Silye Erik, a Mezőkövesd védője: |
Pekár László, a Mezőkövesd csatára: |
Tóth László, a Mezőkövesd szakmai igazgatója: |
– Délelőtti interjúban maradtunk a Fehérvár elleni bravúros kupatovábbjutást követően... A nagy nap után nincs túl korán a beszélgetéshez?
– Dehogy! – felelte szerda reggel nem sokkal kilenc óra után Cseri Tamás, a Mezőkövesd Zsóry középpályása, aki főszerepet vállalt abban, hogy csapata a Mol Fehérvár ellenében kiharcolta a Magyar Kupa-döntőbe jutást. – Legkésőbb reggel hét órakor mindig fönn vagyok, a gyerekek keltenek, így volt ezúttal is. Nagyobbik kislányom, Panna kedden lett hatéves, a kupában bejutottunk a fináléba, mondhatom, nagyon jó érzésekkel ébredtem.
– Pedig ilyenkor hosszabb szokott lenni az éjszaka...
– A mérkőzés után regeneráló edzést tartottunk Székesfehérváron, aztán buszra ültünk, mentünk vissza Mezőkövesdre. Kaptunk egy szabadnapot, de ez eleve így volt eltervezve, sűrű program vár ránk, profin kell viselkedni. Ha majd vége lesz az idénynek, biztosan vár ránk egy záró ebéd vagy vacsora, akkor lesz lehetőség arra, hogy kicsit lazítsunk.
– Milyen érzései vannak?
– Ha azt mondta volna valaki, amikor huszonkilenc éves voltam és bemutatkoztam az NB I-ben, hogy három évvel később Magyar Kupa-döntőt játszom a Mezőkövesddel, megmosolygom. Azonban ehhez hozzá kell tennem, megérdemeljük, hogy ott legyünk a sorozat utolsó meccsén, a klubnál tudatos építkezés folyik: Tállai András elnök nagyon sokat tesz azért, hogy a háttér rendben legyen, és a Kuttor Attila vezette szakmai stáb is remek munkát végez.
– A fehérvári visszavágó kulcspillanata alighanem az ön által balra kipasszolt labda volt: egészen más megoldást választott, mint a labdarúgók többsége.
– Amikor Dino Besirovic befelé fordult, bíztam benne, hogy megoldja a játékhelyzetet és engem hoz játékba. Láttam, hogy körülöttem mindenki befelé indul, és tudtam, ha az üres területre passzolok, a felfutó Silye Erik teljesen szabadon adhat be, és ha az jól sikerül, abból bármi lehet. Így is történt, a gyors vezetés sokat jelentett nekünk.
– A második kövesdi gólban is elévülhetetlen érdemei voltak, nem akármilyen mozdulattal, külsővel indította a végül remek gólpasszt adó Budu Zivzivadzét.
– Mondanám, begyakorolt figura volt, de tény, nem keveset beszéltünk az ilyen lehetőségekről. Próbáltuk az ellenfelünket a széleken megbontani, ahogy Kuttor Attila kérte: amikor a balhátvéd Silye Erik nekem passzol, én indítsam Budu Zivzivadzét, s így gyorsan jussunk el a kapu elé. Úgy gondolom, azért is lehetünk sikeresek, mert mindenki próbálja száz százalékban megvalósítani azt a taktikát, amit a szakmai stáb kér tőlünk.
– Kettő nullás vezetésnél mi járt a fejében?
– Éreztem, hogy kezdek elfáradni. Még véletlenül sem ikszre játszottunk, ha azt tettük volna, alighanem kiesünk. Fontos volt a biztonságos védekezés, aztán jött a gyors vezető gól, és lehetett kontrázni. Megbeszéltük, nem megyünk bele a harcokba, hiszen abból rosszul jöhetünk ki, lehetett látni, nyerni akarunk. Igaz, a döntetlen miatt sem vagyunk most szomorúak...
– A mezőny egyik, ha nem a legjobb teljesítményét nyújtotta: miért nem játszott végig?
– Úgy éreztem, egy-egy játékhelyzetnél már nem érek oda kellő időben, fáradtabb vagyok, márpedig ha ez így van, akkor jelezni kell, ez nem szégyen, jöjjön a friss csapattárs. Kevesebben legyünk csak azért, hogy kilencven percet játsszak? A csapatot hoznám nehéz helyzetbe, így logikus volt a váltás, arról nem beszélve, hogy Vajda Sándor jól szállt be. Mentálisan is fárasztó meccs volt: a fehérváriaknál majdnem mindenki válogatott, bárkitől bármikor várható volt egy villanás, úgyhogy koncentrálni kellett. Sokat számított, hogy Szappanos Péter egy nullánál óriásit védett, és bár a találkozó vége nehéz volt, de tudatos futballal elértük a célunkat.
– Van értelme a Honvéd elleni döntő kapcsán az esélyekről beszélni?
– Egyetlen mérkőzés dönt, bármi megtörténhet. A két csapatnak azonosak az esélyei.
– Azért eljátszott már a gondolattal, hogy csapatkapitányként milyen lehet felemelni az MK-serleget?
– Nem. Arra vágyom, hogy nyerjünk a Honvéd ellen, de legalábbis a legjobb futballunkat nyújtsuk, aztán majd kiderül, az mire elég.
MAGYAR KUPA, ELŐDÖNTŐ
VISSZAVÁGÓ
Mol Fehérvár FC–Mezőkövesd Zsóry FC 2–2 (0–1)
Székesfehérvár,MOL Aréna Sóstó,zárt kapuk mögött.Vezette:Vad II
Mol Fehérvár FC:Kovácsik – Fiola (Hodzic, a szünetben), Muszliu, Vinícius (Juhász R., 89.), Stopira – Elek Á. (Futács, 77.), Houri – Nego (Bamgboye, 65.), Kovács I., Petrjak (Milanov, 65.) – Nikolics.Vezetőedző:Joan Carrillo
Mezőkövesd:Szappanos – Eperjesi, Karnyicki (Nagy D., 72.), Pillár, Silye – Meszhi – Pekár (Farkas D., 75.), Besirovic, Neszterov, Cseri (Vajda, 65.) – Zivzivadze (Jurina, 72.).Vezetőedző:Tóth Mihály (Kuttor Attila eltiltása miatt)
Gólszerző:Hodzic (63.), Stopira (86.), ill. Zivzivadze (8.), Pekár (54.)
Továbbjutott:aMezőkövesd, 3–3-asösszesítéssel, idegenben szerzett több góllal