A bronz és az ezüst után jön a Puskás aranyérme?

– Déja vu érzésem van: amivel tavaly ilyenkor büszkélkedhetett a Nemzeti Sportnak, azt most mind újra elmondhatja: eddigi legjobb eredményét érte el a Puskás Akadémia, sok saját nevelésű játékos szerepelt a csapatban, a klub kiléphet az európai porondra…
– Igen, azzal a különbséggel, hogy most még fontosabb volt a saját nevelésű játékosok szerepe a sikerben – mondta a Nemzeti Sportnak adott exkluzív interjú elején Mészáros Lőrinc, a Puskás Akadémiát működtető alapítvány kuratóriumi elnöke. – A záró fordulóban, amikor megszereztük az ezüstérmet, nyolcan léptek közülük pályára, de a keretben tizennégy Puskás-akadémista volt, akik közül öten ebben az idényben mutatkoztak be az élvonalban. Ez egyrészt igazolja az akadémián tizenöt éve elkezdett munkát, s itt elmondhatjuk, milyen sok volt növendékünk szerepel más NB I-es, NB II-es csapatokban, a különféle válogatottakban, másrészt dicséri Hornyák Zsolt vezetőedző és a szakmai stáb munkáját, amellyel nagyon elégedett vagyok.

– Pedig voltak hullámvölgyek az együttes teljesítményében.
– Az egyik első csapat voltunk, amelyet a vírus meggyötört, egy sor alapembert kellett hetekig nélkülöznünk. Szinte minden kezdőjátékosunkat érintette, s bár a helyettük bevetett fiatalok remekül helytálltak, az ő teljesítményük még érezhetően rapszodikusabb volt. Ráadásul a különleges helyzet óhatatlanul feszültséggel járt a keretben, és mentálisan is megterhelte a labdarúgókat – mindez együtt az eredményesség rovására ment. Rendeztünk akkor egy összetartást – magam is részt vettem rajta –, amely ragyogóan sikerült: a szakmai stábnak sikerült helyreállítania az öltözői hangulatot, a játékosok önbizalma is visszatért, és újra jól szerepeltünk. A másik hullámvölgy az idény végén érkezett el, de szerencsére a helyezésünket már nem befolyásolta. Talán érthető módon kissé kiengedtek a játékosok, amikor már jelentős előnnyel vezettünk a harmadik helyen álló Fehérvár előtt.

– A Ferencvárost nem volt esély megszorítani?
– Nem, semmiképp. Az FTC nagyon erős, egységes csapat, csaknem egy osztállyal jobb a mezőnynél, nem véletlenül nyerte meg a bajnokságot hatalmas előnnyel, és emellett jól képviselte a magyar futballt a Bajnokok Ligájában.

– Egykor jegyezték a „vidék legjobbját is” az NB I-ben, most önöket illetné ez a titulus, ami azt is jelenti, most először múlták felül a megyei riválist, a Mol Fehérvárt. Garancsi István gratulált önnek?
– Kovács Zoltán sportigazgató sportszerűen gratulált, egyúttal én is neki a bronzérmükhöz, ami persze nem esett nehezemre…

– Említette, hogy a vírus az ősszel jelentősen legyengítette a csapatot, ráadásul ennek a klub első nemzetközi szereplése is gyorsan áldozatul esett Svédországban.
– Igen, erősen tartalékos csapattal álltunk ki a Hammarby ellen, nem lehetett esélyünk, ráadásul itthon egyáltalán nem játszhattunk nemzetközi kupameccset a leegyszerűsített őszi szabályok miatt. Most eljön ennek az ideje is, nagyon várjuk, igyekszünk méltó módon képviselni a magyar futballt az Európa-konferencialigában.

– Ugyancsak a világjárvány miatt maradt el a tizenharmadik Puskás–Suzuki-kupa. Az idén sem tudják pótolni?
– Szeretnénk a nyáron megrendezni, de még mindig ki vagyunk szolgáltatva a külföldi vírushelyzetnek. Jó volna, ha a hagyományosan meghívott nagy klubok el tudnának jönni, ám nem mindenütt olyan sikeres az oltási program, mint nálunk. Mindenesetre a felnőttcsapat sikerei ellenére továbbra is hiányérzet van bennem, ha arra gondolok, hogy még egyszer sem tudtuk megnyerni a PSK-t, hiszen az elsődleges feladatunk az utánpótlás-nevelés. Örömmel mondhatom, hogy minden korosztályos csapatunk dobogón végzett úgy, hogy mindenütt fiatalabbakat játszatunk, hogy aztán minél előbb bemutatkozhassanak a felnőttek között is. NB II-es partnerünk, a Csákvár együttese szinte csak akadémistáinkból áll, s az idén már az MLSZ úgynevezett produktivitási rangsorát is végig vezettük, vagyis a legtöbb legmagasabb szinten szereplő játékos nálunk nevelkedett.

