Feczkó Tamás: Amit az MTK vezetői kértek, azt megcsináltuk

„A MUNKA MAGA NEM VOLT CSALÓDÁS” – AZ NB I-RŐL ÉS AZ MTK-RÓL

– Csaknem húsz évig dolgozott alacsonyabb osztályú kluboknál, hogy egyszer NB I-es edző lehessen, aztán első élvonalbeli idényében rögtön menesztették. Nevezhetjük csalódásnak az élvonalbeli munkát?
– A munka maga nem volt csalódás – válaszolta az NSO kérdésére a 41 esztendős Feczkó Tamás. – Minden héten új dolgokat kellett kitalálni, új kihívásoknak kellett megfelelni, és amit a vezetők kértek tőlünk, azt megcsináltuk. Bajnokként feljutottunk az NB II-ből, játékban megvalósítottuk az MTK-stílust, ami elvárás volt. Ennek eredménye, hogy az NB I-ben a Fradi és a Vidi után a legtöbb gólt szereztük, és az InStat-mutatókból az is látszik, hogy nekünk volt a harmadik legtöbb kihagyott helyzetünk, vagyis ki tudtunk alakítani gólhelyzeteket, támadó szellemben futballoztunk. A cél az volt, hogy stabil középcsapattá váljunk, és amikor el kellett jönnöm a klubtól, a hetedik helyen álltunk, ugyanúgy hat pont választott el minket a dobogótól, mint a kieső helytől. Vagyis volt annyi pontunk, hogy a kitűzött céloknak megfelelően a középmezőnyben végezzünk. Vállaltam továbbá a kinevezésemkor, hogy két év alatt legalább egy olyan játékost kinevelünk, akit külföldre értékesíthet a klub, ezt a cél már másfél év alatt elértük Schäfer András Genovába szerződésével. Azt persze sajnálom, hogy különböző okok nem tudtam végigcsinálni azt a munkát, amit elkezdtünk, de az elmúlt másfél évből csak a szépre szeretnék emlékezni.

– Kívülről úgy tűnt, hogy november környékén megtört valami, és már nem jöttek úgy az eredmények, mint korábban, amikor például idegenben megverték három-nullára a Vidit.
– Mindennek megvan az oka. Maradjunk annyiban, hogy az MTK azon kevés klubok egyike, amely profitot tudott termelni, miközben keretértékben a Transfermarktnál csak a tizedik helyre sorolják az egyesületet. Myke Ramost azután adta kölcsön a klub, hogy a szezon elején négy meccsen kezdő volt, szerzett két gólt és gólpasszt is adott. A télen aztán távozott Schäfer András és az ősszel a tétmeccseinken három gólt és két gólpasszt jegyző Farkas Balázs is. Egy játékost kértem a távozók pótlására, őt nem szerződtettük. Amikor pedig Ulysse Diallo és Schön Szabolcs megérkezett, már befejeztük a téli alapozást, elkezdődött a tavaszi szezon.

– A saját felelősségét miben látja, mit csinálna másképp?
– A szakmai döntéseim átgondoltak voltak, azokon nem változtatnék, de mint minden embernek, nekem is vannak hibáim.

– A Nemzeti Sport Online-nak egy korábbi interjúban azt mondta, a játékosok pozitív szemlélete, jókedve alapvető feltétele az eredményes munkának. Ez végig megvolt, a futballisták bíztak a szakmai stábban?
– A tizenkét csapatos, nagyon kiegyenlített bajnokságban minden klub életében, ideértve a Fradit és a Vidit is, vannak rosszabb periódusok, amikor kevésbé jönnek az eredmények, és amikor jobban megy a játék, akkor persze a hangulat is jobb. Viszont csak a legjobbakat mondhatom a futballistáimról, élmény volt velük dolgozni, csupa jó érzéssel gondolok vissza rájuk. A váltás olyan hirtelen történt, hogy nem is tudtam mindenkitől személyesen elbúcsúzni, de egyenként felhívtak a játékosok, elmondták, mennyire meglepte őket a döntés, és köszönetet mondtak, mert úgy érezték, sokat fejlődtek a közös munka során. Ez a legfontosabb visszaigazolás számomra. Továbbá a szurkolók is megtiszteltek azzal, hogy a Puskás Akadémia elleni meccs után összeálltak egy közös fotóra, amit elküldtek nekem, ezzel köszönték meg az elmúlt másfél éves munkámat. Ezúton köszönöm nekik a gesztust.

„SZERENCSÉS HELYZETBEN VAGYUNK” – SCHÄFER ÉS A FIATALOK

– Arra mindenképpen büszke lehet, hogy sok fiatalt indított el a profi futball útján, hiszen többen önnél mutatkoztak be az első csapatban, és közülük többen a jövő MTK-jának meghatározó alakjai lehetnek.
– A másfél idény alatt, amíg az MTK edzője voltam, tizenhárom saját nevelésű játékos mutatkozott be az első csapatban a bajnokságban, és kettő a kupában. Úgy gondolom, Bidzilya Anton, Kapronczai Gergely és Varju Benedek, Zuigéber Ákos, Kata Mihály, illetve az idősebb, már korábban is szereplő játékosok közül Katona Máté, Gera Dániel külföldi szerződésre is esélyes lehet, illetve hosszú távon is fontos szerepet játszhatnak a csapatban. Szerencsés helyzetben vagyunk, mert az MTK utánpótlásában olyan szakemberek dolgoznak, akik megadják a tehetségeknek azt az alapot, aminek köszönhetően aztán a felnőttek között is érvényesülni tudnak.

