Micsoda bőség az NB I-ben, felbukkant Pato és Bebeto is!

Amelyben a Debrecen visszaült a magyar klubfutball trónjára, és sokszorosan is emlékezetes végső győzelmet aratott, ugyanis tíz éven belül már a hetedik alkalommal lett bajnok, és mint később kiderült, hosszabb időre ez az utolsó NB I-es aranyérme a hajdúságiaknak.

Kondás Elemér csapatából távozott 2013 nyarán az ékkő, a gólkirály Adamo Coulibaly, de Varga József, Dajan Simac, Vukasin Polekszics és Luis Ramos is, ám 100 ezer eurót adtak Dusan Brkovicsért – a többi légiós (Igor Morozov, Cristian Bud, Dalibor Volas, Joel Damahou, Alekszandar Trninics) ingyen érkezett, az utolsó percben pedig befutott a Diósgyőrben kegyvesztetté váló l'Imam Seydi.

Brkovics 2017-ig maradt, a télen megszerzett Rene Mihelic másfél év és 15 kanadai pont után távozott, Volas ellenben igyekezett nagy elődje nyomába lépni, 26 mérkőzésen 11 góllal és 3 gólpasszal zárt: de míg ősszel remekelt, tavasszal már csak ritkán lépett pályára, az új, azaz a következő idényben fel is bontják majd a szerződését, miután nem sikerült őt Nyíregyházára átirányítani.

De még mindig jobban jártak vele, mint a másik reménybeli Coulibaly-utóddal, a román Cristian Buddal, akit alapos, átgondolt, megfontolt kutatómunka és ismerkedés után igazoltak le, mint az összes légióst egyébként is a magyar csapatok, profi szakemberek, professzionális módszerekkel. Július 2-án, mivel abszolúte elégedettek voltak, hároméves szerződést kötöttek a felek. De vérprofi kutatómunka és szerződtetés ide vagy oda, hamar kitelt a román legénynek a mesebeli három esztendő, és ingyen elengedték őt a Gaz Metanhoz. Pár héttel a szerződtetése után, augusztus 21-én...

Egy napra rá felfüggesztették Horváth Zoltán játékjogát még egri viselt dolgai miatt, majd a támadó szerződését sürgősen felmondták a debreceni vezetők.

A nagy reményekkel érkező francia szűrő, Joel Damahou hozzájuk képest elképesztő sikereket ért el, hiszen két itteni idényében kétszer is pályára léphetett, összesen majdnem 40 percre! A poszttársa, Trninics kétszer ennyi játékpercig jutott fél év alatt, a télen mégis eladták, a bosnyák támadó, Stevo Nikolic pedig egy fél évre eltűnt Debrecenből, januárban aztán hivatalosan is elengedték, ingyen...

Érdekes a Volas-ügy is, ugyanis a légiós olyannyira nem vallott szégyent, hogy bekerült az Év csapatába, és az idény legjobb légiósa lett az NS osztályzatai alapján – csapattársával, Selim Bouadlával egyetemben!

De le a kalappal a csapat előtt is, mert ehhez fogható bajnoki aranyérem-sorozatra csak a Ferencváros (1905 és 1913 között nyolc elsőség), az MTK (1916 és 1924 között megszakítás nélkül kilenc bajnoki arany) és az Újpesti Dózsa (1969 és 1975 között zsinórban hét bajnoki cím, majd 1977 és 1980 között még kettő) volt képes, mint megjegyzi B. Bába Éva, Dénes Tamás és Sándor Mihály könyve, A magyar labdarúgás története c. alapmű.

A nagy magyar öregek közül Dombi Tibor és Bernáth Csaba játszott még a Lokiban, Mészáros Norbert „csak” hatszoros első lett. A sokat kritizált Kondás Elemér pedig Verebes József (1982, 1983) és Herczeg András (2009, 2010) nyomába lépett, ugyanis ő is kétszer nyert NB I-et vidéki csapattal!