– Nemzetközi siker a válogatotté, s az Eb-re készülő keret minden csapatrészében van jelenlegi vagy volt Puskás-akadémista.
– Fantasztikus látni, hogy a másfél évtized alatt hova jutottunk, s talán a Puskás Akadémiának, a kormány és az MLSZ segítségével megújult kluboknak is nagy részük van az egész magyar futball és a válogatott sikerében. Akadémiánk alapítójával, Orbán Viktorral együtt nagyon büszkék vagyunk a Felcsútról induló Eb-kerettagokra, ahogyan Szolnoki Rolandra, Nagy Zsoltra, Gyurcsó Ádámra, Géresi Krisztiánra is, akik most nincsenek a keretben, de már bemutatkozhattak a nagyválogatottban. Természetesen az NB I-es csapatunk tagjai közül is a saját nevelésű futballistáink állnak a szívemhez a legközelebb – Tóth Balázs és Spandler Csaba kitűnő idényt produkált, az U21-es válogatott Deutsch Laci is, és büszkeséggel követjük Sallai Roland egyre sikeresebb Bundes­liga-szereplését, valamint Kleinheisler László eszéki bombaformáját is. Vele kapcsolatban hadd mondjam el, hogy amikor szerettük volna hazahozni a Puskás Akadémiához, bár nem volt biztos helye Eszéken, a horvát bajnokságot választotta, mondván, ha ott sikerül helytállnia, nagyobb esélye lesz bekerülni a válogatottba. Tudatosan és mint kiderült, helyesen döntött, ma Laci az eszéki szurkolók kedvence, jól játszik, sorra lövi a gólokat, edzője is nagyon elégedetten beszél róla, és második Európa-bajnokságára készülhet.

– Ha már Eszék: díszpolgári címet kapott a várostól a helyi futball felkarolásáért, de tulajdonosként ki kellett szállnia az NK Osijek működtetéséből.
– Csíkszereda után már Eszék díszpolgára is vagyok, ami azért különösen nagy megtiszteltetés, pláne külföldiként, mert az elmúlt tizenkét évben egyáltalán nem adott ki a város ilyen címet. Az európai szövetség pénzügyi fair play szabályzata tiltja, hogy egyazon UEFA-sorozatban két klubban is tulajdonos, döntéshozó legyen valaki, ezért eladtuk a tulajdonrészünket, de főszponzorként és a stadionberuházás lebonyolítójaként, vagyis üzletileg is fontos nekünk az eszéki futball, és nekem személyesen érzelmileg is.

– A diósgyőri szerepvállalását is mítoszok lengik körül, és bár a tavasz sokkal sikeresebb volt az ősznél Miskolcon, végül kiesett a horvát edzővel és légiósokkal megerősített csapat. Mi a szerepe a DVTK-nál, és nem vetődik-e fel itt is az összeférhetetlenség?
– A futballklub kivételével a többi szakosztályt működteti az egyik cégem, és több üzleti érdekeltségem is van a térségben, ami nagyon fontos a Mészáros-csoportnak. Felelősséggel tartozunk az ott élő emberek életkörülményeinek javításáért, a helyi sport támogatásával is. És szurkolok a futballcsapatnak is, hogy mielőbb jusson vissza az élvonalba, már csak azért is, mert övé az egyik legnagyobb szurkolótábor. Leisztinger Tamás nagyon sokat tett a klubért, a térség sportjáért az elmúlt években, most rajtunk a sor, a futballklub is jó kezekben van.

– A Puskás Akadémia keretét tovább erősítik, vagy a jelenlegi csapatot együtt tartani a nagyobb kihívás? Beleértve az edzőt, a második éve nagyon sikeres Hornyák Zsoltot is, akinek csodálkoznék, ha nem lennének ajánlatai.
– Valóban hívták, hívják másfelé is, de sikerült megegyeznünk a folytatásról, a játékosoknak is szerződésük van, idejében hosszabbítunk mindenkivel. Ami ugyanakkor nem jelenti azt, hogy ha valakiért, aki már kellőképpen megerősödött a hazai bajnokságban, megfelelő ajánlat érkezik, ne engednénk el, hiszen az MLSZ által elosztott jogdíjak és szponzoraink támogatása mellett immár a játékoseladásból származó bevételekre is alapozunk. Ami az erősítéseket illeti, az elmúlt évek szakmai munkája bizonyítja, hogy egyszerre csak egy-egy játékost szabad igazolni, tervszerűen, adott posztokra, ügyelve az állandóságra, és saját fiataljainkat beépítve. A nívóból ugyanakkor nem szeretnénk engedni, még ha túlzás is lenne azt gondolni, hogy a bronz és az ezüst után jövőre aranyérem következik.

– A hazai mérkőzéseken itt lesz? Mert arról lehet hallani, hogy elköltözik a faluból.
– Nem fogalmaznék úgy, hogy elköltözöm, egyszerűen csak családi, praktikus okok miatt kétlaki életet alakítunk ki. Felcsúton nőttem fel, nem tudnék innen elszakadni, nagyon ragaszkodom ehhez a régióhoz érzelmileg, munkahelyi és családi okokból is. Azonban a mindennapok és a munkánk szükségessé tette egy budapesti bázis kialakítását is. Vagyis Felcsúton is sokat leszek továbbra is, nemcsak amikor meccs van. De akkor, ha csak tehetem, mindenképpen.