PAFC: Sohasem vagyok elégedett, mindig többre törekszem – Hornyák

– Kedden Internazionale–Slavia Praha meccset rendeztek a Bajnokok Ligájában. Feltételezem, már csak azért is megnézte a találkozót, mert az előző idényben még a cseh bajnokságban dolgozott.
– Persze, megnéztem az egy-egyre végződő meccset – felelte a Puskás Akadémia FC vezetőedzője, Hornyák Zsolt. – Láttam, hogy a Slavia továbbra is elsősorban cseh játékosokra alapoz. Nem légiósokat alkalmaz, hanem megengedheti magának, hogy olyan labdarúgót igazoljon, aki már bizonyított a cseh bajnokságban. Ott ez a filozófia, ugyanakkor hozzá kell tenni: a kínai tulajdonosnak köszönhetően nem jelent gondot, ha nagyobb összeget kell befektetni. Szóval, elindultak egy úton, anyagilag megelőzték a Spartát és a Plzent, és otthon nincs igazi konkurenciájuk. Agresszív, letámadáson alapuló futballt akarnak játszani, a keddi mérkőzés is mutatta, elég jól sikerül nekik.

– Mi az, amiben a Slavia a Ferencváros és a Mol Fehérvár FC előtt jár?
– Ha globálisan nézzük, a cseh bajnokságban nem annyira látványosak a meccsek, ám agresszívabb a játék, több a küzdés, inkább az erőfutball dominál és nagy az iram. Mozgásban, futásban nincs nagy különbség a bajnokság első és utolsó helyezettje között, a párharcokat leginkább az dönti el, melyik klub képes kiemelkedő, válogatott szintű labdarúgót igazolni.

– Ha már a nemzetközi porondról beszélünk: mit gondol, a Ferencváros mire lehet képes az Európa-liga csoportkörében?
– A Slaviával kapcsolatban is az volt a vélemény a csoportok kisorsolása után, hogy nem sok esélye van riválisaival szemben, de megmutatta, miként lehet mégis. Ha a Ferencváros nemcsak védekezni akar, és nem tiszteli a kelleténél jobban az ellenfeleit, hanem bátran „beleáll” főleg a hazai meccseibe, jól szerepelhet.

– Térjünk vissza az NB I-re: milyen érzés a tabellára nézni?
– Jó, de azért valahol mélyen az is bennem van, lehetett volna ennél is jobban szerepelni. A Mol Fehérvár elleni meccset meg kellett volna nyernünk, azt mi rontottuk el, de Mezőkövesden is illett volna legalább egy pontot szereznünk. Örülök, hiszen a munkánknak köszönhetően vagyunk harmadikok, de azt is érzem, többet is kihozhattunk volna ebből az időszakból.

– Június tizenhetedikén jelentették be, hogy Hornyák Zsolt lett a Puskás Akadémia vezetőedzője, vagyis immár három hónapja van a klubnál. Ennyi idő alatt mennyire sikerült a saját képére formálnia az együttest?
– Úgy jöttem ide, hogy szeretnék agresszív támadófutballt játszatni a csapattal. Olyan kvalitású futballistákkal, mint Ezekiel Henty, Josip Knezevic és Gyurcsó Ádám, ez lehetséges is, de azzal is tisztában kell lenni, az ő futballjuk is a csapatmunkától függ. Ők olyan játékosok, akik kevesebbet védekeznek, de támadásban nagyon erősek, miattuk is léptem egy kicsit vissza. A kérdés ugyanis az volt, kitartok-e annál, hogy magasan, agresszívan támadunk-e le, vagy kicsit mélyebben védekezünk, már csak azért is, mert az említett játékosok nem a letámadásban erősek igazán.

– Hat bajnokiból hármat megnyert, egyszer döntetlent játszott és kétszer pont nélkül maradt a PAFC. Jobb indulást remélt, ez a realitás, esetleg hiányérzete van?
– Sohasem vagyok elégedett, mindig többre törekszem. Tehettünk volna többet is, hogy több pontunk legyen, de tudomásul kell venni: az ember nem gép, nem minden elképzelése jön be, olykor bizony hibázik. A játékstílusunkból többet is kihozhattunk volna, de a futballhoz, mint mindenhez, szerencse is szükséges. A Fehérvár elleni mérkőzés tagadhatatlanul nagy csalódás, szinte bűntény annyi helyzetet kihagyni, mint amennyit ott elhibáztunk – de ezért csak magunkat okulhatjuk, és lehet javítani. Jó, hogy harmadikok vagyunk, szeretnénk ezt a pozíciót megtartani, de a munka elején járunk; ráadásul a Puskás Akadémiának az is a célja, hogy játékosokat neveljen, és közben eredmény is legyen. Ebben a kérdésben meg kell találni az egyensúlyt, és mert sok mindenben javulnunk kell, jócskán vár ránk munka. Szóval, maradjunk annyiban, egyelőre ez csak részeredmény.

