NB I: „A fiatalszabálynak kevés klubnál tudnak megfelelni”

A légiósajánlás vagy hazai szabály szerint, ha egy csapatban hét hazai játékos végigjátssza az idényt, akkor ötvenmillió forint plusz díjazásban részesül az adott klub, és így a hét mellett értelemszerűen egyszerre csak négy nem hazai játékos, vagyis légiós szerepelhet. Viszont ez egy átlagszám, ettől meccsenként el lehet térni, a lényeg, hogy az ötvenmillió forintos pluszhoz akkor lehet hozzáférni, ha legalább 20 790 percet a pályán töltenek az idény során a hazai játékosok. Ugyanakkor az U20-as hazai játékosok percei itt duplán számítanak. A szabályozás másik fele vonatkozik a fiatalokra, a megfogalmazás szerint ők az 1999. január 1. után született labdarúgók. „Az összes fiatal labdarúgó játszott perceit összegezzük, méghozzá úgy, hogy az 1999. január 1-jén és azután született fiatal labdarúgók perceit egyszeres, a 2000. január 1. után születettekét kétszeres szorzóval kell figyelembe venni. Ha egy adott sportszervezet fiatal labdarúgói a bajnokságban játszott mérkőzéseken 2970 percet játszottak, akkor a sportszervezet 50 millió forint egyösszegű díjazásra jogosult.” Átlagolva a számokat ez azt jelenti, hogy egy csapatban egy U20-as játékosnak minden meccsen kilencven percet kell játszania, ahhoz, hogy meglegyen a 2970 perc. Viszont a 19 éves és annál fiatalabb játékosok percei duplán számítanak. Ezekről a változásokról júniusban, levélben kaptak tájékoztatást a klubok a MLSZ-től.

„Bolla Bendegúzt még az MLSZ levele előtt, az MLSZ Levelétől függetlenül újra kölcsönvettük a Fehérvártól, azért, mert hiszünk a játékosban – kezdte a szabályozással kapcsolatos vélemények sorát Sallói István, a ZTE FC sportigazgatója. – És szerintem ez a fontos, nem a szabályozás. A futball is versenysport, s aki jó teljesítményt nyújt, előbb-utóbb kiharcolja helyét a csapatban. Tisztában vagyok vele, az új szabályozás nem kötelező érvényű, de akkor sem hiszek benne, hogy egy fiatalnak azért kellene lehetőséget kapnia, mert az esetleg anyagilag jobb a klubnak. Minden öltözőben van hierarchia, a fiatalok legyenek kerettagok, és bizonyítsák be, hogy tudásuk alapján érdemesek a bizalomra.”

Ha valahol, Pakson nem kell aggódni amiatt, hogy a hazai labdarúgók megfelelő mennyiségű játékpercet töltenek-e a pályán: a klub 2006-os felkerülése óta csak- is magyar játékosokat alkalmaz az élvonalban.

„A támogatási rendszer szabályozása után mindig marad valakiben hiányérzet, mi Pakson minden esetre tudomásul vettük az MLSZ döntését – mondta Haraszti Zsolt, a paksiak ügyvezetője. – Egyértelmű, hogy a »magyarszabályt« teljesítjük, ugyanakkor abban is biztos vagyok, a »fiatalszabálynak« kevés klubnál tudnak megfelelni. Érthető, hogy a szövetség próbálja védeni a fiatal magyar labdarúgókat, ám egyetlen klub sem akar kiesni, így a legerősebb csapatokat kell pályára küldeni.”

A ZTE FC-hez hasonlóan a Kaposvári Rákóczi is most került vissza az élvonalba, s bár szinte ugyanolyan kerettel várja az idényt, mint a másodosztályban, a központi szabályozással kapcsolatban vannak fenntartásai.

„Az előző idényben az NB II-ben rengeteg fiatal labdarúgó kapott lehetőséget, de egyetlen ezerkilenc- százkilencvenkilencben vagy később született sincs közöttük, akit nyugodt szívvel játszatnék az élvonalban – fogalmazott Waltner Róbert, a Rákóczi vezetőedzője. – Rutintalanság és képzettségbeli hiány miatt könnyedén elmehetnek a mérkőzések, márpedig a tizenkét csapatos mezőnyben ele- gendő három-négy vereség, és az edzőt le is váltják. Érdemes lenne utánanézni, de szinte biztos, hogy Európában nincs még egy ország, amelyben az első három vonalban annyi edzőt rúgtak ki, mint itthon az előző idényben. Persze a klub megnyerheti a plusz ötvenmilliós támogatást, de csak a legtehetségesebbek kerülhetnek a kezdőcsapatba, márpedig ebben csak kevés egyesület versenyezhet.”

Waltner Róbert is amondó, a fiatalok inkább tehetségükkel, alázatukkal és szorgalmukkal vívják ki helyüket a kezdőcsapatban, mert csak e három jellemvonás alapján válhatnak hosszabb távon is élvonalbeli labdarúgóvá.