MK: A mérkőzések színvonala minden várakozásunkat felülmúlta – Hernádi Zsolt

– Fehérvár–Újpest Mol Magyar Kupa-döntő a Puskás Arénában. Jól hangzik?
– Különösen jól, hiszen a Mol Fehérvár a finálé egyik résztvevője – felelte mosolyogva Hernádi Zsolt, a Mol-csoport elnök-vezérigazgatója. – Ugyanakkor azért is hangzik jól, mert két dicső múltú csapat találkozik, két olyan együttes, amely a múltban már sokszor összecsapott. Hol az egyik, hol a másik nyert, de rendre izgalmas, élvezetes meccseket vívtak egymással. Tisztelem az Újpestet és a drukkereit, az ország egyik legjobb szurkolótábora a lila-fehéreké. Nincs kétségem afelől, hogy remek hangulatú finálé lesz. Már csak azért is, mert okkal bízhatunk abban, hogy május harmadikáig megnyílhatnak a kapuk, és lesz közönség végre. Valljuk be, a futball közönség nélkül nem az igazi. Szóval biztos, hogy jó meccs lesz – és az is biztos, hogy ott leszek!

– Tavaly nyáron jelentették be, hogy a Mol névadó szponzorként kíván új impulzust adni a Magyar Kupának. Az elmúlt egy évben azt kapta a sorozattól, amit várt?
– Ami a mérkőzéseket illeti, igen, ami az atmoszférájukat, nem. Noha a szakemberek jelezték, hogy várható a koronavírus második, sőt harmadik hulláma is, lelkünk mélyén mégis abban bíztunk szeptemberben, hogy elkerülhető a nagy lezárás. Sajnos nem így történt. A szurkolók nem mehettek meccsre, az általuk teremtett légkör pedig mindnyájunknak hiányzott. A mérkőzések színvonala ellenben minden várakozásunkat felülmúlta, sokszor egy húzáson, egy lövésen múlt a győzelem. Az egymeccses lebonyolítás tökéletesen bevált, a nagycsapatok nem vehettek félvállról egyetlen összecsapást sem – legalábbis ráfázott az, aki úgy gondolta, a kupamérkőzésen tartalékol a hétvégi bajnokira. Ez azzal járt, hogy nem született annyi meglepetés, mint a korábbi években, jóllehet ne feledjük, hogy az NB III-as Tállya így is bejutott a legjobb tizenhat közé, és egy körrel korábban még megyei bajnokságban szereplő klubok is érdekelve voltak. Az esély megvolt tehát mindenki előtt, a vége az lett, hogy az Újpest és a Mol Fehérvár játssza a döntőt.

– Ha visszatekint az elmúlt hónapokra, teljesen pozitív az összkép?
– Igen! S most nemcsak a Magyar Kupát, hanem a magyar labdarúgás egészét nézem. A válogatott megint összekovácsolta a nemzetet, fantasztikus sikert elérve harcolta ki az Európa-bajnoki részvétel jogát. Úgy várhatjuk az Eb-t, hogy Magyarország az egyetlen ország, amely vállalta, hogy a nézőtér ülőhelyeinek száz százalékát elfoglalhassák a szurkolók – természetesen a megfelelő előírásokat szem előtt tartva. Hála az égnek, az oltások terén tulajdonképpen Európa-bajnokok vagyunk, így amint meglesz a négymilliomodik beoltott, a drukkerek visszatérhetnek a lelátóra. Ez megint csak azzal párosul, hogy jó hangulatú meccseket láthatunk majd a Puskás Arénában. S akkor nem beszéltünk még a Ferencváros nemzetközi szerepléséről! Azzal, hogy bejutott a Bajnokok Ligája csoportkörébe, az FTC nagyon szép őszt tudhat maga mögött, ráadásul a bajnokságot is toronymagasan nyerte meg. Arra, hogy a Magyar Kupától menet közben búcsúzott, és éppen a Fehérvár ejtette ki, csak azt tudom mondani: ilyesmi előfordul, ez belefér. Ne feledjük, Szerhij Rebrovval sorozatban háromszor lettek bajnokok a zöld-fehérek, ami lenyűgöző teljesítmény. Az összképre visszakanyarodva: annyi bizonyos, hogy nincs okunk a panaszra. Voltak csodálatos válogatott és nemzetközi kupameccsek, izgalmas bajnoki, valamint Magyar Kupa-találkozók, és előttünk van még az MK-finálé. Kérdem én: mit akarunk még?

– Lehet ezt még fokozni?
– Persze, ha a Fehérvár megnyeri a bajnokságot és a Magyar Kupát, s a nemzetközi porondon bejut a csoportkörbe… A labdarúgásban az is jó, hogy mindig van tovább, mindig van feljebb, és ez az, ami izgalomban tartja az embereket.

