„Ebben a helyzetben ez most megtiszteltetés vagy kiszúrás?”

Működik a rendszer!

Noha előzetesen némi nyugtalanságra ad okot, hogy a Magyar Labdarúgó-szövetség a hatályos kormányrendeletnek megfelelően elektronikus formában kénytelen megrendezni küldöttközgyűlését, már a tíz órára meghirdetett kezdés előtt három perccel hátradőlhetünk az otthoni számítógépünk előtt: nem lesz itt semmi gond, kérem!

Az MLSZ YouTube-csatornája hasít, az immár tíz esztendeje hivatalban lévő Csányi Sándor szövetségi elnök, ha minden igaz, a Nádor utcai OTP-irodából jelentkezik be. Mivel rajta kívül nincs másik jelölt, borítékolható, hogy a harmadik ötéves ciklusnak is nekifuthat majd, de azért a folytatás kapcsán lerí róla csekély aggodalom is, el is hangzik a kérdés az éterben: „Püspök úr, egy biztató ígéretet nem tud nekünk tenni az év hátralevő részére, nincs valami jó információja?”

Az NB II-es Szegedet képviselő Kiss-Rigó László,Szeged-Csanádi Egyházmegye püspöke talán égi sugallatra így felel: „Kezdés május közepén!”

„Bárcsak igazad lenne!” – sóhajt fel Csányi Sándor, aki azt is örömmel konstatálja, hogy a miniszter úr, vagyis Süli János is a közönség, pardon, a küldöttek soraiban foglal helyet. A Tolna Megyei Labdarúgó-szövetség elnöke mosolyogva újságolja, épp a Parlamentből jött át, mire az MLSZ első embere szintén mosolyogva válaszol: „Ott azért nagyobb kérdések dőlnek el...”

A szó egyik percről a másikra komolyra fordul: a titkárságról jelentik, hogy elvégezték az ellenőrzést, minden rendben van, kezdődjön, aminek kezdődnie kell. A 75 küldöttből 71 van jelen, amikor az 1901-ben alapított Magyar Labdarúgó-szövetség 32. elnöke tisztelettel köszönt mindenkit:

„Hölgyeim és uraim, kedves vendégeink, elkezdjük rendhagyó közgyűlésünket, amely a 2019-es évet zárja le. Száztizenkilenc éves a Magyar Labdarúgó-szövetség, információim szerint ez az első alkalom, hogy távoli kommunikációt igénybe vevő közgyűlést tartunk. Azt kérném, vegyék tudomásul, hogy a közgyűlésről kép- és hangfelvétel készül, és azt is kérem mindenkitől, hogy aki nem beszél, kapcsolja ki mikrofonját, mert egyébként háttérzajok hallatszanak, amelyek zavarhatják a munkát.”

Kár is lenne megzavarni azt a munkát, amit értékel az Európai Labdarúgó-szövetség is, legalábbis a testület „meghívott” delegáltja, a társasághoz a nyoni központból csatlakozó Jozef Kliment nyomban elismerését fejezi ki, mondván, az MLSZ az első tagszervezet, amely a koronavírus-járvány okozta helyzethez tökéletesen alkalmazkodva, videokonferencia keretében tartja meg közgyűlését, példát mutatva másoknak is. A kedves mondatok után jön egy határozott is: az UEFA-nak feltett szándéka, hogy a járvány miatt félbeszakadt sorozatok a pályán fejeződjenek be.

Nem meglepő, hogy miután Csányi Sándor visszakapja a szót, ott folytatja, ahol Jozef Kliment abbahagyta.

