Videoton: „A drukkerek talán belefáradtak az európai szinten eredménytelen klubfutballba”

– Raphaël Varane vagy Gerard Piqué ellen nehezebb játszani?
– Nehéz kérdés – felelte Sztefan Scsepovics, a Videoton 28 esztendős csatára, aki korábbi klubjában, a Getaféban a Real Madrid és a Barcelona ellen is pályára lépett. – Mindketten világklasszis hátvédek, egy az egyben szinte lehetetlen őket megverni, ezért inkább úgy fogalmaznék, hogy a Barcelona ellen nehezebb futballozni. A spanyol élvonalban a legtöbb csapat támadó felfogásban lép pályára, így többnyire mindig van szabad terület. Ez a madridiak ellen is így volt, sőt a Real olykor tudatosan hagyja, hogy az ellenfél jöjjön előre, majd a labdaszerzés után azonnal kontrázik. Ezzel szemben a Barcelona stílusa kilóg a sorból, mert a katalánok a labdavesztés után rögtön letámadják az ellenfelet, nekünk sem hagytak területet az építkezésre. Emiatt mondom, hogy a katalánok ellen nehezebb érvényesülni.

– A magyar élvonalban mennyire nehéz szabad területet találni?
– Nem egyszerű, a nyolc tavaszi fordulóban többször is öt hátvéden kellett átverekednünk magunkat. A csapatok többsége ellenünk még nagyobb hangsúlyt fektet a védekezésre, mélyen visszahúzódik, de ez is egy feladat, amelyet meg kell oldanunk. A bajnoki címért, a dobogóért és a bennmaradásért is kiélezett a küzdelem, minden együttes azzal a taktikával próbál érvényesülni, amelyet a legjobbnak tart.

– Mekkora segítséget jelent, hogy az ellenfél védelmének feltörésében öccse, a szintén Videotonban futballozó Marko is segít?
– Nagyszerű érzés, mert legutóbb a Partizan Beogradban játszottunk együtt. Jól megértjük egymást a pályán, de a többiekkel is megvan az összhang. Remélem, hogy az idény végén mindketten aranyérmet ünnepelhetünk.

– Ha szemtől szemben áll a kapussal, az öccse pedig üresen várja a passzt, továbbadja neki a labdát?
– Szerintem mindketten ugyanúgy döntenénk: ha a másik jobb helyzetben van, passzolunk.

– Ha Markóval szemben szabálytalankodnak, idegesebb, mint ha valamelyik másik csapattársát bántanák?
– Persze, a családtagját mindig jobban félti az ember. Bennem csak akkor megy fel a pumpa, ha akkor rúgnak vagy könyökölnek le, amikor nincs a közelben a labda. Ha Markóval szemben alattomosak, még hamarabb felkapom a vizet.

– A skót és a spanyol első osztály után milyennek látja a magyar NB I-et?
– A skót élvonalban a csapatok a lehető legrövidebb úton igyekeznek eljutni a kapuig, a többség hosszú ívelésekkel próbálkozik. A spanyol élvonalban a helyezéstől függetlenül minden együttes támadni akar, az építkezés többnyire a kapustól kezdődik. A magyar élvonalról azért nehéz véleményt mondanom, mert az eddigi tapasztalataim alapján szinte minden csapat más stílust képvisel. A Videoton teljesen más felfogásban játszik, mint a Honvéd, az Újpest vagy éppen a Ferencváros, még nem tudtam közös vonást felfedezni a klubok többségében. De ahogy járjuk az országot, épülő stadionokat látok, s ez mindenképpen a magyar labdarúgás fejlődésének jele.

– Nem bántja, hogy az új arénákban kevés néző előtt futballozik? A Celticben és a spanyol élvonalban aligha ehhez szokott hozzá.
– Valóban, a Celtic Parkban csaknem hatvanezer ember szurkolt a Bajnokok Ligája-meccseken, a Primera Divisiónban is tömött lelátók előtt játszottunk, de nem szabad a különböző futballkultúrákat, a több mint százéves szokásokat és hagyományokat összehasonlítani. Szerbiában és Magyarországon viszont hasonló a helyzet, a drukkerek talán mindkét országban belefáradtak az európai szinten eredménytelen klubfutballba. De aztán az ősszel a Partizan Beograd és a Crvena zvezda is bejutott az Európa-liga csoportkörébe, a tribünt pedig ismét megtöltötték a drukkerek. A magyar futball fejlődik, úgyhogy idővel a szurkolók is visszatérnek.

– A skót és a spanyol élvonalban viszont aligha látott ennyi rossz passzt, ilyen sok labdakezelési hibát. Nem lepődik meg, ha a társa olykor senkitől sem zavartatva hibázik?
– Labdakezelési hibát és rossz passzt a spanyol élvonalban is látni. Mivel a futballt emberek játsszák, a hiba bármikor becsúszhat. De a meccs közben csak a három pont megszerzése jár a fejemben, nem pedig az, hogy milyen lenne a spanyol élvonalban szerepelni.