Nyílik a világ – Vincze András jegyzete

Azok a nyolcvanas évek – se internet, se csetelés, se elektromos roller, úgyhogy Fazekas Tibivel hol máshol, mint a(z akkor még) Népstadion környékén csavarogva rugdostuk a flaszter porát, a zsebünkben körülbelül tíz-tíz forinttal, s azon törtük a fejünket, hogyan tudnánk belógni a Ferencváros–Rába ETO bajnokira. A Fradi akkoriban (1982 ősze) az Üllői úti stadion gyepfelújítása miatt a Stadionban játszotta a hazai meccseit, az ETO pedig akkoriban a legjobb klubcsapat volt idehaza – muszáj volt tehát valahogy bejutni a rangadóra, de elég reménytelen ügynek bizonyult. És akkor… Ahogy szomorúan nézegettük a betont, találtunk a járdaszélre söpört levelek között 500 forintot! Döbbenetes diákvagyont jelentett az akkoriban (sokat mondok, ha 25 forint volt a meccsbelépő ára) – mi pedig rögvest jegyet vettünk a menőnek számító VII-es szektorba (a rend kedvéért: győzött az ETO 3–0-ra, Hannich Péter két gólt szerzett, Burcsa Győző is betalált, míg Ebedli Zoltánt kiállították). Hihetetlen boldogság volt a kezdeti reménytelenségből belépni a hatalmas arénába, meccset nézni, szotyizni, fruttizni, kiabálni, fütyülni – azzal a kilencvenpercnyi focival, a rangadónak számító focimeccsel miénk volt a világ!

A mai kor hipermodern dimenzióját is két vállra fektető, hónapok óta kísértő bezártságban ezért is fogott el az „úristen, ezt egyszer már átéltem” érzés: hamarosan, májusban megint lehet meccsre menni!

Igen, NB I-es focira, a május 3-i Magyar Kupa-döntőre, remélhetőleg a női kézilabda Bajnokok Ligája négyes döntőjére – oké, rendben, a hozzám hasonló „nosztalgiakorú” sportrajongóknak a belépéshez kell majd a védettségi igazolvány, de a tizennyolc év alattiaknak az sem. Szóval olyan ez a meccsre járós ígéret, mint az a bizonyos talált pénz: a legjobb pillanatban jött, akkor, amikor tényleg kezdtünk beletörődni abba, hogy az üres lelátós, műzajongós tévéközvetítésekkel pörög tovább a világ ebben a rigófüttyös tavaszban is. Ehelyett ez az utóbbi hónapokban mind csendesebb, szomorúbb élettér végre valóban kinyílhat – sőt, ennek apropóján most éppen olyan érzés mocorog bennem, hogy talán még a május 9-én sorra kerülő Egészség DSE–Híd-Unió SE BLSZ IV-es meccsre is kitódulnának az emberek, nemhogy az MK-fináléra a Puskás Arénába, az egyre „tapinthatóbb” közelségbe kerülő telt házas pesti Európa-bajnoki összecsapásokról nem is beszélve.

Fazekas Tibinek pedig üzenem: valahogy jegyet kellene szerezni, mert még egyszer nem lesz olyan mázlink, mint amilyen a sportrajongói idők hajnalán, 1982-ben volt…

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!