden történhet 90 perc alatt, úgyhogy igazából mindig tapasztalok meg új szituációkat. Ami nagyon tetszik, az a magyarok lelkesedése és nyitottsága. Németországban ez nincs így, a vezetőedzőknek nehezebb, mert sokkal kisebb a mozgásterük és jobban meg van kötve a kezük.”