A házi gólkirály Ibrahima Sidibé lett, a nagy reményekkel leigazolt, sokszoros észt válogatott Igor Morozov sokszor bajlódott sérülésekkel. A Loki ősszel és hazai pályán nőtt a riválisok fölé, az idény végére elkészült az új stadion is. A bajnok DVSC és az ezüstérmes Győri ETO is egyaránt 62 pontot gyűjtött – ugyanakkor tény, a sokkal jobb gólkülönbség miatt már korábban eldőlt a versenyfutás.

Szinte el is felejtette már az ember, mennyire stabil élcsapat volt akkoriban az ETO, amely 63, 64, majd 2014-ben 64 pontot szerzett, de most a pocsék rajtja miatt nem lehetett bajnok, tavasszal Pintér Attila helyett már Horváth Ferenc dirigált a kispad elől – a korábbinál kevesebb, „alig” húsz légiósnak... Abban az idényben hét új játékos érkezett Győrbe, négy légióssal (Leandro Martínez, Patrick Mevoungou, Rafael Burgos és Rafe Wolfe), a támadósorban mesés volt a választék magyar szinten (Tarmo Kink, Nemanja Andrics, L. Martínez, Varga Roland, Farkas II Balázs, Rudolf Gergely, Lázok János, Burgos, Simon András, Mervó Bence), a karmesteri pálcáért Kalmár Zsolt, a szlovén válogatott Rok Kronaveter és a cseh válogatott Marek Strestík viaskodott – utóbbi később az MTK-ban, a Kisvárdában, a Mezőkövesdben és a Gyirmótban is megfordult, és akkoriban nagyon közismert lett a ferencvárosi Leonardo lábának eltöréséért. Ezért tavasszal öthónapos eltiltást kapott. De érdemes meghallgatni a nyilatkozatát, ugyanis az egyszeres cseh válogatott játékos édesanyja felvidéki magyar!

Nem minden légiós lett jött-ment, az egykori jugoszláv válogatott kapuját is védő Szasa Sztevenovics például 2004-ben igazolt az ETÓ-hoz, 2014 elején innen vonult vissza, hogy sportigazgató legyen.

A Ferencvárosnál beköszöntött a Thomas Doll-korszak: ugyan a nagy közönségkedvencnek számító holland Ricardo Monizzal remekül indult a Fradi, ahová 100 ezer euróért érkezett Ugrai Roland, 65 ezerért Dibusz Dénes, ingyen pedig a David Mateos, Gerson, Mateo Pavlovic, Jack Tuijp, Arsenio Valpoort, Ulysse Diallo, Akeem Adams légióshetes, de még idény közben mennie kellett a mesternek. Nagy reményekkel és mesés fizetésért költözött Budapestre a holland másodosztály háromszoros gólkirálya, Tuijp (hét meccs és egy gól után távozott, mesés ráfizetéssel), a Werder Brementől csak egy fél évre jött kölcsönbe a horvát védő, Pavlovic, de ő és a Real Madrid tartalékjaitól megszerzett kollégája, Mateos is jól futballozott. Diallo később több magyar klubbal is elhitette, hogy házi gólkirály lesz, de neki nem ment a zöld-fehéreknél, miként a holland U20-as válogatott szélsőnek, Valpoortnak sem, ő Moniz bukása után nem maradhatott, a Tuijp, Mark Otten párossal egyetemben.

Nagy kérdés, miért nem futott be Magyarországon

„Doll azt mondta egy edzés után, hogy nem illek a filozófiájába. Ezt teljesen nonszensznek tartottam, és azonnal rá is jöttem, hogy ez a történet vége. Innentől kezdve csak a csapattól külön edzhettem, nem is láttam a társakat. Nagyon megörültem neki, amikor kiderült, a Helmond tudja állni a fizetésemet. A kalandot, amelyről mindenki beszélt, most megtapasztaltam. Azt is tudom, nem mindig alakul úgy, ahogy eltervezem. Ha kirúgják azt az edzőt, aki odavitt, minden megváltozik. Különösen külföldön...” – nyilatkozta itteni kalandja után a támadó, aki pedig góllal nyitott az NB I-ben.

