Fernández: A futball olyan, mint az élet, ha elveszíted az alázatot, bajba kerülsz

MEZŐKÖVESD–KISVÁRDA 2-2

Kuttor Attila, a Mezőkövesd Zsóry vezetőedzője:

– Nem ilyen kezdésről álmodott…
– Valóban nem, hiszen még el sem helyezkedtünk a pályán, máris hátrányba kerültünk. Gyorsan jött a második gól is, amely megfogta a csapatot. Idő kellett, amíg magunkhoz tértünk, a folytatásban már lényegesen többet és bátrabban kezdeményeztünk. Összességében megszolgáltuk az egy pontot.

– Kétgólos hátrányból álltak talpra: hogyan sikerült rendezni a sorokat?
– Érdekes mérkőzés volt, amely próbára tette az idegeket. Nem arról van szó, hogy a sorokat kellett volna rendezni, hiszen azzal nem volt különösebb gond, viszont a szabad- és szögletrúgásokkal szemben tehetetlennek bizonyultunk. Az mindenképpen említést érdemel, hogy látszott, van tartás a csapatban, és fel tud állni a padlóról.

– A védelem többször is lyukasnak bizonyult, hiányzott a szokott magabiztossága.
– Azért arról se feledkezzünk meg, hogy ellenfél is volt a pályán. A Kisvárda teljesítményén megmutatkozott, hogy jó csapat, veszélyes labdarúgói vannak és a védelem tagjainak mindig sokkal nehezebb a feladatuk, ha jó játékosok jönnek velük szemben.

Dajka László, a Kisvárda vezetőedzője:

– Ilyen kezdésről álmodott?
– Elképzelni sem lehetett volna különbet! Jól használtuk ki az adódó lehetőségeket, kétszer is sikerült ellenfelünk kapujába találni. A folytatás aztán nem úgy alakult, ahogyan szerettük volna.

– Miért nem tudták megőrizni kétgólos vezetésüket?
– Jól kezdtünk, letámadtuk ellenfelünket, szögleteket értünk el, mi diktáltuk a tempót, aztán számomra is furcsa volt azt tapasztalni, hogy egyszer csak megállt a gépezet. A Mezőkövesd beszorított minket, gyorsan átjátszotta a pálya közepét, és megérdemelten egyenlített. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy ebben mi is segítettünk, ugyanis bosszantó hibákat követtünk el.

– Csalódott a kettő kettes végeredmény miatt?
– Van bennem hiányérzet, de ha reálisan értékelem a látottakat, bizony ki is kaphattunk volna. Az a legfontosabb, hogy pontot szereztünk, de egyelőre nem foglalkozunk a riválisokkal, a folytatásban igyekszünk még jobban és eredményesebben teljesíteni.

MOL-VIDI–HALADÁS 1–0

Marko Nikolics, a Mol Vidi vezetőedzője:

– Nem játszott jól a csapata, csak nagy nehézségek árán tudta legyőzni a sereghajtót.
– Nagyon fontos három pontot szereztünk. Nem volt könnyű a Haladás ellen futballozni, hiszen tíz emberrel védekezett, és mellette voltak jó kontratámadásai is. Sajnos mi a mérkőzés elején kihagytuk a helyzeteket, de végül az egyik lehetőségünket gólra váltottuk, és sorozatban a harmadik meccsünket nyertük meg.

– A győzelmet nem kell megmagyarázni, de miért volt ezúttal visszafogottabb a teljesítményük?
– Ahogy már említettem, a Haladás jól megszervezte a védekezését. Mivel a szombathelyieknek magas, erős labdarúgóik vannak, a beíveléseinkre is jól reagáltak. Ha a találkozó elején betalálunk, biztosan más lett volna a játék képe.

– Egyetért azzal, hogy csak jobb futballal dolgozhatják le a Ferencvárossal szembeni hatpontos hátrányukat?
– Nem feltétlenül. Mindig a győzelem a lényeg, persze jók azok az esték, amikor jó futballal nyerünk. Fontos, hogy az utóbbi három meccsen csak egy gólt kaptunk, tavaly is úgy nyertünk bajnoki címet, hogy tavasszal remekül működött a csapat védekezése.

Horváth Ferenc, a Haladás vezetőedzője:

– Nem vallott szégyent a csapata, ennek ellenére vereséget szenvedett a címvédő otthonában.
– Ha lenne egy mappám, amelybe azok a mérkőzések kerülnének bele, amelyek semmit sem érnek, ezt most betehetném. Megtettünk mindent, hogy jó eredményt érjünk el, a Vidi semmivel sem futballozott jobban nálunk. A döntetlent legalább megérdemeltük volna.

