Erik előbújt – Thury Gábor jegyzete

Kusnyír Erik a Nemzeti Sport osztályzatai alapján negyedik lett a jobb oldali védők rangsorában, csupán két válogatott, Lovrencsics Gergő, Fiola Attila és Kulcsár Dávid előzte meg posztján a kárpátaljai születésű tizennyolc éves futballistát. Erik tehát megmutatta magát, előbújt, mint hajdanán édesanyja hívására az óvodában. Ám a határtól alig több mint kőhajításnyira, ukrán-magyar vegyes lakosságú faluban, ukrán-magyar családban felcseperedő labdarúgót korábbi otthonában felkereső kollégánknak nem csupán ezt mondta el, hanem azt is, hogy nem a magyar bajnokságba vágyakozott, hanem a Dinamo Kijevbe vagy a Sahtar Doneckbe. Még gyerekként a Karpati Lvivig jutott, ahol az őt befogadó család sem tudta pótolni az otthon hiányát, ám nem fordult vissza az úton, mert futballista akart lenni.

Valahol mesebeli történet a DVSC-hez kerülő srácé. Egyrészt a tiszta lelkű, erős hitű fiú elindult a labdarúgás ösvényén, amely Debrecenbe vezetett. Másfelől üzenetértékű, amit a védő édesapja mond: Kárpátalján sok a tehetség, de nincs, aki felkarolja őket. Harmadrészt a Loki azok közé a csapatok közé tartozik, amelyben bátran játszatják a fiatalokat. Nincsenek tehát véletlenek. Nyilván pályára léphetne a helyén megélhetési légiós, akinek sem az országhoz, sem a városhoz nincsen köze (és nem is biztos, hogy sokkal jobb, mint ő), ám a Lokinál Kusnyír Erik a jobb oldali védő. Herczeg András meglátta benne a lehetőséget – vagy egyszerűen azt mondta magában, akiben annyi akarat van, mint Erikben, az megállja a helyét.

A hátvéd példája egyedi, ám remélhetően nem sokáig. A hathatós honi támogatással létrejövő határon túli akadémiák – a Kárpát-medencei Akadémiai Programhoz csatlakozó intézmények – egyik feladata éppen a magyarlakta területeken élő tehetségek felkarolása. Egyfelől szakmailag, másfelől akár életpályamodellként, mert igen, mondjuk ki, a határ túloldalán nehezebb a megélhetés, ha nem így, akkor úgy – remélem, értik. Az akadémiák profiljába tartozik a rendszerbe terelés is, s azon ugyan lehet vitatkozni, hogy a szakmai munka jó irányba megy-e vagy sem, de azon nem, hogy végre van rendszer. Lassan elvárható, hogy a szisztéma egy-két átlagon felüli tudású futballistát dobjon a felszínre – az NB I-be –, vagy legalább Kusnyír Erikhez hasonló mentalitásúakat.

Ha a honi törekvések a Kárpátalján is testet ölthetnek, Izsnyétéről vagy Alsókerepecről nem Lembergen keresztül vezet a legrövidebb út Magyarországra.