NB I: Többre vagyunk képesek – Bognár a DVTK legyőzése után

DVTK–PAKS 1–2

FECZKÓ TAMÁS, a DVTK vezetőedzője

–  Nyilván nem elégedett egy ilyen mérkőzés után.     
– Természetesen nem vagyok, hogyan is lehetnék, hiszen pont nélkül maradtunk. Az első félidőben sajnálatos módon nem tudtunk irányítani, és az ellenfelünk ügyesen tartotta meg a labdát. A szünet után jól kezdtünk, gyorsan egyenlítettünk, de utána támadójátékunk elmaradt a várakozástól. Sajnos most meglehetősen rossz passzban vagyunk.

– Mi nem alakult úgy, ahogyan tervezte?     
– A helyzetek kihasználásával voltak ismét gondjaink. A szünet után kiderült, hogy az elképzelés működött, de a pontot az i-re nem tudtuk feltenni. A jobb oldalon meglehetősen sok hibát követtünk el, és ez megbosszulta magát. Ráadásul az utolsó pillanatokban kihagyott a figyelmünk, így nem szereztünk pontot.

–  Voltak a mérkőzésnek fordulópontjai?     
– Mi a szünet után domináltunk többet, különösen az egyenlítés után jöttünk lendületbe, és akkor meg lehetett volna nyerni a találkozót. Sajnos az összpontosítás hiányzott a játékunkból.

 BOGNÁR György ,  a Paksi FC vezetőedzője     

–  Nyilvánvalóan elégedett az eredménnyel!     
– Természetesen nagyon örülünk, hogy Diósgyőrben sikerült három pontot szerezni. Nagy feladat volt, de játékosaim felnőttek hozzá. Különösen megnyugtató, hogy jó hozzáállással álltak a mérkőzéshez, és mindvégig éreztem rajtuk a megfelelő harci szellemet.

– Adós maradt csapata valamivel?     
– Ezúttal a játék minősége elmaradt a várakozástól. Többre vagyunk képesek, és ezt be is bizonyíthatjuk a folytatásban. Többet vártam a labdaszerzésben, de még érződtek a régi beidegződések, és az is fontos, hogy a letámadásunk hatékonyabb lehetett volna.

– Lélektanilag a lehető legjobb pillanatokban szerezték mindkét gólt.     
– Való igaz, hiszen az első félidő utolsó pillanataiban és a második játékrész zárása előtt találtunk be ellenfelünk kapujába. Az ilyet természetesen nem lehet tervezni, de azt jó érzés volt látni, hogy a szünet után folyamatosan nyomást tudtunk gyakorolni a Diósgyőrre.

MEZŐKÖVESD ZSÓRY–KISVÁRDA 1–2

KUTTOR ATTILA, a Mezőkövesd vezetőedzője

– Az utolsó egy-két perc izgalmas volt. Gondolta volna, hogy talpra állnak?
– Bíztam benne. Az első félidő finoman fogalmazva sem úgy sikerült, ahogy elterveztük. Más rendszerrel próbálkoztunk, mondjuk úgy, kerestük az utunkat. Beigazolódott, hogy nem sikerült megtalálnunk. De a második fél­idő a miénk volt, sajnos a szépítő gól későn jött, nem maradt idő az egyenlítésre.

– Nem megszokott, hogy ilyen korán kapust cseréljen egy edző. Érezte, hogy Danilo Rjabenko ennyire elbizonytalanodott a kapuban?
– Így van. A csapatot is megfogta az első gól, őt még jobban. Muszáj volt váltani.

– Mi hangzott el a félidőben az öltözőben, hiszen a fordulás után együttese felállt a padlóról, és a szépítés is összejött.
– Próbáltam lelket önteni a fiúkba. Bármilyen nehéz helyzetben voltunk, fel kellett emelni a fejünket. A második félidőt megnyertük, pontot nem kaptunk érte, de legalább lehet rá építeni. Van tartása a csapatnak, ez fontos.

SUPKA ATTILA, a Kisvárda vezetőedzője

– Nem bánja, hogy nem lett kiütés a találkozó vége?
– A három pontnak örülünk, persze elbeszélgetünk a játékosokkal, hogy ilyen lehetőségekkel élni kell. Ha pontosabbak vagyunk, és jobban összpontosítunk, hamarabb lezárhattuk volna a mérkőzést és több góllal nyerhettünk volna.

