Ma már sem Lenin, sem tsz, ám a futball él – jöhet az első NB I-es szezon

Amikor megpillantjuk a Szoboszlói és az Árpád utca sarkán álló családi ház falán a méretes, az egyik hazai sörmárkát népszerűsítő reklámot, már tudjuk: célba értünk. Ez itt az Árpád söröző. Június negyedik napjának éjszakáján ez az épület, no meg a hozzá tartozó udvar Balmazújváros centrumává lépett elő. Itt ünnepelték a város futballrajongói a sporttörténelmi diadalt: a Balmaz Kamilla Gyógyfürdő – története során először – kiharcolta az élvonalbeli szereplés jogát. Hogy mennyien vettek részt a dáridózásban, arról megoszlik a szemtanúk véleménye. Csak abban van egyetértés, hogy sokan voltak…

Az Árpád nemcsak alkalmi találkozási pont, ez az ultrák törzshelye. Igaz, ők nem a régi szurkolói csoporthoz tartoznak, a Balmaz Front – különböző okokból – megszűnt. Az új csoport tavaly ősszel, a Puskás Akadémia FC elleni rangadó apropóján kelt életre. Lelkesedésben azonban nem marad el a nagyobb múltú táborok mögött; az újvárosi ultrák is hajlandóak egy-egy látványos koreográfiára több tízezer forintot összedobni. Amiben markánsan különböznek a drukkerhadak többségétől, hogy ők – miként azt az egyik vezérszurkoló, Debreczeni Attila mondja – „klubbarátok”, vagyis semmi olyasmit nem tesznek, ami szövetségi büntetéssel járhat.

A csoport szervezését a Facebookon elindító Ancza György szerint a feljutás kiharcolása óta Balmazújvárosban tapintható a futball-láz, pedig az itteni focirajongóknak nem újdonság az NB I: sokan átjárnak a 20 kilométerre lévő Debrecenbe, a DVSC meccseire. „Azért a megyei rangadón a Balmazújvárost biztatjuk” – teszi hozzá Eszenyi Tamás, felvillantva, hogy nem is olyan könnyű a hajdúsági futballrajongó élete.

LEGKÖZELEBB MÁR FŰTHETIK A PÁLYA GYEPSZŐNYEGÉT

Balmazújvárost olyan hírességek neve fémjelzi, mint a drámaíró Lengyel Menyhért és Sarkadi Imre, a színész-óriás Soós Imre vagy éppen az életművével sok vitát kiváltó politikus-író, Veres Péter. A város futballja több mint százéves múltra tekint vissza, az első egyesület, a Balmazújvárosi Sport Club 1912-ben alakult. Az évtizedek során több névváltoztatás történt, egy ideig a helyi Lenin Tsz SE nevét viselte a klub. Ma már sem Lenin, sem tsz, ám a futball él. Az utánpótlás a futballklub égisze alatt működik, a felnőttcsapatot egy önkormányzati tulajdonú gazdasági társaság működteti, amely 2011-ben a Bőcs indulási jogát vette át a második vonalban. Az együttes a 2012–2013-as idény óta Balmaz Kamilla Gyógyfürdő néven versenyez, ezzel is reklámozva a mezőváros büszkeségét, a Kamilla Gyógy-, Termál- és Strandfürdőt.

Az UEFA C-kategóriás városi stadion a régi futballpálya helyén épült fel. Noha volt olyan elképzelés, hogy a 2500 néző befogadására alkalmas létesítményt zöldmezős beruházás keretében a város szélén húzzák fel, a szurkolók kiálltak az eredeti helyszín mellett. Egyik fő óhajuk egyébként az volt az építkezés kapcsán, hogy a stadionnál legyen elég biciklitároló…

Az új stadion felépítése egymilliárd forintba került, ebből 70 millió fizettek a gyepszőnyeg fűtőrendszeréért, amely idén februárban egyszer már az érdeklődés középpontjába került. A fagyos, jeges pálya miatt ugyanis el kellett halasztani a Békéscsaba elleni bajnokit.

