A Honvéd és az Újpest is csak szenvedett: iksz a fővárosi rangadón

LABDARÚGÓ NB I
16. FORDULÓ
Budapest Honvéd–Újpest 0–0
Budapest, Új Hidegkuti Nándor Stadion, 2937 néző. Vezette: Solymosi

Ahogy arra számítani lehetett, az összeállításokban nem volt nagy meglepetés, mindkét együttes a szokásos hadrendben kezdte el a mérkőzést. Az első fél órában úgy tűnt, a lila fehérek akarata érvényesül, szinte folyamatosan a kispesti térfélen pattogott a labda, mégpedig azért, mert ha a Honvéd megszerezte a labdát, szinte azonnal elvesztette. A kispesti csapat futballistái nem tudtak mit kezdeni az újpestiek agresszív letámadásával, akadozott a passzjáték, a labdát nem tudták eljuttatni a két, elöl lévő támadóhoz. Davide Lanzafaméra Kire Risztevszki figyelt, és kettejük párharca nem a békés egymás mellett élés jegyében telt: kőkemény ütközések, hatalmas légi párbajok jellemezték csatájukat, és ha a játékvezető nem figyelt, egy-egy bordák közé elhelyezett könyökös is jelezte, ez bizony tétmérkőzés.

Az iram nem volt rossz, csak éppen helyzetet nem lehetett látni. Ami feltűnő volt, ha kicsit gyorsabban próbálták járatni a labdát a futballisták, azonnal jött a hiba: a rossz átvétel, a pontatlan passz megakasztotta az ígéretesnek tűnő támadásokat is.

A prímet nem is a játékosok, hanem a kispad előtt sokat mozgó Giuseppe Sannino vitte, a Honvéd vezetőedzője előbb sárga lapot kapott, majd szóváltásba keveredett újpesti kollégájával, Nebojsa Vignjeviccsel, a pályán pedig eközben ment az egyre egyhangúbb birkózás.

Sokat elmond a meccs izgalmairól, hogy a második félidő, sőt az egész meccs feljegyzésre érdemlő jelenete az volt, amikor az egyre hevesebbé váló honvédos szakvezetőt ebben az idényben már másodszor elküldték a kispadtól – második sárga lappal! Ez azt jelenti, hogy vagy a játékvezetők nagyon érzékenyek az olasz tréner megjegyzéseire, esetleg arra, hogy rendre elhagyja a számára kijelölt területet (de a pályára persze nem megy be...), vagy azt, hogy a kispesti szakvezető tényleg nem bír magával, és nincs ellene más megoldás, csak a folyamatos figyelmeztetés...

Miután helyzetekről nem lehetett írni, cseréről igen: a vendégeknél Simon Krisztián váltotta az addig szinte láthatatlan Aron Bjarnassont, de a második félidő közepén még mindig hiába vártak igazi nagy helyzetre a szurkolók. Azt lehetett érezni, hogy egyetlen találat eldöntheti az összecsapást, de azt nehéz lett volna megmondani 75 percnyi futball után is, hogy a győzelemhez melyik csapat állt volna közelebb. Az első félidő az Újpesté volt, de a másodikban már kiegyenlítettebb volt a játék. A Honvéd nem tudta kihasználni Amadou Moutari gyorsaságát, a villámgyors szélső vagy pontatlan indításokat kapott, ha labdához jutott, nem tudott mit kezdeni vele. A 79. percben az újpesti szakvezető került a figyelem középpontjába: Vignjevics elcsúszott a kispad előtt, szerencsére megúszta sérülés nélkül. Az utolsó percekben ismét az Újpest tűnt veszélyesebbnek, ugyanakkor a kispesti kapusnak, Tomás Tujvelnek egyetlen veszélyesnek mondható lövést kellett hárítania.

Maradt is a gól nélküli állás, s nem nehéz a jóslat, hogy 2020-ban mindkét csapatnak ennél csak jobb mérkőzései lehetnek... 0–0

Több volt a harc, mint a játék – Lanzafame