– Fogalmazhatunk úgy, hogy maguknak tették nehézzéa találkozó végét?
– Igen. Az elején megvalósítottuk, amit elterveztünk. A hazaiak szélső védőire különösen készültünk, ezekből helyzeteket is kialakítottunk, csakhogy a második félidő kapkodással kezdődött. De összességében nem forgott veszélyben a győzelmünk, ez a lényeg.

– Sorozatban harmadik idegenbeli mérkőzésüket nyerték meg. Jobb lenne mindig más csapat pályáján játszani?
– Nagy dolog, hogy három idegenbeli mérkőzést megnyertünk, de természetesen hazai környezetben is hasonlóan hatékonyan szeretnénk futballozni. A Puskás Akadémia ellen nem sikerült, reméljük, legközelebb otthon is sikeresebbek leszünk.

MTK–BUDAFOK 1–2

Michael BORIS, az MTK vezetőedzője

– Mi a baj?     
– Nem szárnyalunk, az biztos. De az is igaz, hogy ez egészen más meccs volt, mint az előző kettő. A harmadik percben rögtön döntő fordulat állt be azzal, hogy a Budafok vezetést szerzett. Ez döntően befolyásolta a mérkőzés képét, hiszen azonnal ki kellett támadnunk, feljebb kellett tolnunk állásainkat, míg az ellenfél szervezetten védekezhetett. Az előző két meccsen nem sok helyzetünk volt, most azonban már a szünet előtt két ziccert is kialakítottunk, de nem sikerült egyenlíteni.

–   Milyen elképzelésekkel küldte ki a csapatot a második félidőben?    
– Még többet akartunk támadni, még többet akartuk a labdát birtokolni, ezért is cseréltünk, és meg is voltak a helyzeteink. Az egyenlítő gólt követően mindent megtettünk a mérkőzés megnyerése érdekében, de egyetlen rossz passzt elcsípett az ellenfél, és a sikeresen végigvitt kontratámadás miatt elveszítettük a mérkőzést.

– Több mint egy órát harcoltak az egyenlítésért, ez sikerült is, sőt emberelőnybe kerültek – gondolta volna ekkor, hogy elveszítik a mérkőzést?     
– Nem! Világos volt, hogy megyünk tovább a győztes gólért, de akkor úgy tűnt, vagy megszerezzük, vagy marad a döntetlen. Természetesen csalódottak vagyunk, a játékosok nagyon keményen dolgoztak, most is mindent megtettek, és nem akarok hivatkozni a sok hiányzóra. Megpróbálunk javítani a továbbiakban.

CSIZMADIA Csaba, a Budafok vezetőedzője     

– Klubtörténelmi siker: a Budafok első idegenbeli győzelme évtizedek után.     
– Nagyon örülünk neki! Az első félidőben jól futballoztunk, megtartottuk a labdát, növelhettük volna az előnyünket. El kell ismerni, a második félidőben az MTK nagy nyomást gyakorolt ránk.

–  Mi változott a második félidőben?     
– A szünetben megdicsértem a srácokat, hogy jól tartják a labdát, mernek játszani, azt kértem, ezt folytassuk – ám ez már nem működött annyira, túl sokszor elrúgtuk a labdát, és egyre jobban beszorultunk a kapunk elé. De ne felejtsük el, az MTK minőségi támadókat tudott beküldeni a kispadról.

– Amikor az MTK egyenlített, majd nem sokkal később létszámhátrányba kerültek, eszébe jutott a győzelem?     
– Minek tagadjam: aláírtam volna akkor a döntetlent! Bíztam abban, hogy nem kapunk ki egy olyan meccsen, amelyen jól játszottunk, de persze örömteli, hogy a srácok még abban a helyzetben is a győzelemre törekedtek, és boldogok vagyunk, hogy sikerült is megszerezni. A folytatás? Nálunk akkor sem temetői a hangulat az edzéseken, ha kikapunk, így a győzelem után biztosan jó lesz a légkör a hétköznapokban, de túlságosan sokáig nem szabad ünnepelnünk – három pontot szereztünk, de dolgoznunk kell tovább.