Dibusz: A legjobb védelmű csapat nyeri meg a bajnokságot

– Hogyan éli meg a kapus, amikor a csapata öt-nullára nyer? Örül, hogy testközelből láthatja a gólparádét, vagy bosszankodik, mert kilencven percen át semmi dolga nem akad?
– Azért szó sem volt arról, hogy a Balmazújváros ellen unatkoztam volna – mondta Dibusz Dénes, a Ferencváros ötszörös válogatott kapuvédője. – Az első félidőben több védenivalóm volt, a vendégek sokáig becsülettel próbálkoztak, csak három-nulla után éreztem azt, hogy elveszítették a hitüket. Egy kapus nyilván akkor a legboldogabb, amikor kapott gól nélkül jut túl egy győztes meccsen, bár utólag azt mondom, a két héttel korábbi, Honvéd elleni rangadó is jól alakult nekem. Igaz, hogy akkor Eppel Márton kétszer is túljárt az eszemen, de három-kettes vezetésünknél, sorsdöntő szituációban hárítottam Davide Lanzafame büntetőjét. Más kérdés, hogy ha a tizenegyes elvégzése előtti pillanatokban teszi fel nekem ezt a kérdést, azt felelem, jobban szeretem, ha simán nyerünk, mint izgalmas mérkőzésen.

– A büntető előtt Böde Dániel tényleg odaszólt önnek, hogy ha megfogja a labdát, egyből indítsa?
– Persze, ezzel biztatott. Utólag elnézést is kértem tőle, mert csak szögletre tudtam ütni.

– Huszonkét forduló alatt huszonegyszer került a Fradi kapujába a labda. Megítélése szerint ez sok vagy kevés?
– Soknak nem mondanám. Csupán az dühít valamelyest, hogy az első két tavaszi játéknapon a Honvéd és a Diósgyőr egyaránt két gólt rúgott nekünk. Az ősz második felében már nem volt jellemző ránk, hogy egynél több gólt kapunk, ezért is zavart, hogy azon a két találkozón akadozott a gépezet. Mert ugyan az a legfontosabb, hogy nyerjünk, egy kapusnak, sőt még a védőknek az is sokat jelent, ha úgy gyűjtjük be a három pontot, hogy közben érintetlen marad a hálónk. Úgy tartják, a meccseket a csatárok nyerik meg, én viszont azt vallom, a legjobb védelmű csapat nyeri meg a bajnokságot.

– Ha azt vesszük, hogy a Ferencváros kapta eddig a legkevesebb gólt, akkor…
– Maradjunk a tényeknél! Tizenegy forduló van hátra, ha mind a tizenegy mérkőzést megnyerjük, miénk az arany. Bizakodásra ad okot, hogy védekezés terén rendeztük a sorainkat. Az előző bajnokságban, ne szépítsük, összevissza védekeztünk, volt min csiszolni. A fejlődés érzékelhető, az idei teljesítményünkkel nem lehetünk elégedetlenek, de a célunk, hogy még stabilabbakká váljunk. Ha mi hátul megtesszük a magunkét, joggal reménykedhetünk, hogy a jó formában lévő támadóink elintézik a többit.

– Szoros a versenyfutás az elsőségért. Ez mekkora nyomással párosul?
– Nem lennék őszinte, ha azt válaszolnám, hogy egyáltalán nincs rajtunk nyomás. Elvárjuk magunktól, hogy bajnokok legyünk. A Vidi a nyakunkon liheg, ráadásul a téli szünetben mindent egy lapra tett fel, alaposan megerősítette a keretét, hiszen ugyanaz hajtja, mint bennünket. A vesztett pontok tekintetében ugyanúgy állunk, alighanem a végletekig kiélezett lesz az aranyéremért zajló csata. Az a csapat nyer, amelyik kevesebbet hibázik.

– Szombaton a Puskás Akadémiát fogadják. Ez a mérkőzés is egy-egyre végződik?
– Az előző két meccsünknek csakugyan egy-egy lett a vége, de épp az imént utaltam rá, hogy nemigen hibázhatunk – főleg azután, hogy a Diósgyőr ellen már megtettük. A Groupama Arénában jó ideje nem vesztettünk pontot, folytatni akarjuk a sorozatot. A legutóbbi két hazai találkozón egyaránt öt gólt szereztünk, jóllehet szinte kizártnak tartom, hogy megint ötig jutunk. Bőven megelégszem azzal, ha egy-nullára nyerünk.

