– Mihez kezd a felszabaduló idejével?
– Hétköznapi esetben labdarúgóedzőként készülnék a következő feladatra, mérkőzésekre, és külföldi tanulmányútra mennék, de ebben a rendkívüli helyzetben a másik hivatásom került első helyre: gyógyszerészként a családi patikában dolgozom, hogy segíthessek az embereknek – kezdte Dobos Barna, a ZTE FC korábbi vezetőedzője, aki február elején, a Bp. Honvéd elleni vereséget (0–2) követően távozott a klubtól. – Érezhetően növekedett a forgalmunk, a napokban ugyanis többhavi gyógyszeradagokat váltottak ki receptre, elsősorban alapkészítményeket, de nagy a kereslet a C-, a D-, illetve a multivitamin, valamint a gumikesztyű és a szájmaszk iránt is, utóbbit még tudunk adni. Az előírásnak megfelelően a vásárlótérben csak annyi ember tartózkodhat, ahány nyitva tartó ablak és pénztár van, de a gyógyszerészek védelmében a plafontól a pultig hatalmas takaróponyvát feszítettünk ki, így a vásárló és az eladó kizárólag egy kivágott ablakon keresztül érintkezhet egymással.
– Nézzük a futballt: megbánta, hogy elvállalta a ZTE irányítását?
– Miért bántam volna meg?
– Idő előtt felállították, mert hosszabb ideje kieső helyen állt a csapat.
– Nem felállítottak, hanem felajánlottam a lemondásomat. A tulajdonos, Végh Gábor végig biztosított a bizalmáról, amiről többször nyilatkozott is, az ilyen hozzáállás pedig nagyon ritka a futballban – nagyra is értékeltem a gesztusait. A köztünk lévő, múltba nyúló kiváló kapcsolat miatt viszont úgy éreztem, a klub és a csapat érdekében ezt meg kell tennem. A ZTE a szívemhez nőtt, jó érzésekkel gondolok vissza az elmúlt másfél évre. Nekem fontos a támogató közeg és az egységes klub, ezért lehettünk sikeresek korábban a Dunaújvárossal, amellyel először felkerültünk a harmadosztályból az NB II-be, majd egy évvel később a második hely megszerzésével tizennégy év után az élvonalba. A ZTE is már hét éve szerepelt a másodosztályban, kétezertizennyolc szeptemberében egyértelműen azért szerződtettek, hogy az idény végén végre jussunk fel az élvonalba.
– Korábban is tudvalévő volt, hogy a két osztály között hatalmas a szakadék.
– Ez így van, de még a másodosztályban úgy állapodtunk meg a vezetőséggel, hogy támadófutballra épülő csapatunk lesz, ilyen típusú játékosokat igazoltunk. A hetvenhét szerzett gólunk a legtöbb volt a mezőnyben, s az elképzelésünket az NB I-ben sem módosítottuk. Vállaltuk a kockázatot, mert a szurkolókat látványos játékkal lehet visszacsábítani a lelátóra. Az idény elején jól és tetszetősen is futballoztunk, csupán a labdakihozatalt kellett megoldanunk a védekező zónából.
– Sikerült?
– Akit érdekelt, láthatta, hogy igen.
– Akkor mi volt a probléma?
– A hatékonyság. A jó játék nem párosult megfelelő eredményességgel, még ha csak apróságokon múlt is. A legfájóbbak azonban a kihagyott tizenegyesek, amelyekkel fontos pontokat veszítettünk. A vezetőség a télen sokkal eredményesebb játékot várt el, mert ez szükséges, hogy bent maradjunk a tizenkét csapatos mezőnyben. A megvalósításra már nem maradt időm.
– A tavaszi szezont az akkor közvetlen riválisnak számító Diósgyőr, Paks és Kisvárda elleni bajnokival kezdték. Talán most is ön lenne az edző, ha ezen a három mérkőzésen nem egy pontot szereznek összesen?
– A téli szünetben átalakult a keret, új játékosok érkeztek, akiknek a beépítése egy-két hét alatt szinte lehetetlen volt. Rosszul sikerült a rajt a Diósgyőr ellen, de nehéz megmondani, hogy ha a télen edzőtáborba utazunk, és füves pályán edzhetünk, jobban kezdtünk volna-e. Utólag kár ezen gondolkodni, de biztos, hogy jó rajttal több pontot szerezhettünk volna az első négy bajnokin.
– Sohasem volt feszültség ön és a vezetők között?
– Mit nevezünk feszültségnek? A legjobb családban is előfordulnak nézeteltérések, nem volt ez másként nálunk sem, de ez a szakmával jár, nem nevezném feszültségnek. Csapatban dolgoztunk, valamikor a vezetőnek volt igaza, máskor nekem. A tulajdonos kérdezte is, jó ötletnek tartom-e az edzőváltást, de ha egy csapat nem ér el megfelelő eredményt, elsősorban a szakvezetőt terheli a felelősség.
– Mit gondol, bent marad a ZTE az élvonalban?
– Bízom benne, de ez csak tipp a részemről, mert mindenki láthatja, mennyire kiegyenlített a mezőny.
– Szeretne most már végérvényesen gyógyszerészként dolgozni?
– Edzőnek tartom magam elsősorban, ezért maradnék a futballban. Pályafutásom alatt szinte valamennyi osztályban dolgoztam, kezdve az U7-es korosztálytól a megye egyen keresztül az NB III-ban, az NB II-ben és az NB I-ben. Két klubot feljuttattam az élvonalba, büszke lehetek a ZTE-nél végzett munkámra is, csak az i-re nem sikerült feltenni a pontot. Szeretem az életérzést a kispad mellett, az öltözőben, a pályán, s folytatnám is, ha megfelelő ajánlatot kapnék.
Dobos Barna 2018 szeptemberében vette át a szakmai munka irányítását a másodosztályban akkor harmadik helyen álló ZTE FC-nél, az idény végén pedig nyolc ponttal előzte meg a második helyezett Kaposvárt, illetve tizenhéttel a feljutásról lemaradó Gyirmótot. Az élvonalban aztán a 20. fordulót követően csapata már ötpontos hátrányba került a bentmaradást jelentő tizedik helyen lévő Paksi FC-től, s a vezetőség elfogadta a szakember lemondását. | ||||
2018–2019, másodosztály | ||||
31 mérkőzés | 21 győzelem | 5 döntetlen | 5 vereség | 73% |
2019–2020, élvonal | ||||
20 mérkőzés | 4 győzelem | 6 döntetlen | 10 vereség | 30% |