„Az extrém hidegben a közeli gyógyfürdőből nyert hő nem lett volna elég arra, hogy a gyepszőnyegen futballozni lehessen – mondja Tiba István elnök. – A gázfűtés bekapcsolása és tartós működtetése viszont havi tizenkétmillió pluszkiadást jelentett volna az önkormányzatnak. Ma már a pályafűtésre is felhasználható a tao, így hasonló esetben beindítanánk a fűtést.”

HA VAN USZODA, JÖTT VOLNA EDZŐTÁBOROZNI A NAPOLI

A klubelnök megkerülhetetlen szereplője a balmazújvárosi közéletnek. A miskolci születésű fogorvos nyolc éven át vezette polgármesterként Balmazújvárost, jelenleg a nagyobbik kormánypárt országgyűlési képviselője és miniszteri biztos. Találkozni legkönnyebben valamelyik futballpályán lehet vele. Mert ha egy kis ideje van, azt a futballra áldozza, s a „gazda szeme hizlalja a jószágot” elv szem előtt tartásával szeret maga meggyőződni arról, hogy rendben mennek-e a dolgok.

„Sportturizmus, ez az egyik kulcsa a város fejlődésének – magyarázza. – Ezért vettük meg és fejlesztjük tovább a gyógyfürdő melletti hotelt, ezért építünk a három élő és egy műfüves pályával ellátott edzőközpontunkba új öltözőt. Folyamatos az érdeklődés, szívesen jönnének hozzánk külföldi csapatok edzőtáborozni, van megkeresésünk Katarból, Algériából és Ukrajnából is. A Napolival csak azért nem sikerült megállapodnunk, mert uszodára is szükségük lett volna, amelyet az edzések után használhatnak a játékosok. Legközelebb ez sem lesz akadály; a stadionnál, a vendéglelátó mögött épül az uszoda. Ezek a beruházások nemcsak az élsportot, hanem az újvárosiak sportolását is szolgálják. Elindítottunk egy szakgimnáziumi osztályt kézilabdázókkal és futballistákkal, ide erdélyi és kárpátaljai gyerekeket is várunk. A felnőttkeretben is van hat határon túli játékos.”

MINDEN TIZEDIK VÁROSLAKÓ AKTÍV SZURKOLÓ IS

A klubelnök állítja: itt, a Hortobágy határán nem hasad ketté a lakosság futballpártiakra és futballgyűlölőkre, bár „vészmadarak, kétkedők mindenütt akadnak”.

Az NB II-es meccseken 1200 körül volt az átlagos nézőszám, s hozzávetőleg nyolcszáz érdeklődőt vonzottak az élvonalból épp kieső férfi kézilabdázók hazai fellépései (a két szurkolótábor csak részben fedte le egymást), tehát a 18 ezres lakosságnak több mint tíz százalékát aktív szurkolóként is megmozgatja a sport.

„A futballisták közül néhányan Debrecenből járnak át, de a többség itt él a városban – magyarázza a klubelnök. – Először a most igazolt Nemanja Andrics is beköltözött volna a megyeszékhelyre, de örömömre végül meggondolta magát. Neki, ahogy a többieknek is, helyben kerestünk albérletet, így a város lakóinak kézzelfogható hasznuk is van a csapat működéséből.”

No igen, a pénz. Az NB II-nél az élvonal nyilvánvalóan többe kerül. „Vagy mégsem?” – teszi fel a kérdést Tiba István. Bár a kiadás több, az MLSZ-től érkező központi pénz is nagyságrendekkel nagyobb lesz. Ráadásul felbukkantak befektetőjelöltek is, egy ukrán vállalkozói kör már be is jelentkezett.

Ám a helyiek óvatos duhajok.

„Mivel a futball kft. önkormányzati tulajdonú, különösen körültekintően kell eljárnunk – magyarázza Tiba István. – Én magam nem is szívesen társulnék külföldiekkel, inkább várnék magyar érdeklődőre. Ha nagyobb lenne a költségvetésünk, természetesen jobb játékosokat igazolhatnánk, de nincs az a csábító szirénhang, amiért kockára tennénk mindazt, amit évek munkájával felépítettünk Balmazújvárosban.”