– Március másodikán volt négy éve, hogy tétmeccsen bemutatkozott a zöld-fehéreknél. Mára otthonra lelt a Ferencvárosnál?
– Igen! Elfogadtak a vezetők, a szakmai stáb tagjai, a játékostársak és a szurkolók is. Nemcsak elfogadtak, érzem, hogy bíznak is bennem. Örülök, hogy az elmúlt négy évem így alakult, szép sikerekben volt részem. Nagy szónak tartom, hogy vidékről felkerülve értem el mindezt. Ámbár az igazsághoz hozzátartozik, hogy a szívem egy része a Pécsé maradt, nagyon szorítok, hogy a csapat felkerüljön a másodosztályba.

– Vasárnap éppen a Honvéd II-vel játszott a PMFC. Kiment a meccsre?
– Sajnos csak a végére értem oda, de legalább gratulálhattam a srácoknak a győzelem után.

– Azért érdekelne, hogy két héttel a kispestiek elleni öt-kettes győzelem után hogyan fogadták a Bozsik József Stadionban.
– Barátságosan. A portás bácsi például kifejezetten kedves volt, afelől érdeklődött, mi lesz a bajnokság vége. Neki is mondtam, remélem, megnyerjük.

– Ehhez gyaníthatóan a fehérváriaknak is lesz néhány szavuk. Jövő héten elemezhetik az esélyeket a Kazahsztán és Skócia ellen készülő válogatott edzőtáborában.
– Nehogy azt higgye, hogy ez tabutéma. Szoktunk erről beszélni egymást között, hol komolyan, hol kevésbé komolyan. A lényegi kérdések úgyis a pályán dőlnek el, a hétköznapokba belefér, hogy olykor zrikáljuk egymást. Szerencsére mindenki érti és szereti a viccet.

– Mivel a Fradi hat, a Vidi öt játékost ad a keretbe, egy magyar szinten ütős csapatot össze is lehetne állítani belőlük, apró szépséghiba, hogy Kovácsik Ádám személyében van egy másik kapus is a meghívottak között.
– Lenne erre megoldás: egy félidőt ő védene, egyet én, amíg egyikünk a kapuban áll, a másik a mezőnyben jeleskedne. Ádám jó kapus, nem sokkal azután, hogy hazatért Olaszországból, kivívta a bizalmat, és él is vele. Megbízható, benne vannak a bravúrok, ráadásul a tizenegyesek hárításával sem áll hadilábon. Nem véletlen, hogy nemrég meghosszabbították a szerződését, lehet rá építeni.

– A leírás mintha Dibusz Dénesre is illene.
– Aki manapság huzamosabb ideig védeni tud, arról ez elmondható. A mostani kapusgenerációból már hiányoznak a „félőrültek”, elsősorban az számít, hogy aki a gólvonal elé áll, jó átlagot nyújtson.

– Átlagosnak lenni jobb, mint a „félőrültnek”?
– A csapat és az edző szemszögéből nézve mindenképp, mert aki stabilan teljesít, biztonságot ad.

– A legutóbbi válogatott meccsen, Costa Rica ellen ön védett. Mit gondol, a következőn is önre esik a szövetségi kapitány választása?
– Nem hallottam még Georges Leekens elképzeléseiről ezzel kapcsolatban. Király Gábor visszavonulása után Gulácsi Péter vált a válogatott első számú kapusává, nem hinném, hogy ez a jövőben változna, már csak azért sem, mert „Gula” remekel a Bundesligában és az Európa-ligában is. Az ugyanakkor benne van a pakliban, hogy mivel öt napon belül két felkészülési mérkőzés vár ránk, a kapitány kíváncsi lesz arra, mire képesek a többiek. Ebből kiindulva én is lehetőséghez juthatok, úgy kell hát készülnöm, hogy jutok is.

– Szombaton minden bizonnyal az ön nevével kezdődik az összeállítás. Tudja, hogy az lesz a százhuszonötödik bajnoki fellépése a Fradiban?
– Bevallom, ezt nem figyeltem. De szép szám, vitathatatlan.

– Az eddigi százhuszonnégyből ötvennyolcon „lehúzta a rolót”.
– Valóban? Ezek szerint minden második meccset kapott gól nélkül zártam. Ez nem is hangzik rosszul.