– Óriási egyéni hiba kellett a hazaiak góljához. Miként értékeli Jurij Habovda megmozdulását?
– Jól volt felépítve a játékunk, sokat birtokoltuk a labdát az ellenfél térfelén. Ami a gól előtti hibát illeti: nem láttam a védőnk megmozdulását, akkor éppen háttal álltam a pályának.

– Mit gondol, ha bátrabbak a kapu előtt, meglepetést szerezhettek volna?
– Úgy vélem, igen. A találkozó előtt kértem a futballistáktól, hogy bátran birtokolják a labdát, ne akarjanak rögtön szabadulni tőle. Ha higgadtabbak vagyunk a Vidi kapujánál, meglepetést is szerezhettünk volna. Azért azt el kell mondanom, most kezd összeállni a csapat, most vagyunk olyan állapotban, amilyenben felkészülési mérkőzések után kellett volna lennünk.

ÚJPEST–DVTK 5–0

Nebojsa Vignjevics, az Újpest vezetőedzője:

– Fölényes győzelmet arattak.
– Tökéletes meccset játszottunk. A játékosok elmondtak mindent a pályán helyettem. A Vidi és a Honvéd ellen láttuk, mire képes a Diósgyőr, ezt akartuk megakadályozni, szerencsére sikerült. Sajnos Kire Risztevszkit le kellett cserélnem, mert fájlalta a bal combhajlító izmát.

– Felléptek a harmadik helyre – még előrébb is kerülhetnek?
– A nemzetközi kupaporondra szeretnénk kilépni, így természetesen örülünk a harmadik helynek. De a második sincs messze…

– A mérkőzés közben jelentették be, hogy a klub szerződtette Lacina Traorét. Mi a véleménye a csatárról, illetve arról, hogy legutóbb majd’ egy éve játszott bajnokin?
– Jelenleg három csatár van a keretben, Teophilus Solomon a szélen is bevethető. Mivel Novothny Soma iránt rendre nagy az érdeklődés, ezért szerettük volna bebiztosítani magunkat, azt akartuk, hogy lehessen kire számítani, ha ő esetleg távozik. Traoré neves klubokban szerepelt. Igen, tudtuk, hogy mióta nem játszott tétmeccsen, de türelmesnek kell lennünk vele.

Fernando Fernández, a Diósgyőr vezetőedzője:

– Nagy verést kaptak.
– Szinte semmit sem valósítottunk meg abból, amit elterveztünk, pedig ismerjük az Újpest erősségeit és a gyengeségeit is. A futball olyan, mint az élet, ha elveszíted az alázatot, nagy bajba kerülsz. Most visszakerültünk a földre.

– Hogy éli meg az edző, hogy negyvenhárom percig kell arra várnia, hogy kapura lőjön csapata?
– Nehezen. Sajnos nem koncentráltunk eléggé, nem futballoztunk magabiztosan, úgyhogy érthetően vagyok mérges. A játékosok háromszor-négyszer sem passzoltak egymás után társhoz, erre nem lehet mit mondani. Hiányzott az önbizalmunk, sok labdát elveszítettünk, a hazaiak megérdemelten nyertek. Annak viszont örülök, hogy Orosz Donát bemutatkozhatott – tudom, sokat kell fejlődnie, de ezt a napot sosem felejti el.

– Megszakadt a veretlenségi sorozatuk, s küzdenek a bennmaradásért – hogyan harcolhatják ki?
– Az Újpest elleni meccs előtt nyolcmeccses veretlenségi szériát építettünk, ez a bajnoki azonban nagyon nem nézett ki jól. Még van hátra tizenegy forduló, hiszem, hogy bent maradhatunk.

PAKS–DVSC 2–1

Csertői Aurél, a Paksi FC vezetőedzője:

– Nagyon fontos három pontot szerzett csapata.
– Egyértelműen! Tudtuk, hogy meg kell nyernünk a mérkőzést, úgy is álltunk hozzá, s bár szerencsével fordítottunk, az biztos, hogy hatalmas akarattal küzdöttek a játékosok. Az első félidőben jól játszottunk, több helyzetet is kialakítottunk, sajnos nem sikerült megszerezni a vezetést. A Loki gólja után nyitottabban kellett játszanunk, ezt az ellenfél gyors játékosai kihasználhatták volna.

– Fordítani sohasem könnyű, említette a szerencsét és az akaratot, meglepték még valamivel a Debrecent?
– Nem hiszem, hogy nagy meglepetéseket lehet szerezni. Mindenki ismer mindenkit, pontosan tudja, mire képesek a többiek, a napi forma, egy-egy villanás dönthet.

