Hegedűs késői szabadrúgásával verte meg a Puskás a Diósgyőrt

LABDARÚGÓ NB I
13. FORDULÓ
Puskás Akadémia–Diósgyőri VTK 2–1 (Arabuli 79., Hegedűs J. 87., ill. Tajti 81.)
Felcsút, Pancho Aréna, 916 néző. Vezette: Pintér Csaba

Aki szereti a taktikai sakkjátszmákat, szeret gyönyörködni abban, hogy két, különböző hadrendben játszó csapat hogyan próbálja meglepni egymást, kiaknázni a másik szisztémájában rejlő hibalehetőségeket, kutatni azokat a pontokat, ahol létszámfölényes helyzetek alakulhatnak ki a pályán a felállásból adódóan – nos, azoknak más örömforrás után kellett nézniük a Puskás Akadémia–Diósgyőr mérkőzésen, hiszen a két csapat teljesen hasonló játékrendszert alkalmazott.

Mindkét együttes három belső védőt szerepeltetett két szélső „futóval”, akik a meccsszituációktól függően hol védőként, hol támadó középpályásként teljesítettek szolgálatot. Két-két csatár és három-három középső középpályás volt itt is, ott is, meglepni tehát nehezen tudták volna egymást a szakvezetők. Nem is csoda, hogy szinte egymás gondolatait is ismerik a felek: Benczés Miklós felcsúti vezetőedző és Tajti József diósgyőri szakmai igazgató évekig közeli munkakapcsolatban állt egymással a Puskás Akadémián, és az idény előtt éppen munkahelyet „cseréltek” , továbbá a DVTK-t irányító spanyol Fernando Fernández is kollégája volt Benczés Miklósnak a borsodi megyeszékhelyen. Sőt, a játékosok közül a jelenleg a miskolciakat erősítő Tamás Márk, Szabó Bence és Tajti Mátyás egyaránt Puskás Akadémia-nevelés, Márkvárt Dávid pedig Felcsútról igazolt Diósgyőrbe.

Sejthető volt, hogy a stílusbeli vagy sebességbeli különbségek, az egyéni képességek, esetleg a ki nem kényszerített hibák dönthetik el a találkozó sorsát. Az első félidőben tökéletesen ki is oltotta egymás játékát a két csapat, a kapuk szinte egyáltalán nem forogtak veszélyben. Az első kapura tartó lövésre 16 percet kellett várni, akkor a vendégektől Martin Juhar kísérletezett ballal 18 méterről, de gyengécske, lapos lövését könnyedén hárította Braniszlav Danilovics (egyébként is minden bizonnyal mellé ment volna a labda). Utóbb kiderült: ez nem csupán az első kaput eltaláló lövés volt az első félidőben, hanem az egyetlen is. Meddő mezőnyjáték zajlott a pályán, inkább a Diósgyőr próbált kezdeményezni, többet is birtokolta a labdát, ám leginkább csak a pálya azon részén, ahol annak nincs nagy jelentősége: a saját térfelén. Amikor a játékvezető lefújta az első félidőt, senki sem csodálkozott volna, ha egy jósnő azt jövendöli: ezen az összecsapáson nem lesz gól.

Benczés Miklós változtatott a szünetben, a teljesen észrevehetetlen Liridon Latifi helyére Josip Knezevic állt be, és mindjárt volt is egy jó betörése középen. A következő percben pedig Urblík József fejelt mellé – egyértelműen lendületesebben kezdte a második játékrészt a hazai együttes. Utána percekre megint leült a meccs, majd a másik kapunál Tajti Mátyás kihagyta a mérkőzés helyzetét. Egyedül vezethette kapura a labdát középen, de a felcsúti kapu fölé ívelt. Szerencsére jóval lüktetőbbé is vált a játék, és noha a kapusoknak ezután sem volt sok munkájuk, rendszeresen alakultak ki lövőhelyzetek, s a tempó is nőtt.

A hajrára pedig felgyorsultak az események. A vendégek kapusának, Antal Botondnak a 78. percben kellett először védenie (Knezevic szabadrúgását követően tolta szögletre a labdát), másodpercekkel később pedig már gólt is kapott: Bacsana Arabuli megszerezte a vezetést a felcsútiaknak. Két perccel később érkezett az egyenlítés Tajti látványos góljával, és ezzel a gyors gólváltással még nem volt vége. A két hete ebben a stadionban a Ferencváros ellen hatvanméteres szabadrúgásgólt lövő Hegedűs János újra hallatott magáról: harmincméteres szabadrúgást vágott be jobbal a jobb alsó sarokba, bár kellett hozzá Antal kapus hibája is. De a védőtől nem lehet elvitatni, hogy nagyon gyors és pontos volt a lövése.Gyenge kezdés után erős befejezés – más kérdés, hogy a kieső helyen álló diósgyőrieket ez nem vigasztalja, ők egy eseménytelen 0–0-val nyilván jobban jártak volna.