Puskás Akadémia: Mi győzni akartunk – Hornyák Zsolt

Vágólapra másolva!

2020.06.29. 09:32

Címkék

Óriási volt a boldogság a bronzérmes csapatnál, de a vezetőedző máris azon töri a fejét, hogyan kezdődjön el a felkészülés az újabb kihívásokra.


Itthon, Európában – Szöllősi György jegyzete

– Sokáig tartott az ünneplés?
– Hajnal két óra előtt már otthon voltam, nem tagadom, nyugodtabban aludtam, mint az elmúlt időszakban – felelte vasárnap kora délután a bajnokságban bronzérmesként záró Puskás Akadémia FC vezetőedzője, Hornyák Zsolt. – A jól elvégzett munka után mindig könnyebben jön álom az ember szemére, persze mielőtt elaludtam, azért visszagondoltam a Honvéd elleni meccsünkre, hogy mi minden történt velünk az idényben.

– Amikor Iványi Zoltán lefújta a szombati bajnokit, elsőként közvetlen segítőinek, Vanczák Vilmosnak, Polonkai Attilának és Vezér Ádámnak köszönte meg az idény során végzett munkát, és inkább a fáradtság, semmint az öröm látszott az arcán. Miért?
– Valóban fáradt voltam. Van egy kellemetlen ülőideg-gyulladásom, azzal kínlódom egy ideje, és másfél órával a Honvéd elleni találkozó kezdete előtt még infúziót kaptam. Nyilván örültem is, hiszen bronzérmesek lettünk, és később, a játékosok mellett már én is önfeledten ugráltam.

HATALMAS ÚT VOLT
A Puskás Akadémia csapatkapitánya, nem mellékesen a Felcsúton alapított akadémia egyik első generációs labdarúgója, Szolnoki Roland nagyszerű gólpasszal segítette csapatát a Budapest Honvéd elleni 2–1-es győzelemhez. A siker bronzérmet ért, így érthetően boldogan nyilatkozott a találkozó után: „Jól kezdtük a mérkőzést, de Nagy Zsolt gólja lendítette át a csapatot a nehézségeken. Taktikusan futballoztunk, és a hajrában a győztes gólt is megszereztük. Hogy mit éreztem, amikor a játékvezető lefújta a meccset? Az ilyen pillanatokért szép a futball! A családtagok, hozzátartozók előtt ünnepelhettünk, a harmadik hely olyan nekem, mintha bajnoki címet nyertünk volna.” Az előző idényben szinte az utolsó pillanatig a bennmaradásért küzdött a Puskás Akadémia, szombaton viszont öt akadémistával a kezdőben – Tóth Balázs, Deutsch László, Gyurcsó Ádám, Nagy Zsolt és Szolnoki Roland – és egy, az akadémián pallérozódó cserével, Spandler Csabával győzött a Honvéd ellen és lett története során először dobogós az NB I-ben. „Kiegyensúlyozott teljesítményt nyújtottunk az újrakezdés után, és míg egy éve az utolsó előtti fordulóban maradtunk bent, most az utolsó játéknapon lettünk bronzérmesek – folytatta Szolnoki Roland. – Nem tagadom, várom, hogy az Európa-ligában is pályára lépjünk, örülnék, ha sokáig heti két meccset kellene játszanunk. Annak idején az akadémia első évfolyamához tartoztam. Ha belegondolok, hogy akkoriban volt két pályánk meg egy kollégiumi szobánk, most pedig milyen fantasztikus körülmények között dolgozhatunk és nemzetközi meccsek várnak ránk, elmondható, hatalmas utat tettünk meg!”

– Úgy készültek az idényzáróra, hogy a harmadik helyért zajló versenyfutásban a csapat saját maga dönthetett a sorsáról. Ez teherként vagy motivációként jelentkezett?
– A Kisvárda elleni hétközi bajnoki óta rengetegszer elmondtuk, nem kell azzal foglalkoznunk, mit játszik a Mezőkövesd a Ferencváros otthonában, a saját kezünkben van a sorsunk, ha legyőzzük a Honvédot, dobogósok vagyunk. A játékosok átérezték, mekkora lehetőség előtt állunk, hihetetlenül céltudatosak voltak, és nagyon jó hozzáállással dolgoztak. Amikor átvettem a csapatot, az volt a terv, két év alatt felzárkózunk a Ferencváros és a Mol Fehérvár mögé, és ez már az első évben sikerült. Amikor a koronavírus-járvány miatt félbeszakadt a bajnokság, hat pont hátránnyal álltunk a Mezőkövesd mögött, ezt dolgoztuk le kemény munkával.

– Végig hitt abban, hogy a csapat nemzetközi szereplést érő helyen zárhatja az idényt?
– Bíztam a munkámban, az elképzeléseimben. Elsősorban a Magyar Kupán keresztül láttunk esélyt a nemzetközi szereplésre. Jól indultunk, elhittük, hogy jók is vagyunk, ám a Honvéd elleni hazai vereség után jelentős visszaesés következett be, és időbe telt rendezni a sorokat. Amikor leállt a bajnokság, az erőnléti edzőnkkel, Egon Kunzmann-nal rengeteget törtük a fejünket, milyen felkészülést végezzenek a kerettagok, és mert láttam, milyen állapotban jönnek vissza a kényszerű leállás után, egy pillanatig sem aggódtam.

– Több játékos is elmondta, a lefújás után tudta meg, mit játszott a Mezőkövesd az FTC ellen.
– Figyeltem rá, hogy csak magunkra összpontosítsunk, ne legyen ott a fejekben, hogy vereség esetén is harmadikok lehetünk. Mi győzni akartunk, győzelemmel búcsúzni a közönségünktől.

– Mit érzett, amikor eldőlt, hogy a Puskás Akadémia történelmet írva dobogós lett, és indulhat az Európa-ligában?
– Óriási örömöt! Ugyanakkor már azon töröm a fejem, mi lesz, amikor elkezdődik a felkészülés, milyen munkára lesz szükség, hogy továbbépítsük a csapatot. Nyilván lesznek távozók és érkezők is, de nem cserélődik ki az öltöző, három-négy posztra azonban szeretnénk azonnali erősítést jelentő labdarúgókat igazolni. Örömteli, hogy a fiataljaink közül Tóth Balázs, Radics Márton és Deutsch László is bizonyította, lehet rájuk számítani, de ehhez kellett az is, hogy Josip Knezevic, Yoël van Nieff és a többiek segítsék őket, jó példát mutassanak.

– Következik a jól megérdemelt pihenő?
– Július tizenharmadikán különböző tesztekkel kezdődik a felkészülés. A feleségem, a gyerekeim és a köbölkúti szurkolók mindig támogattak, ez sokat jelentett, de valamennyi szurkolónknak jár a köszönet, hiszen rengeteget segítettek az idény során!