Nagyon úgy tűnt, egy évtizedre megtalálta védelmének fejét a Fradi a trinidadi Akeem Adams személyében, de ő sajnos másként lett klublegenda, váratlan halála után valósággal összeomlott a csapat, Máté Csaba átmeneti korszaka után pedig a télen indulhatott a Doll-éra. A volt NDK-s, majd „össznémet” spíler játékosmúltjával csak Paulo Sousa vetélkedhet a nálunk megfordult külföldi edzők közül, és vele a borzalmas indulást követően megemberelték magukat a zöld-fehérek, a jutalom a dobogó lett, Muhamed Besic, Julian Jenner, Somália és Leonardo nagy idényében.

A 2011 óta folyamatosan portugál mesterek vezette Videoton ellenben csalódást okozott, noha az őszig nem lehetett panasz José Gomesékre, akiknek kerete a mezőnyben messze a legértékesebb volt. Érdekes, hogy míg páran a sokadik nekifutásra sem tudtak bizonyítani a légiósok közül, a brazil Nildo Petrolina, a salvadori Arturo Álvarez, a portugál Vítor Gomes és a spanyol kapus, Juan Calatayud sokszor jó benyomást tett a nézőkre.

Tomiszlav Szivics is különféle benyomásokat tett az emberekre, a szerb szakemberrel a DVTK megnyerte a Ligakupát, majdnem a Magyar Kupát is, miközben a bajnokságban felemásan teljesített. Szivics a Vidi elleni Ligakupa-döntőben megvillantotta a zakóját, a fehérváriak nem örültek a ruhás helikopterezésnek. Szivicset eltiltása miatt ifjabb Bene Ferenc vezette az MK-döntőben, ahol azonban 11-esekkel nyert az Újpest. A szerb mestert nem a „zakózásért” tiltotta el az MLSZ, hanem a Haladás elleni májusi bajnoki utáni nyilatkozata („... mindenki tudja, hogy kinek a legjobb ez az eredmény. Többet nem akarok erről mondani, de annyira látványos volt, a nem megadott szabályos gólnál például. Akkor inkább mondják meg, hogy hányadikok leszünk, és akkor nem izgulunk”) miatt, ráadásul fél évre! Eltiltása alatt edzéseket sem vezethetett, egészen június elejéig, amikor felfüggesztették a büntetését...

Rengeteg légiósa volt a DVTK-nak, de nem esett ki, a Haladásban sokan csak egy légióst tartottak számon, holott egy sem volt: Bosnjak Predrag a nyáron megkapta a magyar állampolgárságot, Pintér Attila 2014-ben a válogatottba is behívta őt. Bosnjak már Nyíregyházán kitűnt a légiósok közül, ráadásul jól beszélt magyarul, felesége szerb-magyar.

Apropó, aki nem olvasta volna a sorozat első részét: az erdélyi, vajdasági vagy kárpátaljai magyarokat a különböző adatbankok román, jugoszláv vagy ukrán játékosként tüntetik fel, de éppen 2020-ban legalább ezeken a hasábokon tegyük tisztába e dolgokat: ők bizony magyarok, magyar labdarúgók. De: azok a magyar gyökerekkel rendelkező játékosok, akik nem a magyar válogatottat erősítették, légiósként szerepelnek sorozatunkban, hiszen ők önként döntöttek egy másik nemzeti csapat mellett. Ugyanilyen egyszerű a nem magyar születésű, semmilyen magyar rokoni szállal nem rendelkező labdarúgók esete, ők addig számítanak légiósnak, amíg meg nem kapták a magyar állampolgárságot, ilyen volt például a Vasile Miriutából lett Miriuta László vagy Leandro, aki 2003-ban tette le a magyar állampolgársági esküt, és lett előbb U21-es, majd felnőtt válogatott. De úgy is mondhatnánk: nem tekintünk minden akkor jogilag, papíron külföldi játékosnak számító labdarúgót légiósnak.