„Uraim, akkor folytatjuk, jobban mondva, elkezdjük. Rendkívül időket élünk, ezért néhány szót szeretnék szólni a kialakult helyzetről. Ahogy ti is tudjátok, az MLSZ követte a kormányzati szervek előírásait, és március tizenhatodikától kezdve a hatásköre alá tartozó versenysorozatok szüneteltetéséről döntött. Ezt tartottuk személyesen is helyesnek. Ezt várták tőlünk a játékosok is. Azt azért hozzáteszem, hogy amíg néhányan a bajnokságok felfüggesztését kérték, mások – a social media tanúsága szerint – nagyon aktívak voltak a különböző társasági összejöveteleken... Bár mindenki az NB I-re és az NB II-re fókuszál, a szövetség számára az amatőr és utánpótlás-bajnokságok mérkőzései egészségügyi szempontból még nagyobb veszélyt jelentenek, mert az azokban részt vevő sportolók és nézők száma több százezer. Mint mindenkinek, nekem is hiányzik a futball, a tévében – megjegyzem, nagyon helyesen – a régi meccsek felidézésével ezt próbálják enyhíteni, de azért az nem ugyanaz, amikor már tudjuk a végeredményt. A mai helyzetben, ha akarnánk, sem tudnánk még csak zárt kapus mérkőzéseket sem rendezni. Nehezen lehet fix időpontot mondani arra, mikor rendezhetünk újra mérkőzéseket. Ebben az ügyben folyamatosan kapcsolatban vagyunk a FIFA, az UEFA és a kormányzati szervek képviselőivel. Rendkívül óvatosan kell kezelni ezt a kérdést, az egészségügyi és kormányzati szervek előírásait vesszük figyelembe, és ha ezek alapján lehetőség lesz a zárt kapus meccsrendezésre, akkor a klubokkal és a játékosokkal egyeztetve döntést hozunk a folytatásról. Készülünk több forgatókönyvvel is, így arra, hogy tudjuk folytatni a bajnokságot, illetve arra, hogy nem. Jó néhány nyitott kérdés van, de erről akkor érdemes hosszabban beszélni, amikor jogilag megnyílik a lehetőség arra, hogy szervezzünk mérkőzéseket. Mindezzel együtt úgy gondoltam, jó, ha most megtartjuk a közgyűlést, mert egyrészről ebben a körben egy éve találkoztunk legutóbb – ha személyes részvételre ezúttal nem is nyílik lehetőség, videón keresztül is tarthatunk eredményes közgyűlést –, másrészről lejárt az elnökség ötéves mandátuma, és új elnökséget kell választani.”

A szó – és a kép – innentől fogva Vági Mártoné, aki a voksleadás módját és technikai hátterét a főtitkárokra jellemző precizitással ismerteti:

„Kérem önöket, hogy a szavazás során az »igen«, a »nem«, vagy a »tartózkodom« lehetőség közül válasszanak ki egyet, majd nyomják meg a »submit« gombot. Ha valaki szólni kíván, az ikonsor közepén található »chat« funkciót igénybe véve írja be, hogy »Szót kérek«, majd az »enterrel« küldje el, ezt mi látjuk a központban.”

Megy minden, mint a »submit« gomb megnyomása, annak rendje és módja szerint haladunk előre, mígnem elérkezünk a legizgalmasabb részhez. No, nem az elnökválasztáshoz, hiszen az „országos egyes”, hanem Csányi Sándor – hagyományosan érdekfeszítő – értékeléséhez. Vissza is kapcsolunk gyorsan a Nádor utcába!

„Jó napot kívánok megint! Az elmúlt öt vagy inkább tíz év hosszabb összefoglalót érdemelne, de a körülményeket figyelembevéve, most rövidebbre veszem a beszámolómat. Azzal kezdeném, hogy a második ötéves ciklussal együtt egy fontos korszak is lezárult a magyar labdarúgás életében: gazdasági szempontból az elmúlt tíz év módfelett eredményes időszak volt. S itt nemcsak arról beszélek, hogy jelentős források kerültek a magyar sportba, ezen belül a magyar labdarúgásba, hanem arról is, hogy ezek a források rendkívül eredményesen lettek felhasználva. Mire alapozom ezt? Arra, hogy tíz éve az volt az egyik vállalásunk, hogy az öt évtizedes lemaradásunkat infrastrukturális téren felszámoljuk. A munka most fejeződik be, a következő idénytől már mindegyik profi csapat megfelelő körülmények között szerepelhet. Lehet vitatni, hogy sokat költöttünk ezekre a beruházásokra. Ha tíz esztendő viszonylatában nézzük, minősíthető soknak is, de ha azt nézzük, hogy az azt megelőző ötven évben gyakorlatilag nem volt semmilyen befektetés, azt gondolom, egyáltalán nem az. Tíz év alatt megháromszorozódott a labdarúgásba bevont fiatalok száma, jelentősen nőtt a csapatok száma is. A megfelelő körülmények vonzóvá tették a futballt. Azt azonban nem mondhatjuk, hogy mindennel kész vagyunk. A futsal területén például még van előrelépési lehetőség. Tovább kell folytatnunk az amatőr pályák és a grundok építését, felújítását is, már csak azért is, mert látható, hogy ahol átadunk egyet, ott egy héten belül máris teljes a kihasználtsága. Az elmúlt időszak legnagyobb eredménye az új nemzeti stadion felépítése, elmondhatjuk, hogy a Puskás Aréna világszínvonalú, multifunkcionális létesítmény. Hogy ne csak a férfiakról beszéljek: fontos a női labdarúgás fejlődése is, hogy a hölgy labdarúgók száma már meghaladja a harmincezer főt. Amiben tudjuk, ezután is segítjük ezt a szakágat is. Amiben viszont nem állunk jól, az a megfelelő szakemberképzés – a profi kluboknál és az utánpótlásban egyaránt. Ami az utánpótlást illeti, nem minden csapatnál dolgozik olyan edző, aki szakmailag és nevelőként is alkalmas feladata ellátására. Sokszor látunk üvöltő derviseket a pálya szélén, akik adott esetben kiölhetik a gyerekekből a futball szeretetét akár egy életre. Az edzőképzés esetében jelentős változtatásra készülünk! A profi kluboknál pedig olyan sportigazgatókra lenne szükség, akik ismerik a nemzetközi trendeket, akik szakmailag felkészültek. Ez a különböző keretek kialakításánál is fontos, mert olykor kapkodást tapasztalok. Sok esetben túl sok a játékos, nem véletlen, hogy az MLSZ huszonötben kívánja kontrollálni a keretek létszámát. Van, ahol negyven-ötven futballistát alkalmaznak, miközben jó néhány nem is játszik...”