– Mi a legnagyobb különbség a cseh és a magyar bajnokság között?
– Talán a játék iramában van a legnagyobb különbség. Amikor legutóbb kettő-nullára vezettünk a Kaposvár ellen, megelégedtünk vele, nem törekedtünk rá, hogy még nagyobb legyen a különbség. Ha négy góllal is nyerhetünk, annyival nyerjünk, ha egy góllal lehet a meccset hozni, hozzuk annyival! Magyarországon jó csapatok vannak, de nem dolgozzák úgy végig a kilencven percet, mint Csehországban. A magyar futballban ugyanakkor több egyéniséget, technikás játékost látok. A cseh bajnokságban a csapatjáték, a taktika hangsúlyosabb, igaz, a néző olykor szenved, mert sok meccs nulla-nullára végződik, esetleg csak egy gól esik. Szeretném „áthozni” magammal azt a szemléletet, hogy kilencven percig dinamikusak vagyunk, és a lefújásig végigdolgozzuk a mérkőzéseket.

– A légiósoktól, a külföldi szakemberektől rendre azt halljuk, nagyszerűek a körülmények a magyar futballban, ennek ellenére kevés játékosunk játszik igazán jegyzett csapatban. Mi ennek az oka?
– Sokáig gödörben volt a magyar futball, a klubcsapatok háttere és tudása is kevés volt az európai porondon. Ha egy cseh együttes szerződtetni akart valakit, a magyar piac szóba sem került, mert a Fradi, az Újpest, a Debrecen vagy a Fehérvár a nemzetközi porondon nem volt tényező – ám a helyzet azóta sokat változott. A Ferencváros és a Mol Fehérvár eredményt is produkál, de kell még idő, hogy ismét tényező legyen a magyar futball. A környező országokban nincsenek ilyen lehetőségek, de ezt csak az tudja, aki eljön ide. Ambiciózus ember vagyok, nálam is sokat jelentett, amikor eljöttem Felcsútra, és láttam, itt minden adva van a munkához, ráadásul van egy akadémia, amelyből fel lehet hozni a játékosokat.

– Most már van rálátása a Puskás Akadémia utánpótlására. Mit tapasztal, a fiatalok mindent a futballnak rendelnek alá?
– A világ olyan irányba fejlődik, hogy nem minden fiatal hoz annyi áldozatot a futballért, amennyit kellene az edzéseken túl is. A srácoknak nincs annyi idejük a labdarúgással foglalkozni, mint nekünk volt, míg minket az utca nevelt, ők a telefonjaikkal vannak elfoglalva. De azért láttam az akadémiánkon olyan gyerekeket is, akiknek mindenük a futball.

– A Szlovákia–Magyarország Eb-selejtezőn a jobbik csapat nyerte meg a meccset?
– Őszintén? Igen. Többet vártam a magyar csapattól, főleg az első húsz perc után, amely dinamikus támadófutballt hozott. Kettő-egyes hátránynál agresszívebben kellett volna letámadni, nem sikerült nyomás alá helyezni az ellenfelet.

– Azért még így is van esély a továbbjutásra…
– Szlovákia ellen a döntetlen is sokat ért volna, de az utolsó húsz perc gyengére sikerült, és ezt a Marek Hamsík és Stanislav Lobotka vezérelte rivális kihasználta. A vereséggel nehéz helyzetbe került a magyar válogatott, de annak a csapatnak, amelyik képes legyőzni Horvátországot, a folytatásban is lesz esélye.

– A valóságtól mennyire elrugaszkodott elképzelés, hogy a Puskás Akadémia abban a pozícióban fejezi be az idényt, amelyet jelenleg is elfoglal?
– Ez a kitartástól és a munkától függ. Ha megállunk az út elején, nincs esélyünk erre, ám ha hétről hétre kitartóak leszünk, és teszünk érte, ott lehetünk az élmezőnyben.