Aki azt állítja, hogy a magyar futballnak nincs bája, már elnézést, de füllent.
Vegyük csak az Újpest–Budafok mérkőzést. A legkevesebb, hogy patinásnak nevezzük a két klubot: ketten együtt 243 évesek... Az Újpest akár az idősebb jogán is lehetett volna a házigazda, hiszen 135 esztendeje már, hogy megalakult az egylet, de a BMTE-ben a T sem a tinédzser rövidítése: az 1912-es alapítás sem tegnap volt. Más kérdés, hogy dicső múlt ide, mára megsárguló alapító okiratok oda, egészen mostanáig a két csapat sohasem mérte össze erejét az élvonalban. Jóllehet, ez inkább a Budafokon múlt: először – egészen mostanáig – az 1945–1946-os idényben játszott a nemzeti bajnokság első osztályában. Ráadásul akkor Keleti és Nyugati csoportra osztották a legjobbak mezőnyét, és miután az Újpest megnyerte a Keletit, a Budafok viszont 13. lett a Nyugatiban, a „rájátszásban” nem találkozhattak. Volt hát mit bepótolni 2020. augusztus 23-án.
Simon Krisztiánnak is van mit bepótolnia. Számtalan kisebb és három súlyos sérülésen (keresztszalag-szakadások) van túl – és még a harmincat sem töltötte be. Mások már rég felhagytak volna a futballal, ő azonban ahányszor térdre kényszerítette a sors, annyiszor talpra állt. Nem véletlen, hogy csapatkapitánya lehet a mai Újpestnek. Ha valahol, a Megyeri úton ki kell érdemelni, hogy valaki viselhesse a karszalagot – nos, Simon Krisztián kiérdemelte. S ez nem elsősorban az első két fordulóban szerzett három gólja miatt jelenthető ki, hanem elsősorban a neves elődökhöz méltó hozzáállásával indokolható.
Akinek van kalapja, megemelheti Predrag Rogan előtt is. Mert olyat ritkán látni a magyar fociban, amit a szerb tréner csapata vezető gólja után művelt. Ahelyett, hogy az edzői zóna egyik sarkából a másikig rohangált volna örömében, az első dolga volt, hogy átintsen a vendégek kispadjához: bocs, fiúk, jogosan reklamáltok, valóban szabálytalanság előzte meg a gólunkat! Nem vitás, az előző idény finisében az ő tudása és gondolkodásmódja kellett ahhoz, hogy kivívja a bennmaradást az Újpest, s ő kellhet ahhoz is, hogy ebben a szezonban merészebb terveket szövögethessenek a lilák.
Jár a főhajtás a BMTE és – félig-meddig – Zsóri Dániel előtt is. Az újonc két meccs után négy ponttal áll, ez nem is igényel bővebb kommentárt. Ami pedig a Puskás-díjas támadót illeti, csereként beállva gyönyörű gólt lőtt, de a hosszabbításban olyat tett, ami nem méltó a kispesti legenda nevéhez. A szabadrúgásgólját tanítani lehetne – az idegei felett meg kell tanulnia uralkodni.
S ezzel el is jutottunk 1885-től a magyar futballtörténelem első Újpest–Budafok derbijének lefújásáig.
Megvolt a maga bája, nemde?