Rangrejtve – Malonyai Péter jegyzete

Szerencsés napjait éli a magyar futball. A Vidi ott van az Európa-liga csoportkörében, a válogatott legyőzte a nála magasabban jegyzett görögöket, ráadásul olyan elánnal futballozott, amilyennel illendő, mi több, elvárható címeres mezben. Szombaton, a nyolcadik bajnoki fordulóban aztán egyrészt ki-ki meccs volt a Honvéd–Fradi (egy pont a két csapat között), másrészt befogadóképességével a Honvéd Hungária körúti albérlete ideális hangulatot teremtett a majdnem telt háznak.

Hogy aztán negyedóra elteltével újabb esély szülessen egy jó meccshez: a Fradi-vezetés a remények szerint kiiktatta az óvatoskodást. A Honvéd játékából mindenképpen. És még a tempóval sem volt gond, egy félórán át bizonyosan. Aztán lanyhult az iram, de még mindig intenzívebb volt, mint öt, tíz, húsz más meccsen a mi kis tucatbajnokságunkban.

Aztán kezdtek esetlegessé válni a szándékok a pályán, a Fradi-támadásokat (ha akadtak) már nem segítette annyi gyors (szinte sprint) keresztmozgás, mint korábban, pedig ezeket látva már-már kezdte sejteni a kívülálló, hogy mit is ért Rebrov edző a korszerűség alatt. A Honvéd pedig az alkalomra várt, s hogy egy-egy ziccer megadatott neki a Fradi-védekezés jóvoltából, bizonyította a tételt: vannak időhatárai a folyamatos összpontosításnak.

Szünet után aztán azonnal a „helyükre” kerültek a dolgok. Hangulattal már csak a jó torkú drukkerek szolgáltak, a futballisták beleszürkültek az átlagba. Mármint az NB I-ébe. Minden esetlegessé vált, amibe persze az is beletartozott, hogy bármelyik csapat bármelyik játékosa talál egy gólt, hogy aztán a győztes örüljön, a vesztes bosszankodjon, a döntetlent mátyási igazsággá kiáltsák ki, s persze a duma a „nagy taktikai csatáról”. A lényegre kíváncsiaknak meg maradnak emlékül a pontatlan passzok, az ügyetlen(ke) megmozdulások és a fizikai törvény: erő nélkül nincs gyorsulás, ha hiányzik a sebesség, előbb lelassul, majd megáll minden.

A közhiedelem szerint a Honvéd–Fradi rangadó volt. Ha el is fogadom a rang összetételi előtagot, leszögezem: nincs ok az előléptetésre.

A lefokozással azért még várjunk.

Olyan szépen süt a nap.