Boritékolható búcsú – Pietsch Tibor jegyzete

Peter Stögernek fél év sem jutott a Ferencváros élén.

Ha nagyon őszinték akarunk lenni, nem volt meglepő, hogy az FTC az osztrák edző menesztésével indította az év 50. hetét. A lelátón már korábban felzúgott az „Auf Wiedersehen!” a „tiszteletére”, és bár manapság már nem a szurkolók nyomására vált edzőt egy magára valamit is adó klub, borítékolható volt, a tréner nem sokáig húzza az Üllői úton.

Egyrészről a bécsi Austriánál töltött időszaka vörös posztó volt sokak szemében – a lila-fehér sokfelé dívik, de Budapest IX. kerületében cseppet sem. Másrészről Szerhij Rebrovot kellett – volna – pótolnia, akit nyugodtan nevezhetünk a Fradi valaha volt egyik, ha nem a legjobb vezetőedzőjének. Ezen a téren majdhogynem a lehetetlennel próbálkozott: Magyarországon még a nyomába is nehéz érni annak a szakembernek, aki három év alatt három bajnoki címet nyer a csapattal, egyszer a Bajnokok Ligája, egyszer pedig az Európa-liga csoportkörébe vezeti.

Mondják, Peter Stöger így is jól indított az öltözőben, a játékosok élvezték a szabadságot, amit tőle kaptak. Az azt megelőző három esztendőben az ukrán iskolához, vagyis a rendhez és a fegyelemhez voltak szokva, igaz, annak megvolt az előnye, hogy a pályán és pályán kívül is mindenki tudta, hol a helye. Aki nem állt be a sorba, nem volt maradása, az volt, amit az ukrán szakember akart, semmi más.

Az említett sikerek bizonyítják, ez a módszer is működik egy magyar topcsapatnál. Sőt nagyon úgy tűnik, hogy csak ez. A Stöger-féle szabadság tudniillik több fegyelmezési és hozzáállásbeli problémához vezetett, amit például legutóbb, Debrecenben megengedtek magunknak egyesek, azért nem az edzőt, hanem őket kellett volna kirúgni...

A Fradi így is kitartott a szakember mellett, ameddig csak lehetett. Az elmúlt esztendőkben ugyanis a türelem vált a vezetőség egyik fő erényévé, jellemző, hogy 2013 óta ez csupán a harmadik edzőváltás a labdarúgó-szakosztálynál – a bizalmat Thomas Doll és Szerhij Rebrov is sikerekkel viszonozta. Azért Peter Stöger sem bukott meg teljesen, miután egyetlen lépés választotta el a BL-főtáblától, az Európa-liga csoportkörében újfent ott volt a csapat.

Az egy dolog, hogy ott már gyengének találtatott, az meg egy másik, hogy az NB I-ben messze nem az elvárásnak megfelelően teljesített az általa vezetett, pillanatnyilag a második helyen álló együttes. Tizenöt bajnoki mérkőzésen tíz győzelem, két döntetlen és három vereség a mérlege, amit tízből kilenc klubnál boldogan fogadnának – csakhogy ez a Ferencváros, amely az utóbbi években sok mindenhez szokott idehaza, ám versenyhelyzethez kevésbé.

Így hát bekövetkezett, ami benne volt a levegőben: a drukkerek után a vezetők is elköszöntek Peter Stögertől. De hogy az „Auf Wiedersehen!” valóban a viszontlátás reményében hagyta el a szájukat, arra már nem vennék mérget...

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!