Árnyék és fény – Pietsch Tibor jegyzete

Fény és árnyék – sokáig létezett ez a rovat a Nemzeti Sportban, túlnyomórészt az NB I-es és válogatott meccstudósításokban követelt helyet magának. Ha valami jó történt, értelemszerűen a „fénybe” kívánkozott, ha rossz, már ment is az „árnyékba”. Népszerű rovat volt, kár érte.

Fény és árnyék – sokáig létezett ez a rovat a Nemzeti Sportban, túlnyomórészt az NB I-es és válogatott meccstudósításokban követelt helyet magának. Ha valami jó történt, értelemszerűen a „fénybe” kívánkozott, ha rossz, már ment is az „árnyékba”. Népszerű rovat volt, kár érte.

Hogy miért ugrott ez be évek elteltével? A Bp. Honvéd kapcsán...

Vitathatatlan, a kispestiek az utóbbi időben jóval többször bújtak meg az árnyékban, mint ahányszor a fényben sütkéreztek. Kiváltképp igaz ez a 2019 áprilisa, vagyis a tulajdonosváltás óta eltelt időszakra. Amikor George F. Hemingway, akiről köztudott volt, hogy élére rakja a garast, tizenhárom esztendőnyi „regnálás” után eladta a klubot Bozó Zoltánnak és Mendelényi Dánielnek, százból kilencvenkilenc Honvéd-szurkoló dörzsölte a tenyerét: na, most aztán eljött a Kánaán!

Tény, anyagi gondokról, szerény körülményekről azóta nem lehet beszélni, de sokszor az az ember érzése, hogy a kispestiek már nem tudják, mit csináljanak jó dolgukban. Amíg a Hemingway-érában minden forintért, minden pluszjuttatásért vért kellett izzadniuk, az elmúlt 34 hónapban jóformán mindent tálcán kínáltak nekik, nem csoda, hogy szélsebesen megszokták a jót. Bele is süppedtek ebbe a helyzetbe, amit mi sem bizonyít jobban, mint hogy az előző idényben épphogy kiharcolták a bennmaradást.

Aki azt gondolta, okultak a hibából, tévedett, a Honvéd ugyanolyan gyatrán teljesít ebben az idényben. Felelőse minden szinten van a Puskás Ferenc, Bozsik József vagy Tichy Lajos nevéhez és klubjához méltatlan szereplésnek, és bár elsőként nyilván a mindenkori vezetőedző nyakába varrják a kudarcot, sokat elárul a XIX. kerületben uralkodó viszonyokról, hogy 2019 áprilisa óta öt szakembert „fogyasztott el” a csapat. Nem egyet, nem kettőt – ötöt! S ez legalább annyira a vezetőség és a játékosok sara, mint az elbocsátott tréneré.

A „frissiben” elküldött Horváth Ferencet most Nebojsa Vignjevics váltja. A szerb szakemberről köztudott, kemény, mint a kő, a fegyelem és a csapatérdek a legfontosabb szavak közé tartozik a szótárában, aki nem áll be a sorba, gondolkodás nélkül kihajítja. Ha ez kellett a Honvédnak, hát megkapta!

A körülményeket figyelembe véve ugyanakkor jó döntésnek tűnik a kinevezése. Ahogyan az is, hogy a Kispesten gyakorlatilag ikonná váló, a profi labdarúgással tavaly nyáron felhagyó Djordje Kambernek is helyet szorítottak a stábban. Ha vezetőedző és asszisztense át tudja adni mentalitását és persze tudását, abból nemcsak a csapat, a klub is tanulhat, sőt profitálhat.

Másként szólva, új esélyt, talán az utolsó esélyt kapott az „újkori” Honvéd, hogy rátaláljon a helyes útra.

Akár még az árnyékból is kiléphet a fényre...

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!