A legfontosabb diósgyőri üzenet: Mindig higgy magadban!

– Mennyit öregedett az utóbbi hónapokban?
– Az öregedést nem érzem, ám az biztos, hogy több ősz hajszálat láttam a tükörben, mint tavaly augusztusban – felelte lapunknak Fernando Fernández, a Diósgyőr 39 esztendős spanyol vezetőedzője. – Ugyanakkor az egész idény alatt a legfontosabb üzenetet közvetítettük: mindig higgy magadban! Az első perctől tudtuk, hogy nehéz hónapok várnak ránk, a keretben történt változások miatt a bajnokság közben, a tétmeccsek alatt kellett csapattá érnünk. Az építkezést ráadásul nehezítette, hogy néhány magyar klubbal ellentétben mi nem tehetjük meg, hogy könnyedén szerződtetjük a kiszemelt labdarúgókat.

– Eleinte úgy tűnt, a csapattá érés folyamata az élvonalbeli tagságba kerülhet, hiszen tizenegy fordulót követően hat szerzett ponttal a Diósgyőr az utolsó előtti, kieső helyen állt.
– A vezetőség töretlenül bízott a szakmai stábban és az általunk alkalmasnak tartott játékosokban. Köszönöm a klubnak, hogy akkor is türelmes volt velem, amikor más egyesületnél talán már megköszönték volna a munkámat. Ennek betudhatóan elértük célunkat, és bent maradtunk az NB I-ben.

– Volt olyan pillanat, amikor veszélyben érezte az állását?
– A profi futballban élve hozzászoktam, hogy a szakvezető sohasem lehet biztos a jövőjében. A legmagasabb szinten az eredmény a legfontosabb, de nekem a játékosok hozzáállása számított a leginkább. Egyszer sem éreztem, hogy kihátráltak volna mögülünk, vagy nem hinnének a közösen elvégzett munkában. Előfordult, hogy a klubnál néhányan aggódtak és a szurkolók idegeskedtek, de az edzői stáb végig nyugodt maradt.

– Mi kellett ahhoz, hogy a csapat megmeneküljön a kieséstől?
– Időre volt szükségünk, na meg jó játékosokra. Tavaly ősszel többször hallottam, hogy biztosan kiesünk, mert nincsenek minőségi futballistáink, és a tudásuk kevés az NB I-hez. Mi viszont végig igyekeztünk építeni az önbizalmukat, és az eredmények sem maradtak el. Ha csak az utolsó húsz fordulót nézzük, a DVTK a harmadik helyen zárt. Abban az időszakban harminckét pontot gyűjtöttünk, ennél többet csak a mezőnyből kiemelkedő Ferencváros, Vidi kettős szerzett. Ez nem a véletlen műve, csapatként és egyénileg is fejlődtünk, ennél többet egyetlen szakvezető sem kívánhat. Az idény második részében a riválisok többségével felvettük a versenyt, tavasszal mindössze két meccset rontottunk el, az Újpest, valamint a Fradi elleni idegenbeli bajnokit.

– Mibe tudott kapaszkodni a zöld-fehérek elleni hét nullás vereség után?
– Abba, hogy felállunk a padlóról, és a következő fordulókban töretlen hittel küzdünk tovább. Éppen az ilyen súlyos vereségek után mutatkozik meg a labdarúgók valódi személyisége.

– Hogyan tudta tartani a hitet játékosaiban, amikor tavaly ősszel egyik vereség követte a másikat?
– A vereségek idején nem könnyű tűzben tartani a csapatot, de a napi munkának köszönhetően végig hittem a srácokban. A bajnokság első felében valóban gyakran maradtunk pont nélkül, de a hétközi gyakorlásokon elszánt arcokat láttam, egyszer sem éreztem, hogy lélekben feladták volna. A hozzáállásra akkor sem panaszkodhattam, amikor rossz passzban voltunk, ezért abban bíztam, hogy amikor felszálló ágba kerülünk, az elvégzett munka még messzebbre repít minket. Ennek köszönhetően fejlődtünk, és akkor szállítottuk a bentmaradáshoz szükséges eredményeket, amikor a legnehezebb volt: a bajnokság hajrájában, amikor a legnagyobb nyomás nehezedett a játékosokra.

– A következő idényben is ön irányítja a DVTK-t?
– Mivel a szerződésem jövő nyárig érvényes, így készülök.

– Edzőként mennyit tanult a legutóbbi bajnokságból?
– Sokat, mert számos problémát kellett megoldanunk. Sok hibát követtünk el, természetesen mi, edzők is. A stábommal mindennap egyeztettünk, az edzések és a meccsek után összedugtuk a fejünket, átnéztük a játékosok gyakorlásokon és mérkőzéseken mért adatait, és folyamatosan kerestük a válaszokat a kérdéseinkre. Bízom benne, hogy tanultunk a hibáinkból.

– Mekkora változást tervez a keretben a következő idényre?
– Szeretném, ha nagyobb lenne a konkurenciaharc a csapatba kerülésért. Ehhez igazolni kell, de egyelőre csak figyeljük a kiszemelteket, minden posztra érkezhetnek új játékosok. Ami a játékunkat illeti, a vezetőség azt kérte, hogy legyen felismerhető stílusa a csapatnak, úgy érzem, ezt teljesítettük. Mindenki láthatja, hogy labdabirtoklásra törekszünk, próbálunk kezdeményezni, és bátran adunk lehetőséget a fiatal labdarúgóknak.

– Ez a jövőben sem változik?
– A labdarúgó-akadémiánkon tehetséges fiatalokat nevelünk, képzett edzők foglalkoznak velük, úgyhogy nem akarunk szakítani a fiatalok beépítésével. Láttuk, mennyit fejlődnek, ha lehetőséget kapnak az első csapatban, és a szurkolók is jobban kedvelik a helyi kötődésű játékosokat.

– Bízhatnak abban a drukkerek, hogy a következő idényben nem az utolsó fordulóban vívják ki a bentmaradást?
– Ha az utolsó húsz forduló eredményei alapján a harmadik helyen végeztünk, miért ne reménykedhetnénk abban, hogy a következő idényben stabil középcsapat leszünk? Szeretnénk előrelépni, de fontos, hogy a földön maradjunk. Ha három idényen keresztül az utolsó fordulóban vívjuk ki a bentmaradást, akkor nem szabad a dobogót és a nemzetközi kupaszereplést megcélozni. Lépésről lépésre kell haladni, most még csak a június huszadikán kezdődő felkészülés megtervezésénél tartunk.

– A nyári szabadság alatt gondol a futballra?
– Amikor hazamegyek Spanyolországba, meglátogatom a családtagjaimat, a barátaimat, több számomra fontos várost is útba ejtek, ám az edzők többségéhez hasonlóan én sem tudok teljesen kikapcsolni és nem gondolni a munkámra.