Kecskeméten a szokásos szerb-afrikai-brazil vonal uralkodott továbbra is, összeállt a feledhetetlen Pato, Bebeto kettős, csak éppen hamar kiderült, hogy a mi Patónk és a mi Bebetónk olyan, mint a mi Cantonánk, a mi Koemanunk, a mi Drogbánk, a mi Verónunk. De utóbbiaknál legalább reménykedhettünk, hogy a vér nem válik vízzé.

Kaposváron a magyar fiatalok helyett egy légióshadba fektették a pénzt, az utolsó hely lett az eredmény, relatíve kevés légióssal pocsékul szerepelt a Puskás Akadémia és a Mezőkövesd, le is vonták a tanulságot...

Újpesten „elszabadult a pokol”, legalábbis légiósügyben, mert alig 25 légiósa volt abban az idényben a lila-fehéreknek. Igaz, Marko Dmitrovics (ő a nyártól a Sevilla kapusa lesz!), Jonathan Heris, Asmir Suljic, Loic Nego és Darwin Andrade sokszor kiválóan futballozott; pontosabban utóbbi, a háromszoros kolumbiai válogatott játékos csak egy bajnokin szerepelt, majd kétmillióért eladták a szintén Duchatelet-érdekeltség Standard Liege-nek. Ebből majd átigazolási ügy kerekedik a maga idején, és a FIFA az újpestiek ügyeskedését egyéves eltiltással honorálja.

Őt legalább megemlegették a szurkolók, de a többiek...

A Honvéd kevesebb légióst forgatott, megállt 24-nél (mindenkit felsoroltunk, aki a bajnokság első és utolsó mérkőzése között az adott csapat keretéhez tartozott), közöttük volt a nagy Roberto Mancini fia, Andrea Mancini, a korábban az Arsenalban és a Fiorentinában is megforduló olasz ék, Arturo Lupoli, a Sampdoriától érkező Emanuele Testardi, a nagy fogás, az egyszeres olasz válogatott csatár, Emiliano Bonazzoli és a sokszoros panamai válogatott Aníbal Godoy, a Lille-t, a Lyont és a Galatasarayt is kiszolgáló, 73-szoros elefántcsontparti válogatott Abdul Kader Keita. Ő szűk egy év alatt két meccset játszott Kispesten...

„Ha a technikailag és taktikailag is kiemelkedő Debrecent és Videotont nem számítjuk, akkor a bajnokság színvonala alacsonyabb a Serie B-énél, de a mi játékoskeretünk versenyszellemben, valamint fizikailag is felvenné a versenyt az olasz másodosztályú csapatokkal” – hízelegte be magát a magyar szívekbe az Olaszországból hamis dokumentumok miatt 3 és fél éves eltiltással a háta mögött érkező kameruni légiós, Thomas Job, aki 2014-ben beintett a szurkolóinak, ezzel véget is ért honvédos és a profi karrierje is.

A szomáliai támadó, Ayub Daud a Juventus neveltjeként, a guineai Souleymane Youla ex-anderlechtesként jött (utóbbi evett meg több sót), a 28-szoros kolumbiai válogatott csatár, Edixon Perea hét meccsig és 2 gólig jutott, Hervé Tchami pedig nem érte el testvére, a Herthában és a Boca Juniorsban is játszó Alphonse szintjét. Mint láthattuk, jól csengő nevekből (Mancini, Diarra, Mensah, Job, Diaby, Tchami) itt sem volt hiány, csak a csengés volt általában hamis. Bonazzoli kilenc honvédos fellépésén legalább öt gólpasszig jutott.

