Honvéd: A 3. hellyel kihoznánk a maximumot az idényből – Eppel

– Lát még reményt a gólkirályi cím megvédésére?
– Túlzás lenne azt állítani, hogy ezzel kelek és fekszem – mondta a Bp. Honvéd támadója, az előző bajnokságot 16 góllal befejező, az idén 13-nál tartó Eppel Márton. – Három meccs van hátra. Ha egyiken mesterhármast szereznék, nőnének az esélyeim, de ha reálisan nézem a helyzetem, kijelenthető: az előttem állók előnye, ha nem is behozhatatlan, de tetemes. Örülnék, ha összejönne a duplázás, ám akkor sem omlok össze, ha nem sikerül.

– No és a bronzérem megkaparintására van-e remény?
– Hogyne lenne! Ugyanannyi pontot gyűjtöttünk eddig, mint a harmadik helyen álló Debrecen, csupán a rosszabb gólkülönbségünk miatt szorulunk le a dobogóról. Még úgy is képesnek tartom magunkat az előzésre, hogy két nagyon nehéz mérkőzés előtt állunk: ezen a hétvégén a Ferencváros, a következőn a Videoton lesz az ellenfelünk.

– Nem irigyeljük.
– Miért nem? Ezekért az összecsapásokért érdemes futballozni. Sok néző lesz Kispesten, majd Felcsúton is. A körítés megvan, hogy jó meccseket játszunk. A többi rajtunk múlik.

– Elégedett lenne azzal, ha a tavalyi arany után az idén bronzot akasztanának a nyakába?
– A szezon előtt nem egyeztem volna ki ezzel. Címvédőként az lebegett a szemünk előtt, hogy újra az élen zárjunk, de ami azóta történt, azt mondatja velem, hogy a harmadik hellyel kihoznánk a maximumot ebből az idényből is. Sajnos hullámzó a teljesítményünk, olykor nem úgy futballoztunk, ahogyan az a bajnokcsapattól elvárható. Nemegyszer előfordult, hogy amikor egyet előreléphettünk volna, megtorpantunk. Innen nézve nem is szolgáltunk rá arra, hogy megint elsők legyünk, ám a dobogó alsó fokán talán így is helyünk van. A Videoton és a Ferencváros kiemelkedik a mezőnyből, ez nem vitás. Megítélésem szerint mi három velünk azonos játékerőt képviselő együttessel, a Lokival, az Újpesttel és a Pakssal küzdünk azért, hogy ne maradjunk érem nélkül. Meglátjuk, ki nevet a végén.

– Az egyik vetélytárs, a Paks otthonában szombaton megnyert mérkőzés után nem volt mosolygós kedvében. Bosszantotta, hogy nem rúgott gólt?
– Valóban ideges voltam. Az dühített elsősorban, hogy a győzelmünk ellenére több volt abban a meccsben. Azért is volt hiányérzetem, mert nem kerültem helyzetbe. Csatár vagyok, minden meccsen szeretnék a kapuba találni. Tisztában vagyok azzal, hogy ez lehetetlen, de akkor is az motivál, hogy hétről hétre eredményes legyek. Szerintem nem is állhatok másként ehhez.

– Ha nem tévedek, a kettő-egyes sikerrel kiegyezett volna előre.
– A kezdés előtt mindenki aláírja a győzelmet. Ismerem a Paksot, játszottam ott, tudom, hogy mire képes, ám ezúttal nem volt annyira éles, mint máskor, ezért is hozhattunk volna ki többet abból a mérkőzésből. Számomra mindig különleges, ha egy volt csapatom ellen léphetek pályára, ad egyfajta pluszt. Félreértés ne essék, szerettem Pakson futballozni, jó közösségnek lehettem a tagja, ennek ellenére hajtott, hogy gólt lőjek. A második percben tizenegyest érően buktattak, a találkozó hátralevő részében nemigen kerültem a kapu elé. Sokat brusztoltam, megtartottam, illetve megjátszottam a labdát, csak a gól hiányzott.

– Lapunktól éppen a remek mezőnymunkáért és a büntető kiharcolásáért kapott hetes osztályzatot. Ezek szerint túlértékeltük a teljesítményét?
– Ellenkezőleg: nagyon jól látták!

– Hogy ne csak jól, de tisztán is lássunk: az egyik fórumon azt írják, negyvenhét élvonalbeli gólnál jár, a másikon negyvennyolc szerepel a neve mellett. Mi az igazság?
– Saját számításaim alapján a negyvenhét a helyes. Hogy mi okozhatja a félreértést, nem tudom, nem emlékszem utólag megadott gólra. Mindenesetre örülnék annak, ha a bajnokság végéig eljutnék az ötven gólig (az eltérés oka: az MLSZ adatbázisában a 2015 májusában lejátszott Haladás–Dunaújváros PASE mérkőzés első újvárosi gólja Devecseri Szilárd öngóljaként szerepel, így a szövetség adatai szerint Eppel Márton 47 gólnál jár az NB I-ben, míg a Nemzeti Labdarúgó Archívum, a nela.hu Eppelnek jegyezte be ezt a gólt, így jön ki nála ebben az adatbázisban eggyel több, azaz 48 élvonalbeli gól – a szerk.).

– A korábban említett mesterhármassal egy csapásra meglenne.
– Ebben ugyanúgy benne vagyok, mint abban, hogy a hátralevő három mérkőzésünk mindegyikén szerzek egy-egy gólt.

– Mennyire foglalkoztatja önöket, hogy „királycsinálók” lehetnek?
– Ez egyáltalán nem téma az öltözőben. A Videoton és a Fradi versenyfutásába nem akarunk beleszólni, azon vagyunk, hogy ne rajtunk múljon, melyik csapat lesz a bajnok. Ennélfogva mindkettőt ugyanúgy le akarjuk győzni. Már csak azért is, hogy a célunkat elérjük.

– A Videoton–Honvéd bajnokit május huszonhetedikén rendezik.
– Tényleg! Egy évvel ezelőtt ezen a napon lettünk bajnokok – éppen a Vidi legyőzésével. A sors hozhatja úgy, hogy fordul a kocka, és most a fehérváriak ünnepelhetnek ellenünk, de a magam részéről inkább azt választanám, hogy a lefújást követően mi örülhessünk. Sok mindennek össze kellene jönnie ahhoz, hogy jövő vasárnap bronzérmesek legyünk, de ha nyernénk a Ferencváros, majd a Videoton ellen, még ez is megtörténhet.

– Mit szeretne, a zöld-fehérek vagy a piros-kékek legyenek az elsők?
– Nekem mindegy. Mindkét gárda megérdemelné. Annak szurkolok, hogy bármelyikük is lesz az aranyérmes, jusson minél tovább a Bajnokok Ligájában.

– Az „örökzöld” kérdés maradt a végére: mi lesz önnel a nyáron?
– Nem töprengek ezen. A szerződésem decemberig Kispesthez köt, a Honvéd akkor kapna értem pénzt, ha az előttünk álló átigazolási időszakban eladna. Jelen pillanatban viszont felesleges ezen rágódni. Filipovics Vladan a menedzserem, az esetleges klubváltással ő foglalkozik, az én dolgom az, hogy a pályán történtekre fókuszáljak. Egyebek mellett azért, mert ha további gólokkal segítem bronzéremhez a Honvédot, azzal nem csupán a csapatnak, magamnak is jót teszek.