NB I: A morális erő diadalmaskodott – Bódog Tamás

KAPOSVÁRI RÁKÓCZI–KISVÁRDA MASTER GOOD 1–2

DISZTL LÁSZLÓ, a Kaposvár vezetőedzője

– Látszik az arcán, mennyire csalódott...
– Természetesen azok vagyunk, hiszen nem tudtuk megismételni a múlt vasárnapi teljesítményünket. Pedig ez volt a célunk az utolsó hazai mérkőzésünkön, mindenképpen győzelemmel próbáltunk volna örömet szerezni a szurkolóknak, akik még úgy is kitartottak mellettünk, hogy elbúcsúztunk az első osztálytól. Sajnos ez nem jött össze: korábban a védekezésünk nagyon stabil volt, a kapusunk is remekül teljesített – ez a mérkőzés nem úgy alakult, ahogy szerettük volna.

– Ha már a védelem vagy akár Pogacsics Krisztián hibájára utalt: hogyan élik meg a kispadon az így kapott gólokat?
– Nagyon nehezen, idegesek voltunk, mint ahogy a csapat is érezhetően ideges lett. Főleg azért, mert kiegyenlített mérkőzés volt, a játék nem volt magas színvonalú, de két gólt ajándékoztunk az ellenfelünknek, ami óriási luxus, főleg a mi helyzetünkben.

– Kívülről úgy tűnt, ezek után már nem volt elegendő erő ahhoz, hogy felálljon a Kaposvár. Próbálkoztunk, és bár korábban szögletekből, oldalszabadrúgásokból veszélyesek tudtunk lenni, most ezek sem igazán működtek. Mindent egy lapra tettünk fel, hogy egyenlítsünk. Ebben benne volt, hogy újabb gólt kapunk. Ahhoz nem vagyunk eléggé jók, hogy felállt védelem ellen helyzeteket dolgozzunk ki, ezért volt nagy kár az ellenfélnek ajándékozott gólokért.

BÓDOG TAMÁS, a Kisvárda vezetőedzője

– Fontos győzelem
– És megérdemelt. A játék képe alapján, úgy gondolom, mindenképpen rászolgáltunk a három pontra. Pedig harcos, jól felkészített ellenfél várt ránk, de úgy gondolom, az én csapatom is kellően felkészült erre a bajnoki mérkőzésre, és a minket korábban is jellemző morális erő ezúttal diadalmaskodott.

– Ehhez azért – főleg, ha az első gólra gondolunk – szerencse is kellett.
– Természetesen, de a győzelemhez mindig kell szerencse. Ugyanakkor a felfogásunk része, hogy amikor csak lehet, azonnal megtámadjuk az ellenfelet, és ez kötelező, amikor a kapus elhagyja a tizenhatost – én sem állítom, hogy hetekig gyakoroltuk ezt a figurát, de azt igenis kérjük a játékosoktól, hogy ilyenkor támadják meg az ellenfelet.

– Mit kért a szünetben? Úgy nézett ki a második félidő, ahogyan szerették volna?
– Szerintem nem játszottunk rosszul, voltak helyzeteink. Azt kértük, hogy hátulról fussuk be az üres területeket, és ezeket megvalósították a játékosok. Ugyanakkor nyilvánvalóan nem segített rajtunk, hogy már az első félidőben kétszer cserélnünk kellett, így nagyon oda kellett figyelni, hogy a harmadik lehetőséget mikor használjuk ki. De sikerült megtartani előnyünket, fontos győzelmet arattunk. Szó sincs azonban arról, hogy elértük volna a céljainkat – összpontosítanunk kell a hátralévő két mérkőzésre.

A DVSC–DVTK (4–0) MECCS MESTERMÉRLEGEI ITT OLVASHATÓK!