NB I: „vérző mezek” is kerültek az MTK úti csomagjába

A játékosok kikocognak a bemelegítéshez. Az első taps általában ekkor hangzik fel a nézőtérrel, a szurkolók egy része ekkor kezd üzemi hőfokra váltani, pedig az első stoplis cipő felbukkanását számtalan szervezés, intézkedés és előkészület előzi meg – különösen, ha idegenben játszik a csapat. A vasárnapi Debreceni VSC–MTK Budapest bajnoki előtt a fővárosi együttesnél pillanthattunk be a kulisszák mögé, a debreceni szálláskereséstől egészen addig a pillanatig, amíg a kék-fehérek busza be­gördült a Nagyerdei Stadionhoz. Az utazás és az előkészületek részleteibe Janta Gábor, az MTK Budapest technikai vezetője avatta be lapunkat.

A SZÁLLÁSKERESÉS FÁZISAI

Két-három hónappal a DVSC elleni meccs előtt kezdődött a szálláskeresés, elvégre nem egyszerű harminchat-negyven főnek minden szempontból megfelelő szállodát találni. A klub öt-hat debreceni hoteltől kért ajánlatot, majd az árak és a csomagok összehasonlítása után a mérkőzés előtt egy hónappal megtörtént a foglalás. A legfontosabb szempontok a következők voltak: a meccs hétvégéjén nem lehet rendezvény a szállodában; ne zajos környéken, nyüzsgő sétálóutcában legyen a hotel; álljon rendelkezésre konferenciaterem a mérkőzés előtti taktikai értekezlethez.

A klub bízik a labdarúgók profizmusában, így az alkoholon kívül a játékosok bármit fogyaszthatnak a szobájukban található minibárból, figyelembe véve, kinek mire van szüksége a meccs előtt. A klub magára vállalja a fogyasztást néhány termék kivételével, amelyeket a játékosoknak kell fizetniük. A debreceni túrán a labdarúgók kétágyas szobákban aludtak, a beosztást az indulás előtt a játékosok egymás között döntötték el, mostanra nagyjából kialakultak az állandó párok. Egyetlen futballista aludt egyágyas szobában, ő a vallása miatt hajnalban imádkozik, amit a klub tiszteletben tart. A futballistáknak szombaton legkésőbb 23 órakor kellett elvonulniuk a szobájukba.

KÖTELEZŐ PCR-TESZTEK

Az MTK szombat reggel kilenc órakor indult Debrecenbe, a meccs előtti utolsó edzést ugyanis a DVSC Labdarúgó Akadémiájának egyik edzőpályáján tartotta. A 35 tagú küldöttségben 23 játékos kapott helyet, akiknek legkésőbb negyedórával az indulás előtt kellett megérkezniük a Hidegkuti Nándor Stadionhoz. Az utazó keret tagjainak csupán a stoplis cipőjüket, a sípcsontvédőjüket és az egyéb, nekik fontos tárgyakat kellett magukkal hozniuk az induláshoz, minden másról a klub gondoskodott. Így aztán a busz belsejébe – többek között – a következők kerültek:
– 10 nagy méretű, gurulós bőrönd és 2 nagy méretű fémláda (az egyikbe a játékosok cipőit gyűjtötték)
– 3 zsák, összesen harminc labdával. Ebből tíz volt olyan márkájú, amilyet a DVSC használ a hazai meccsein
– 50 mez: játékosonként két darab, plusz tartalékban az úgynevezett „vérző mezek”, amelyeken név nem szerepel, csak különböző számok. Ezeket az a futballista veszi fel, akinek valamiért mindkét meze használhatatlanná válik.
– 50 rövidnadrág és ugyanennyi sportszár
– 60 megkülönböztető mez négy különböző színben (15 db/szín) a szombati edzéshez és a mérkőzés előtti bemelegítéshez, ezen felül különböző eszközök (bóják, cölöpök) a tréninghez
– 50 zsugor ásványvíz, félliteres kiszerelésben
– 12 télikabát a kispadon helyet foglaló, valamint a lecserélt játékosoknak
– Mintegy 25 pokróc a kispadon ülő játékosoknak és a stábnak
– 5 különböző bemelegítőkrém, 5 különböző masszázsolaj, 10 darab kineziológiai tapasz (két különböző méretben), 10 darab sport tape, 10 darab gazofix (rugalmas, öntapadó kötésrögzítő pólya)
– táplálékkiegészítők, izotóniás italok, fertőtlenítők, valamint egy komplett orvosi táska
– bőr felületű mobil masszázságy.

A klub – az MLSZ által előírt heti egy kötelező PCR-teszt mellett – az összes edzés- és meccsnapon antigén gyorstesztet végez a játékosokon, ez szombaton és vasárnap sem volt másként.

MÉG A SOFŐR IS NB I-ES!

Az idegenbeli túrákon a korábbi NB I-es labdarúgó (REAC, Tatabánya, Siófok), Csopaki István tölti be a sofőr szerepét, a debrecenihez hasonló távolságú utazásnál egyetlen tizenöt-húsz perces megálló van fixen betervezve, ám ezen a téren természetesen rugalmas a klub. Mire a busz begördült a debreceni hotel parkolójába, a becsekkolást már elvégezte a technikai vezető, a játékosoknak csak a személyi igazolványaikat kellett előkészíteniük, majd Janta Gábortól kézhez is kapták szobájuk kulcsát. Szombaton ebéd, csendes pihenő, edzés, majd vacsora szerepelt a programban.

ÉTEL, ITAL A SVÉDASZTALRÓL

Az erőnléti edzővel történő egyeztetés után a szombati ebédnél svédasztalos menü várta a játékosokat. A vasárnapi reggelit hét és kilenc óra között fogyaszthatták el a labdarúgók, szintén svédasztalos felszolgálásban, a vasárnapi ebédet viszont az erőnléti szakemberek állították össze, az étkezést pedig 13 óráig be kellett fejezni – a szabály szerint négy órával a kezdő sípszó előtt kell letenni a kést és a villát. A menüt a szálloda konyháján készítették el a labdarúgóknak, a félidei és a meccs előtti snackeket pedig a klub személyzete készítette be az öltözőbe. A friss gyümölcsöket vasárnap szerezték be Debrecenben, minden más Budapesten került a bőröndbe.

GYÚRÁS, BEMELEGÍTÉS – KEZDÉS!

A futballisták vasárnap másfél órával a kezdés előtt érkeztek meg a stadionhoz, ám a három főből álló személyzet – Janta Gábor technikai vezető, Dömök István masszőr, Arany János kitmenedzser – a csapatbusz begördülése előtt egy órával már a Nagyerdei Stadionnál volt. Nekik köszönhető, hogy mire a labdarúgók beléptek az öltözőbe, a mezek, a nadrágok, a sportszárak és a törülközők már bekészítve várták őket; a frissítő italok, a különböző snackek, gyümölcsök és energiaszeletek már az asztalon voltak; a masszázspadok is készen álltak a gyúráshoz, következhetett a bemelegítés – majd kezdődhetett a bajnoki meccs.