– Észrevette, hogy még mindig jelen időben, többes szám első személyben beszél?
– Ja, tényleg. Ha én egy klubnál dolgozom, akkor azt teljes mellszélességgel, odaadással teszem. Az elszakadás pedig sosem könnyű.

– Többször szóba került Schäfer András. Szakmailag hogyan nézett ki az ő „felépítése”, mit tehet egy klubedző azért, hogy egy fiatal tehetség eladható „portékává” váljon a nemzetközi piacon?
– Amikor az MTK-hoz kerültem, a vezetőség megjelölte azt a három futballistát, köztük Schäfert, akiben a legnagyobb potenciált látják, akiknek a legnagyobb esélyük lehet a gyors továbblépésre, külföldi szerződésre. Én már ennek tudatában kezdtem el dolgozni. Egy tehetséges játékos bevezetése a felnőttfutballba nagyon összetett folyamat, nem véletlen, hogy tizenhét-húsz év között veszik el a legtöbb ígéretes labdarúgó. Ami elengedhetetlen, hogy az alapképességek meglegyenek és a játékos gondolkodása pozitív, befogadó legyen az újdonságokra. Séfi ebből a szempontból tökéletes partner volt. Innentől kezdve pedig a teljes szakmai stáb összehangolt munkájára szükség volt ahhoz, hogy ő fokozatosan, gyorsan fejlődhessen. A sportpszichológusunk, Nagy Enikő a mentális felkészítésben segített neki, hiszen amellett, hogy az MTK-ban alapemberré vált, az iskolában is feladatai voltak, érettségi előtt állt, meg kellett birkóznia azzal, hogy tizenkilenc évesen két fronton is helyt kell állnia. Aztán fel kellett építeni őt fizikailag, hogy a futás mennyisége és a dinamikus futások száma is megfelelő legyen nála, erősítsük a felsőtestét, mindezekben nagy segítségemre volt György Roland, az erőnléti edzőnk. Visszaigazolása a munkánknak, hogy a Genoa erőnléti edzője szerint is kiemelkedő fizikai állapotban van András, az első csapat edzésein a futásteljesítménye minden szempontból a legjobbak közé tartozik, izomzatilag is meghaladja a korát. Aztán az említettek mellett taktikailag is sokat foglalkoztunk vele. A videoelemzőnkkel, Beregi Istvánnal közösen számos játékhelyzetet külön is megbeszéltünk, kielemeztünk vele, mikor hová kell helyezkednie, milyen mozgásokat kell végeznie a pályán.

– Az utóbbi időben az MTK-nál a szélen játszott. Mi lehet az ő igazi posztja, és nem félti-e őt Olaszországban, ahol több, itthon nagy ígéretnek gondolt tehetség „elveszett” már, nem túl korai neki a Serie A?
– Mindenkit akkor kell eladni külföldre, amikor kereslet van iránta. András van olyan kvalitású játékos, hogy hamarosan a Genoa első csapatában is bemutatkozzon, bizonyítson. A posztját illetően belső, támadó középpályás. Az MTK-ban azért indult ebben az idényben a szélről, mert az edzőmeccseken belül jól működött a Bognár István, Kanta József kettős, de Schäfernek a képességei alapján helye volt a csapatban, ilyenkor pedig az edzőnek kell alkalmazkodnia a kerethez, meg kellett találni azt a játékrendszert, azt a szerepkört, amelyben a segítségünkre lehet.

„A NAGY CÉLOK MINDIG MOTIVÁLNAK” – A JÖVŐRŐL

– Hogyan tovább? Visszamegy az NB II-be dolgozni, vagy mindenképpen az első osztályban szeretne maradni? Esetleg kipróbálná magát szövetségi edzőként, hiszen Michael Boris távozás óta nincs szakvezetője az U21-es válogatottnak…
– Konkrétumokat nem tudok mondani. Az mindenesetre nagyon jó visszajelzés volt, hogy miután az MTK-nál közölték velem a döntést és hazaindultam, két állásajánlatot is kaptam az autóban ülve, amíg Nyíregyházára értem. A szövetségtől senki sem keresett, erről én is csak pletykaszinten hallottam, volt olyan nagy tapasztalattal rendelkező kolléga, aki támogatásáról biztosított, ha kikérnék a véleményét. Már az óriási megtiszteltetés lenne, ha valóban szóba kerülne a nevem a jelöltek között, és hatalmas kihívást is jelentene az U21-es válogatottal dolgozni, hiszen két év múlva Magyarország rendezheti a korosztály Európa-bajnokságát. Ezzel együtt természetesen szívesen dolgoznék újra az NB I-ben, de ha nem kapok felkérést, akkor a másodosztályban is újra vállalnám a feladatot, hogy a Balmazújváros és az MTK után egy harmadik klubot is az élvonalba vezessek, mert a nagy célok mindig motiválnak.

– Ha már a célok, mit gondol, hányadik helyen végez majd az MTK a bajnokságban?
– Volt sportigazgatómat, Polyák Balázst idézném: „Két-három jó mérkőzéssel a dobogó közelébe lehet érni, két-három rossz mérkőzéssel pedig a tabella aljára lehet süllyedni.” Bízom benne, hogy volt csapatom a dobogó közelében fog végezni.