Érdekes a vidis Alex Teixeira esete, aki angolai apától és magyar anyától származik, magyarnak vallja magát, tökéletesen beszél magyarul, csak egy újságíró egyszer brazilnak titulálta, és ez ment tovább különböző cikkekbe és adatbankokba.

De kik voltak a légiósok közül azok, akik emelték a magyar labdarúgás színvonalát?

Mivel hajlamos arra az ember, hogy az idő múlásával egyre kevesebb konkrétumra emlékezzen, és inkább érzelmi alapon ítélkezzen, ezért segítségül hívjuk a Nemzeti Sport osztályozókönyvét, ennek alapján állítottuk össze az évad legjobb légióstizenegyét is.

A TIZENÖT LEGJOBB IDEGENLÉGIÓS

Selim Bouadla (francia, Debrecen) és Dalibor Volas (szlovén, Debrecen) 4.7–4.7, César Quintero (kolumbiai, Pápa, 4.6), Muhamed Besic (bosnyák, Ferencváros, 4.4), Juan Calatayud (spanyol, Videoton, 4.4), Eke Uzoma (nigériai, Pécs, 4.3), Julian Jenner (holland, Ferencváros, 4.3), Djordje Kamber (bosnyák, Győr, 4.3), Marko Vukaszinovics (montenegrói, Kecskemét, 4.3), Vladan Szavics (montenegrói, Kecskemét, 4.2), Ibrahima Sidibé (szenegáli, 4.2), Aaron Addo (ghánai, Kaposvár, 4.2), Danijel Romic (horvát, Pécs, 4.2), Paulo Vinícius (brazil, Videoton, 4.2), Nemanja Andrics (szerb, Győr, 4.1)

Az újságírók szervezete szerint a legjobb legiós Muhamed Besic lett, Adamo Coulibaly és Marco Caneira előtt. A profi játékosok szerint az Év játékosa a brazil Leonardo lett.

AZ ÉV ÁLOMCSAPATA AZ OSZTÁLYZATOK ALAPJÁN

Szűcs Lajos (Pápa, 4.9) – Mudamed Besic (Ferencváros, 4.4), Mészáros Norbert (Debrecen, 4.7), Lipták Zoltán (Győr, 4.5), Eke Uzoma (Pécs, 4.3) – Koller Krisztián (Pécs, 4.7), Szakály Péter (Debrecen, 4.7), César Quintero (kolumbiai, Pápa, 4.6), Selim Bouadla (Debrecen, 4.7) – Dalibor Volas (szlovén, Debrecen, 4.7), Radó András (Haladás, 4.7).

AZ IDEGENLÉGIÓSOK ÁLOMCSAPATA

Juan Calatayud (spanyol, Videoton, 4.4) – Muhamed Besic (bosnyák, Ferencváros, 4.4), Djordje Kamber (bosnyák, Győr, 4.3), Eke Uzoma (nigériai, Pécs, 4.3) – Marko Vukaszovics (montenegrói, Kecskemét, 4.3), Vladan Szavics (montenegrói, Kecskemét, 4.2) – César Quintero (kolumbiai, Pápa, 4.6), Selim Bouadla (francia, Debrecen, 4.7), Julian Jenner (holland, Ferencváros, 4.3) – Ibrahima Sidibé (szenegáli, Debrecen, 4.2), Dalibor Volas (szlovén, Debrecen, 4.7)

