Komjáti: Remélem, a játékosok is átérzik, milyen helyzetben vagyunk

„Ezért ülök itt” – válaszolta Komjáti András, a felcsútiak klubigazgatója arra az egyszerűnek tűnő kérdésre: bent marad-e az élvonalban a Puskás Akadémia?

Mint ismert, a 65 esztendős szakember vette át a kiesés ellen harcoló csapat irányítását a hátralévő hat fordulóra, miután a klub vezetősége vasárnap menesztette a télen szerződtetett Radoki Jánost.

„Nehéz a sorsolásunk, nem vagyunk könnyű helyzetben, de ha nem bíznék abban, hogy együtt, közösen el tudjuk kerülni a kiesést, nem vállaltam volna a feladatot – folytatta a szakember, aki 1970 és 1990 között (másfél éves görögországi légióskodást leszámítva) a Vasas játékosa volt, ezért nem volt meglepő, hogy a folytatásban egy régi, angyalföldi emléket idézett fel, még 1989-ből. – Játékosként már voltam hasonlóan nehéz helyzetben, akkor szerencsére a Vasassal a bajnoki címre esélyesekkel találkoztunk, nem olyan ellenfelekkel, akik bunkerfutballt játszottak – és legalább az osztályozót elértük. Tudom, nehéz a sorsolásunk, de annak idején is ez volt a helyzet. A Ferencváros és a Mol Vidi erejével mindenki tisztában van, szerintem a dobogóért küzdő Honvéd vagy az Újpest ellen egyforma sansszal lépünk pályára, és a Paks, valamint a Mezőkövesd elleni mérkőzésen sem vagyunk esélytelenek.”

A szakvezető nem említette, hogy azon a bizonyos 1989-es osztályozón főszerepe volt abban, hogy a Vasas elkerülte a kiesést. A piros-kékek a Fáy utcai 1–1 után Szegeden harcoltak az NB I-ért, és az utolsó percig nem esett gól, ami a budapestiek kiesését jelentette volna. A 90. percben azonban Komjáti András beadása után tizenegyeshez jutott a Vasas, és Szabadi László értékesített büntetőjével maradt bent.

No de ez a múlt, és a kiváló játékosból lett szakembert is a közeljövő foglalkoztatja. A klubigazgató ebben a bajnokságban már második alkalommal veszi át a Puskás Akadémia irányítását: az őszi utolsó fordulóban, amikor Benczés Miklós munkáját köszönték meg, egy bajnokin már ült a kispadon, akkor a csapat 2–0-ra legyőzte a Mezőkövesdet.

„Akkor egy mérkőzésről volt szó, de korábban is megtörtént már, hogy hirtelen át kellett vennem egyik vagy másik csapatot. Amikor felkértek arra, hogy a bajnokság végéig lássam el a feladatot, pozitív voltam, nem akartam elmenekülni a kihívás elől, de mondom, ha nem hinnék a sikerben, nem csinálnám.”

A csütörtöki sajtótájékoztatón szóba került, hogy sérülések, eltiltások miatt több hiányzóra nem számíthat az edző. Sós Bencét kiállították, Josip Knezevic sem lesz ott a pályán, hetek óta hiányzik Balogh Balázs, s most még aligha tér vissza.

„Nem szabad, hogy ez bárkit is befolyásoljon – mondta határozottan Komjáti András. – Bő a keretünk, szó sem lehet arról, hogy már előre mentségeket keresünk. Azokkal kell sikert elérnünk, akik pályára léphetnek.”

Furcsa helyzet, hiszen Radoki János első bajnoki meccsén a felcsútiak 3–0-ra legyőzték a bajnoki címvédő Mol Vidit, vagyis nagyszerűen indult a Németországból érkező szakvezető és a klub együttműködése, amely aztán nagyjából két hónap alatt a szakításig jutott.

Adódik a kérdés: mint klubigazgató miként látta elődje munkáját Komjáti András? Meglepte-e a döntés? Mi lehetett a probléma?

„Közelről figyeltem a szakmai munkát – válaszolta Komjáti András. – Hetente egyszer, jellemzően kedden vagy szerdán leültünk az edzővel és Tóth Balázs sportigazgatóval, hogy megbeszéljük, mi volt az előző meccsen, mik a tervek a folytatást illetően. Az biztos, hogy Radoki János megkövetelte a rendet és a fegyelmet, és nagyon sokat edzett nála a csapat, hiszen az általa elképzelt letámadásos futballhoz kiemelkedő erőnlét szükséges. Mégis, az eredmények kikezdték az önbizalmat, és néha az volt a benyomásunk, túl sok információt kapnak a játékosok, akik nemcsak fizikailag, hanem mentálisan is elfáradtak. Meglepetés? Azok után, hogy a Magyar Kupában a másodosztályú Soroksár kiejtett minket, s két közvetlen riválistól súlyos vereséget szenvedtünk – Szombathelyen három-nullára, a Kisvárdától itthon négy-nullára kaptunk ki –, szerintem nem volt váratlan a döntés. Épp ettől a két mérkőzéstől reméltük, hogy kissé eltávolodunk a veszélyes zónától.”

A szakvezető lapunk kérdésére, hogy szüksége van-e a vezetőedzői feladattal járó nyomásra, mosolyogva felelt: volt már nagyobb stresszhelyzetben is, és azt is megoldotta, túlélte.

Vajon mire van szüksége a csapatnak ahhoz, hogy előrelépjen?

„Próbáltam oldani a feszült hangulatot. Tudtam, hogy az erőnlét rendben van, azt kell elérni, hogy a futballisták frissek legyenek. Szükség van arra is, hogy a játékosok egészséges önkritikával figyeljék magukat, az nem visz előre, ha mindig másban keressük a hibát. Tudnia kell mindenkinek, milyen felelőssége van abban, hogy ilyen helyzetbe kerültünk, de együtt meg lehet oldani ezt a nehéz feladatot is. Remélem, a játékosok is átérzik, milyen helyzetben vagyunk, és nekünk is látnunk kell, kik az edzésspílerek, akik aztán téthelyzetben nem tudják azt hozni, ami bennük van.”

Kikerülhetetlen a kérdés: előfordulhat-e, hogy az ősszel is Komjáti András ül majd a Puskás Akadémia kispadján?

„Nem terveztem azt sem, hogy ezen a hat meccsen én leszek az edző – mosolygott Komjáti András. – Felkértek, próbálok segíteni. Az ősz nem került szóba, előbb maradjunk bent. Nem gondolom, hogy a következő bajnokságban is én lennék a Puskás Akadémia edzője. Hogy ki lesz? Nem tudom, majd olvasom a sajtót, hogy kik a jelöltek. Aki eltalálja, így, hogy még mi sem tudjuk, a vendégem egy italra.”