– Milyen lendületet adhat a győzelem?
– Le kell ráznunk a mögöttünk lévőket, a szombat este még az ünneplésé, de kedden kupameccsünk lesz, a jövő héten pedig újabb kemény csata vár ránk. Ez csak részsiker, keményen kell küzdeni a folytatásban, hogy sikeresen legyünk, nincs idő nyafogni, dolgozni kell tovább.

Herczeg András, a Debreceni VSC vezetőedzője

– Hogyan látta a mérkőzést?
– Nagyon tisztelem a paksi klubot és Csertői Aurél munkáját, mégis úgy gondolom, ezt a mérőzést mi veszítettük el. Mégpedig azzal, hogy a vezető gólunk után – noha hatalmas lehetőségeink voltak – nem tudtuk növelni az előnyünket, ez pedig lehetőséget adott az ellenfélnek, hogy fordítson. A győzelem a mi kezünkben volt, de kiengedtük.

– A második félidőt a Loki kezdte jobban, mi hangzott el a szünetben?
– Megbeszéltük, mik voltak a problémák, és miért tudta a Paks uralni az első félidőt. Túl lassan játszottunk, ez lehetőséget adott a hazaiaknak, hogy mindig visszazárjanak. A futballunk nem volt kellően széles, inkább mélységben játszottunk.

– Mindkét csapat idegenben játszott a Magyar Kupában, a Debrecen Ajkára utazott, most pedig Paksra – ez mennyire befolyásolta a látottakat?
– Szerintem semennyire. Felkészültünk a Paks játékából, sajnálhatjuk, hogy két nagy lehetőségünk közül egyiket sem használtuk ki. Vissza kell néznünk, mi történt az egyenlítő gólnál, de a futballélet ilyen: lehet, hogy Nagy Sándor hibázott, de korábban pontokat köszönhettünk neki.

HONVÉD–MTK 2–1

Supka Attila, a Bp. Honvéd vezetőedzője:

– Az első félidő nyugalma után izgalmas lett a találkozó. Egyetért?
– Szerintem már az első félidőben is mi uraltuk a mérkőzést, mi irányítottuk a játékot, próbáltuk az akaratunkat ráerőltetni az MTK-ra. Ez sikerült is, noha igaz, nagyobb helyzetek nem alakultak ki a kapu előtt. Szünet után próbáltuk felpörgetni a játékot, aztán sajnos hibáztunk, de az erőnket mutatja, hogy a kapott gól után is talpra álltunk.

– Lelkileg mennyire volt fontos ez a siker?
– Ha abból indulunk ki, hogy legutóbb kikaptunk a Diósgyőrtől, pedig azon a meccsen is jobban futballoztunk, úgy hiszem, fontos, hogy nyertünk. A játékosok ugyanis érezhetik, érdemes dolgozni, de az is fontos, hogy olyan futballisták is kezdenek egyre jobban játszani, akik korábban sérüléssel bajlódtak, vagy mint Enisz Ben-Hatira, aki egy éve nem futballozott tétmeccsen.

– Az ellenfél edzője azt mondta, hogy a pálya talaja jobban kedvezett a Honvéd játékának. Egyetért ezzel?
– Szerintem tökéletes talajon futballoztunk, amely alkalmas volt a kombinatív játékra, s ezt be is bizonyítottunk.

Feczkó Tamás, az MTK Budapest vezetőedzője:

– Minek tudható be az, hogy az első félidőben gyengén, a másodikban pedig már jól futballozott a csapat?
– Nehezen birkóztunk meg a pálya talajával, nem igazán kedvezett a mi passzokra, labdatartásra épülő játékunknak. De sokkal fontosabb ennél, hogy nem mi szereztük meg a vezető gólt, pedig a Honvéd tizenegyese előtt nekünk járt volna büntető. A második félidőben már valóban jobban futballoztunk, s a látottak alapján még a döntetlennel is csalódott lettem volna.

– Mégis kikaptak…
– Mert hiába futballoztunk akaratosabban, agresszívabban, mint a Honvéd, a szerencse is elpártolt mellőlünk. Számtalan helyzetünk volt, amelyek kimaradtak.

– Ön szerint érvényesült a labdarúgás igazságtalansága?
– Csakugyan nem mindig igazságos játék a futball, mondom még egyszer, a második félidőben már jobban futballoztunk, mint ellenfelünk, mégis kikaptunk.

TOVÁBBI MESTERMÉRLEGEK

Radoki szerint többet is kaphattak volna, Rebrov üdvözölte a szurkolókat – Ferencváros–Puskás Akadémia 4–0