Törőcsik András valódi enigma. Akik látták játszani, mindig legendaként fognak rá visszaemlékezni, az egyik legragyogóbb tehetségű játékosra a magyar pályákon. Ugyanakkor karrierje mellé mindig társul a „mi lett volna, ha…?” Ráadásul játékáról kevés felvétel forog közkézen, így nem könnyű megérteni, miért rajongtak érte klubhovatartozástól függetlenül a drukkerek.
A KEK 1983–1984-es idényének 2. fordulójában az Újpest a német 1. FC Köln csapatával találkozott. Brutálisan erős Köln volt ez: Harald „Toni” Schumacher, Pierre Littbarski, Klaus Fischer már világbajnoki ezüstérmes volt (Littbarski később, 1990-ben nyert is vb-t), Klaus Allofs 1986-ban lett az. Ezt a kölni csapatot győzte le simán az Újpesti Dózsa a Megyeri úton, Törőcsik első „áldozata” a klublegenda védő Paul Steiner volt, aki 1990-ben nyert világbajnokságot az NSZK-val.
A szavak igazából feleslegesek – Steiner Törőcsik két cselétől gyakorlatilag Kölnig szállt, hogy időben elkezdhesse a felkészülést a visszavágóra, majd a beadás után Kiss Sándor a kapuba fejelte a labdát. A második mérkőzést ugyan az 1. FC Köln 4–2-re megnyerte, de az Újpest lépett tovább a KEK negyeddöntőjébe (nagyon izgalmas volt a kölni visszavágó, a német csapat a 47. percre ledolgozta a hátrányát, 3–1-re vezetett, ráadásul a 65. percben Sarlós András kiállítása miatt emberhátrányba került az Újpest, de jött Fekete László csukafejes gólja… – a szerk.), hogy aztán ott az Alex Ferguson irányította skót Aberdeen ejtse ki 3–2-es összesítéssel.