A fradi.hu megemlékezése:
Géczi István 1944-ben született Sajóörösön. 1962-ben, 18 évesen került a Ferencvárosba. Bár a fiatal éveiben is igen sikeres kapus számos ajánlat közül választhatott, Mészáros József ígéretét senki sem szárnyalta túl. A Fradi kiváló edzője garantálta: ha a kapus megfelelően áll a munkához, válogatottat csinál Gécziből.
Géczi 1962-től 1975-ig erősítette egyesületünket, egyetlen más csapatnak sem volt a játékosa. Ebben az időszakban 507 mérkőzésen védte csapatunk hálóját, ebből 309 bajnoki, 153 nemzetközi, 46 pedig hazai díjmérkőzés volt. 309 bajnoki meccse a mai napig rekord a Fradi kapusai között – 110 meccsen húzta le a rolót.
1964. március 15-től 1967. október 31-ig, 44 hónapon át 102 bajnoki mérkőzésen megszakítás nélkül sorozatban védte a Ferencváros kapuját. Az 1968-as idényben meccsenként átlagban mindössze 0.59 gólt kapott, ami máig a legjobb mérleg a magyar bajnokságban!
Csapatunkkal ötszörös magyar bajnok és kétszeres kupagyőztes lett, és nemzetközi porondon is maradandót alkotott. Géczi István az egyetlen magyar kapus, aki három európai kupadöntőben is szerepelt: az 1965-ös győztes és az 1968-as vesztes VVK-döntő mellett 1975-ben a KEK-fináléban is pályára lépett. Mindemellett 1972-ben UEFA-kupa-elődöntőig is eljutott a Ferencvárossal.
A magyar válogatottban mindössze 23 találkozót jegyzett, részben amiatt, mert az akkori rendszer döntése értelmében öt évre száműzték a nemzeti együttestől. Így is szerepelt Európa- és világbajnokságon, valamint olimpián is, utóbbin ezüstérmet ért el a válogatottal 1972-ben, Münchenben.
1975-ös visszavonulása után az FTC kapusiskoláját vezette, és volt az NB I-es csapat kapusedzője is.
A Fradi mellett a Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetemen dolgozott, doktori címet szerzett, és országgyűlési képviselő is volt. Géczi István javaslatára jött létre a magyar parlament Ifjúsági és Sportbizottsága.
Pályafutása elismeréseként 1974-ben az FTC örökös bajnoka lett, 1991-ben FTC Aranydiplomát, míg 1999-ben Centenáriumi Aranydiplomát vehetett át.
„Két napja voltam benn nála, elköszöntem tőle. Kétszer rám mosolygott, és becsukta a szemét, én pedig eljöttem... Nagyon szomorú vagyok, egyre kevesebben vagyunk a VVK-győztes csapatból. Nagyon szerettem őt – idézi a Ferencváros hivatalos honlapja Rákosi Gyulát, a legendás kapus egykori csapattársát. – Nem szeretett gólt kapni. Emlékszem, amikor mégis gólt lőttek neki, Flóri letette a labdát középre, hátrafordult és csípőre tette a kezét. Pista odakiáltotta neki, hogy »jól van, jól van, kaptam egyet, lőjetek elöl kettőt«… Nagyon jó kapus volt, élt a játékkal, minden rezzenésre reagált, irányította a védőket, ha kellett, keményen jött ki, a saját testi épségét sem kímélte. Kiváló csapatunk volt, megnyertük a bajnokságokat, és ahogy a híres mondás is tartja: egy mindenkiért, mindenki egyért küzdött. Mindent megtettünk, hajtottunk, lelkesítettük egymást, és nagyon boldogok voltunk, ha örömet szereztünk a nagy szurkolótáborunknak.” |