És akkor csak úgy, közbevetőleg, de mosolyogva: „Garancsi úr, ha egyszer leülnél, megköszönném, mert mozog az egész képernyő miattad. Próbáld meg fixálni a helyzetedet. Nem rossz a helyzeted amúgy, mert második vagy a bajnokságban, nem is ezért szóltam...”

A Mol Fehérvár tulajdonosa bizonyára leül, mert Csányi Sándor rá is tér a lényegre:

„Azt kérem a kluboktól, hogy a sokszor irreális fizetéseket, keretlétszámot számolják fel. Ha az NB I-et nézem, ötszörös különbségek is vannak az átlagfizetések között, de a helyezésekben vagy a játékszínvonalban ez messze nem tükröződik. A férfi válogatott kijutott a 2016-os Európa-bajnokságra, nemrég még azt reméltem, most arról is beszélhetek, hogy a 2020-asra is kvalifikálta magát. Sajnos ez egyelőre elmaradt, és kérdés, mikor lehet lejátszani a pótselejtezőt. Minden valószínűség szerint októberben vagy novemberben, igaz, egyre többet riogatnak minket azzal, hogy a járványnak lesz még második hulláma. Csak remélni tudjuk, hogy ez nem zavarja meg az új idényt. Sajnos továbbra sem mondhatom el, hogy sikereket tudunk felmutatni a fiatalok NB I-es csapatokban való szereplését illetően. Még mindig viszonylag nagy a külföldi játékosok aránya, habár ez összességében három klubnak köszönhető... Nem tudok mást mondani: ahhoz, hogy a magyar futball megújuljon, hogy érdeklődést váltson ki a nézők körében, a magyar játékosokra van szükség! Fontos, hogy a klubok helyzete stabilizálódott, és az MLSZ pénzügyi háttere is. Rendelkezünk tartalékokkal, ami most nagyon jól jön. Azt kívánom mindnyájunknak, minél előbb kerüljünk olyan helyzetbe, hogy ne csak zárt kapus, hanem telt házas meccseket lássunk!”

Nos, Csányi Sándor a következő mérkőzésen is a szövetség elnökeként foglalhat helyet a lelátón: a küldöttek egyhangúlag választják meg újabb öt évre. Ennek tudatban zárja le a közgyűlést:

„Miközben megköszönöm a bizalmat, felvetődik bennem egy kérdés: ebben a helyzetben ez most megtiszteltetés vagy kiszúrás? Úgy vélem, a legnehezebb időszaka jön a futball irányításának, de bízom abban, hogy együtt megfelelünk a kívánalmaknak. A mai Nemzeti Sportban megjelent egy jegyzet Ki fog gólt lőni? címmel, amelyben arról értekezik a szerző, hogy valóban szép eredményeket értünk el különböző területeken, de kellene egy nagyobb siker is a sportág élvonalát tekintve. Ami biztos: az elnökség nem fog gólt lőni, ám ha mégis erre szorulna a magyar társadalom, akkor az elnökség részéről Nyilasi Tibort jelölném erre a feladatra... Azt ígérhetem, hogy mindent megteszünk a futballunk további fejlesztése érdekében, és a futball minden szegmensével szeretnénk együttműködni. Az első természetesen az emberélet, de bízom benne, hogy hamarosan újra a pályán találkozhatunk. Köszönöm még egyszer a bizalmat, jó munkát és jó egészséget kívánok mindenkinek! Viszontlátásra!”

Viszontlátásra! Remélhetőleg nem a készülékek előtt...