CSAPATOK ÉS LÉGIÓSOK

Debrecen: Vukasin Polekszics (montenegrói), Nenad Novakovics, Dusan Brkovics, Alekszandar Trninics (szerbek), Igor Morozov (észt), Joel Damahou, Slimane Bouadla, Selim Bouadla, l'Imam Seydi, Mamadou Wagué (franciák), Lucas (brazil), Rene Mihelic, Dalibor Volas (szlovénok), Ibrahima Sidibé (szenegáli), Cristian Bud (román), Stevo Nikolic (bosnyák)
Győr: Lubos Kamenár, Marián Had (szlovákok), Szasa Sztevanovics, Vladimir Djordjevics, Lazar Sztanisics, Nikola Trajkovics, Nemanja Andrics (szerbek), Michal Svec, Marek Strestík (csehek), Djordje Kamber (bosnyák), Marko Dinjar (horvát), Rafe Wolfe (jamaicai), Patrick Mevoungou (kameruni), Mihai Nicorec (román), Rok Kronaveter (szlovén), Tarmo Kink (észt), Leandro Martínez (olasz), Rafael Burgos (salvadori), Linas Pilibaitis (litván), Giorgi Kvilitaia (grúz)
Ferencváros: David Mateos (spanyol), Mateo Pavlovic (horvát), Gerson Junior, Somália (brazilok), Mark Otten (holland), Akeem Adams (trinidadi), Philipp Bönig (német), Muhamed Besic (bosnyák), Alekszandar Alempijevics, Alekszandar Jovanovics, Vladan Csukics (szerbek), Andrei Ionescu (román), Julian Jenner, Leonardo, Arsenio Valpoort, Jack Tuijp (hollandok), Ulysse Diallo (mali), Stanley Aborah (belga)
Videoton: Filip Pajovics, Nikola Mitrovics, Uros Nikolics, Milan Perics (szerbek), Tomás Tujvel (szlovák), Juan Calatayud, Álvaro Brachi (spanyolok), Paulo Vinícius, Léo Lelis, Thiago Ryan, Nildo Petrolina, Edson Farias (brazilok), Stopira, Zé Luís (zöld-foki-szigetekiek), Jucie Lupeta, Marco Caneira, Vítor Gomes, Filipe Oliveira (portugálok), Muhammad Candé (Bissau-guineai), Moris Enete (nigériai), Arturo Álvarez (salvadori), Evandro Brandao (angolai)
Diósgyőr: Ivan Rados (horvát), Nenad Rajics, Miroszlav Grumics, Zoran Kosztics, Lazar Marjanovics (szerbek), William Alves, Thiago Bonfim (brazilok), Michal Hanek (szlovák), Mohamadou Abdouraman (kameruni), Senad Husic (bosnyák), Augusto Batioja (ecuadori), l'Imam Seydi (francia), Paco Gallardo (spanyol)
Haladás: –
Pécsi MFC: Miroszlav Grumics, Djordje Jocsics, Milan Perics (szerbek), Danijel Romic (horvát), Eke Uzoma (nigériai), Jirí Krejcí (cseh), Jean Akassou (elefántcsontparti)
MTK: Federico Groppioni (olasz), Dragan Vukmir (szerb), Ajub el-Harrak (marokkói)
Budapest Honvéd: Alekszandar Ignjatovics, Borisz Zsivanovics (szerbek), Souleymane Tandia (szenegáli), Raffaele Alcibiade, Andrea Mancini, Arturo Lupoli, Emanuele Testardi, Emiliano Bonazzoli (olaszok), Ivan Lovric (horvát), Azmahar Ariano, Aníbal Godoy (panamaiak), Patrick Ikenne-King (nigériai), Anatolis Alexis Sundas, Claudiu Pascariu (románok), Drissa Diarra, Mamadou Diakité (maliak), Emmanuel Mensah (ghánai), Thomas Job (kameruni), Abdul Kader Keita, Souleymane Diaby (elefántcsontpartiak), Hervé Tchami (kameruni), Ayub Daud (szomáliai), Edixon Perea (kolumbiai), Souleymane Youla (guineai)
