FTC: Biztos vagyok benne, hogy lesz megoldás – Sigér

– Reggel kilencre beszéltük meg a telefonos interjút, kilenc óra nulla nullakor csörgött a telefonom... Mindig ennyire pontos?
– Nem, sajnos nem, de azért próbálok sehonnan sem elkésni – felelte a zöld-fehérek 29 esztendős középpályása, Sigér Dávid.

– Szerda van, így kiscsoportos edzés lesz a Népligetben. Szerhij Rebrov lapunknak úgy nyilatkozott, azt látja a labdarúgókon, élvezik, hogy legalább labdába érhetnek. Így van?
– Nagyon örülök, hogy legalább ilyen edzéseink vannak. Amikor lehet, előkerül a labda, az más kérdés, hogy egymás elleni játék nincsen, az nagyon hiányzik, az a foci sava-borsa. Azonban fő a biztonság. Ezek az edzések ezerszer jobbak, mint odahaza elmenni futni vagy erősíteni a kertben. Heti háromszor van gyakorlás – hétfő, szerda, péntek –, a fennmaradó két napon pedig odahaza tréningezünk. Legalább van valami rendszeresség az életünkben.

– Odahaza miként bírja a bezártságot?
– Feleségemmel ketten vagyunk, gyerkőc egyelőre nincs. Sokat beszélgetünk, és miután pozitív személyiség vagyok, mindenben próbálom a jót megtalálni. A most kialakult helyzettel is így vagyok. Több időm van magunkra, gondolkodni az életünkön, a céljainkon, ami eddig történt velünk... Sok mindenért hálát lehet adni, amikor nagyon rohanunk, ezekről megfeledkezem én is, be vannak osztva a napok, percre pontosan zajlanak a hétköznapok, estére, mire ágyba esik az ember, mindenhez van kedve, csak éppen az élet nagy dolgain filozofálni nincsen. Egyetlen percig sem unatkozom odahaza, próbálom hasznosan eltölteni az időt.

– Film vagy inkább könyv?
– Esténként sorozatot nézünk a párommal. Könyvet lefekvés előtt olvasgatok. Szeretem a könyveket, nem csak a most kialakult helyzetben forgatom őket. Be kell vallanom, a házimunkában is többet segítek, szeretem, ha rend vesz körül minket. A takarítás vagy a főzés is szóba jöhet, nem ijedek megsemmitől.

– A pályán sem az a típus, aki megfutamodik, ehhez képest védekező középpályás létére mindössze három sárga lapot kapott az idényben. Ennyire tiszta a játéka?
– Kicsit mérges is vagyok magamra, az utolsó kettő elkerülhető lett volna... Az ezen a poszton futballozóknak gyakran becsúsznak a lapok, ám úgy vagyok ezzel, amíg lehet és nem megy a csapat kárára, odafigyelek arra, hogy tisztán játsszak. Ennek talán egyfajta üzenete is van, a játékvezetők is ismerik a futballisták stílusát, pontosan tudják, ki az, aki szándékosan lábra „utazik”, és ki az, aki a lehetőségekhez képest rendre tisztán próbál szerelni. Én egyértelműen az utóbbiak közé tartozom.

– Mindig így volt?
– Annak idején a másodosztályban, Balmazújvárosban sokkal több lapot kaptam. Nem azért, mert akkor durva lettem volna, hanem azért, mert az NB II-ben sokkal több az ütközés, a test test elleni harc. S talán mostanra rutinosabb is lettem.

– Mi a legszebb emléke a mögöttünk hagyott hónapokból?
– A bajnokságban a Mol Fehérvár elleni meccs ugrik be, az én két gólommal nyertünk idegenben kettő egyre. Ha játékban nem is, eredményességben az volt a legjobb mérkőzésem. Örök élmény marad az Európa-liga-menetelésünk, az utazásokkal, a meccs előtti edzésekkel, sajtótájékoztatókkal együtt.

– Meglehetősen sokat voltak úton. Szeret utazni, buszozni, repülőn ülni?
– Nincs vele gondom, sőt!Mondhatom, kifejezetten szeretek utazni. Nem vitás, jobb hazai pályán futballozni a saját szurkolóink előtt, de az idegenbeli mérkőzéseknek is megvan a hangulata, varázsa. Igazi kaland volt a nemzetközi kupamenetelésünk, futballistaként sok olyan helyre is eljutunk, ahová magánemberként nem biztos, hogy elutaznál. Remélem, a következő idényben is hasonlóban lesz részünk.

– Ehhez előbb nem ártana befejezni a mostani bajnokságot. Hogy érzi, lesz erre lehetőségük?
– Biztos vagyok benne, hogy lesz megoldás. Ahogy mondtam, pozitív beállítottságú ember vagyok, bízom a folytatásban...