– Önnek mi volt az idei kupasorozat kiemelkedő pillanata?
– Kicsit hazabeszélek: az FTC legyőzése. Amikor a nyolcaddöntő sorsolásakor megláttuk, hogy a Ferencvárossal kerültünk össze, kesernyés mosoly kíséretében széttártuk a kezünket. Persze aki kupagyőztes akar lenni, annak azon kell túljutnia, aki szembejön vele, ugyanakkor azt gondoltam, hogy a Fradival nem a legjobbkor találkozunk. Gödörben volt akkor a Mol Fehérvár, túl voltunk egy edzőváltáson, Márton Gábor távozása után Szalai Tamás másodedző ideiglenes megbízással irányította az együttest – az előjelek nem mellettünk szóltak. Jó taktikával, odaadó játékkal mégis sikerült megnyerni a mérkőzést, amely fordulópontot jelentett a csapat életében.

– Emelkedett a pénzdíj és a televíziós közvetítések száma, ezzel együtt nőtt a Magyar Kupa presztízse is. Egy éve gondolta volna, hogy így lesz?
– Bíztam benne, hogy minden szebb és jobb lesz, mint korábban, de hogy ennyivel, azt nem hittem volna. Mégiscsak új volt a lebonyolítás, a szervezés, és ugyebár a nézőteret is le kellett zárni. Ma már büszkén mondhatom, hogy minden jól alakult. A csapatok az első perctől fogva komolyan vették a sorozatot, ezzel is emelték a rangját. Mindeközben a saját stábunk is hozzátette a magáét, a kollégáknak is köszönhető, hogy új és vonzó arculata lett a Magyar Kupának. Ezzel együtt a mi elfogadottságunk nőtt, ami számokban is kimutatható. A felmérések szerint a labdarúgást figyelemmel kísérők körében csaknem ötven százalékkal emelkedett az ismertségünk, de a sport iránt kevésbé érdeklődők körében is mintegy tíz százalékkal javult a megítélésünk. Az igazsághoz tartozik, hogy egy ötéves program első évének végén járunk csupán, már most azon dolgozunk, hogy megtaláljuk az előrelépés lehetőségét.

– Mi lehet a következő lépcsőfok?
– Mindig van feljebb. Az is a szerencsém, hogy sok okos ember van a környezetemben, ők kitalálják, hogyan lépjünk előre. Ha konkrétumokról beszélünk, a helyszíni jelenlétet például lehet erősíteni. Karnevált lehet varázsolni egy-egy mérkőzésből, ezt tapasztalatból mondom. Abban az időben, amikor a Debrecen mindent megnyert, amit csak lehetett, a barátaimmal elmentem a Loki–Fehérvár meccsre, még a régi stadionba, az Oláh Gábor utcába. Korán, több mint két órával a kezdés előtt értünk Debrecenbe, javasoltam a többieknek, üljünk be egy étterembe a stadionhoz közel. Mi fogadott minket? Népünnepély! Egyik sátor állt a másik mellett, hemzsegtek a szurkolók, kiderült, már órák óta tart a majális, mindenki csodásan érezte magát. Erre kell törekednünk nekünk is. Abban reménykedve, hogy nem kerül ismét lakat a kapukra, jövőre szeretnénk egy még jobb, még hangulatosabb kupasorozatot rendezni.

– A kupadöntőre már az április elseje óta „hivatalban lévő” Szabics Imre, Juhász Roland, Torghelle Sándor trió készíti fel a Fehérvárt. Jó döntésnek tűnik a kinevezésük?
– Szerintem igen, jó döntés volt, de kötelességem megjegyezni, hogy nem tartom magam szakértőnek, belőlem inkább a szurkoló beszél. Amikor Szabics Imrével megegyezett a vezetőség, ő azt kérte, hogy Roli és Sanyi segítse a munkáját. Sokan tamáskodtak akkor, mondván, két olyan emberről van szó, akinek nincs edzői múltja. Viszont két olyan emberről van szó, akit Fehérváron nem csupán ismernek, hanem elismernek. Maximalisták, tisztában vannak vele, hogy kizárólag a becsülettel elvégzett melónak van gyümölcse. Amilyenek voltak játékosként, olyanok edzőként – az nem volt kérdés, milyen mentalitást fognak képviselni. Elsőként mentek ki az edzésre, utolsóként jöttek be onnan, ha valaki nem tette oda magát teljesen, nekiszegezték a kérdést: te mit képzelsz?! Az ikonok visszajöttek hát a Fehérvárhoz, Szabics Imre csatlakozott a Fehérvárhoz – úgy érzem, most van egy jó edzői csapat. A Magyar Kupa-győzelem sikeres kezdet, szép antré lenne.

– Már csak egy kérdés maradt: vajon Székesfehérvárra vagy Újpestre kerül a serleg?
– Hogy ki hódítja el a kupát, csak akkor tudnám megmondani, ha jövőbelátó lennék. Személy szerint nézőkkel teli arénának és izgalmas mérkőzésnek örülnék leginkább a döntőben. A kupát pedig nyerje el a legjobb!

MOL MAGYAR KUPA
DÖNTŐ
Május 3., hétfő, Budapest, Puskás Aréna
20.00: Mol Fehérvár FC–Újpest FC (Tv: M4 Sport) – élőben az NSO-n!