Kecskemét: Vukasin Polekszics, Marko Vukaszovics, Darko Pavicsevics, Borisz Bulajics (montenegróiak), Vladan Szavics, Dejan Karan, Milan Csokics (szerbek), Christian Ebala, Joseph Atangana Belibi (kameruniak), Henritse Eninful (togói), Eliomar (brazil), Pato (guineai), Bebeto (szenegáli), Sidoine Oussou (benini), Brahima Touré (elefántcsontparti)
Paks: –
Lombard Pápa: Peter Struhar, Szabó Ottó (szlovákok), Goran Marics, Lazar Arszics, Zoran Szupics, Novica Makszimovics (szerbek), Jaszmin Mecsinovics (macedón), César Quintero (kolumbiai), Jusszef Szekur (marokkói), Georges Griffiths (elefántcsontparti), Tino Lagator (horvát)
Újpest: Marko Dmitrovics (szerb), Juanan, Chema Antón (spanyolok), Naim Aarab, Jonathan Heris, Pierre-Yves Ngawa, Simon Ligot, Nikolas Proesmans (belgák), Bojan Mihajlovic, Asmir Suljic (bosnyákok), Lansana Sagna (szenegáli), Loic Nego, Grégory Christ (franciák), Filip Sztaniszavljevics, Dusan Vasziljevics (szerbek), Henritse Eninful (togói), Bojan Szankovics, Nebojsza Koszovics (montenegróiak), Hisham Abdallah Said (kenyai), Bavon Tshibuabua, Jean-Marc Makusu (közép-afrikai köztársaságbeliek), Jarmo Ahjupera (észt), El Hadji Badiane Sidibé (szenegáli), Darwin Andrade (kolumbiai), Robert Feik (német)
Puskás Akadémia: Lubos Hajduch (szlovák), Vasziliosz Aposztolopulosz (görög), Mamadou Wagué (francia), Fábio Guarú (brazil), Miguel Ángel Luque, Paco Gallardo (spanyolok), Uros Nikolics, Sztefan Denkovics (szerbek)
Mezőkövesd: Zoltán Harsányi, Stanislav Velicky, Fótyik Dominik (szlovákok), Linas Pilibaitis (litván), George Menougong (kameruni)
Kaposvár: Marko Ranilovic, Safet Jahic (szlovénok), Issaga Diallo, Khaly Thiam (szenegáliak), Pieter Mbemba (belga), Lucas Rocha (brazil), Badisz Lebbihi (algériai), Landry Mulemo (közép-afrikai köztársaságbeli), Bojan Pavlovics, Drazsen Okuka (szerbek), Stjepan Babic, Luka Dominic, Bojan Vrucina (horvátok), Andrei Coroian, Andrei Florean, Iulian Petrache, Dragos Firtulescu, Adrian Markus (románok), Aaron Addo (ghánai), Tarmo Kink (észt), Haruna Jammeh (gambiai), Armand Ella (kameruni)

IDEGENLÉGIÓS EDZŐK
Ricardo Moniz (holland, Ferencváros, 1-16. forduló)
Thomas Doll (német, Ferencváros, 18-30. forduló)
José Gomes (portugál, Videoton)
Tomiszlav Szivics (szerb, Diósgyőr, 1-29. forduló)
Marco Rossi (olasz, Honvéd)
Nebojsza Vignjevics (szerb, Újpest, 12-30. forduló)
Selymes Tibor (román, Kaposvár, 13-30. forduló)

GERSON. Elméletileg zseniális fogást csinált a Fradi a brazil-spanyol kettős állampolgárral, Gersonnal, ugyanis a fiatal középső védő a Botafogóban, az Atlético Madridban és a PSV-ben is megfordult korábban. Ám 14 meccs után távozott, brazilos-magyaros szappanopera végén, amikor mindenki cáfolt mindenkit, a játékos kitett ezt-azt a közösségi oldalára, majd le is törölte onnan azt. Úgy látszik, a brazilok közül csak az R-betűsöknek szabad önkényesen meghosszabbítani a brazíliai szabadságukat...