Újpest: Branko Pauljevics csak egy pizzát kért a bombagólért

– Fáj még a combja?
– Egy kicsit még igen, de néhány napon belül minden rendben lesz – felelte lapunknak Branko Pauljevics, az Újpest FC 32 éves szerb jobbhátvédje, aki a Puskás Akadémia elleni, 2–1-re megnyert szombati bajnokin bombagólt lőtt. – Néhány hete az egyik edzésen sérült meg kicsit a combközelítő izmom. Szerencsére nem súlyos, tudok vele játszani, de a találkozó utáni egy-két napban jobban érzem.

– Melyik lába sérült meg?
– A jobb. Talán ez is közrejátszott abban, hogy a Puskás Akadémia ellen ballal próbálkoztam.

– Ha százszázalékos a jobb combja, talán meg sem kísérli a lövést?
– Ezt már sohasem tudjuk meg… A hétközi edzéseken és a bemelegítésnél is próbáltam ballal kapura lőni, a meccs előtti lövéseknél az egyik ilyen kísérlet után be is akadt a labda. A csapattársam, Lirim Kastrati egyből szólt, hogy ha a meccsen is ballal szerzek gólt, azt kérek tőle, amit csak akarok. A lefújás után jeleztem neki, nem vagyok nagyravágyó, egy pizza bőven elég lesz.

– A lövés pillanatában már érezte, hogy a jobb felső sarokba vágódik a labda?
– Annyit éreztem, hogy jól találtam el. Amikor megkaptam a labdát, az első gondolatom a beadás volt, de mivel középen senki sem érkezett, életem legjobb beadását is adhattam volna, akkor sem mentünk volna vele semmire. Így aztán befelé indultam, gondoltam, előbb-utóbb megnyílik valaki előtt a szabad terület, végül én kerültem lövőhelyzetbe. Arra figyeltem, hogy megemeljem a labdát, ha abból a szögből laposan próbálkozom, Tóth Balázs vélhetően hárít. Nem mondom, hogy mostantól kétlábas futballista vagyok, az esetek kilencvenöt százalékában továbbra is a jobb lábamat használom, de ha úgy adódik, már a ballábas lövéstől sem kell félnem.

– Az Újpestnek sem kell félnie a kieséstől? A legutóbbi négy meccsen tíz pontot szereztek, de a tizenegyedik helytől így is csak két pontra vannak.
– Nem lenne szerencsés, ha ebben a helyzetben túlságosan hangzatos kijelentéseket tennénk, az viszont biztos, hogy ha a folytatásban úgy futballozunk, mint az utóbbi meccseken, nem kell az utolsó fordulóig hátrafelé nézegetnünk. Nagyon szoros az alsóház mezőnye, de nem örülnék, ha még májusban is számolgatni kellene. Az előző idényben előbb jutottunk be a Magyar Kupa döntőjébe, és csak utána tettük biztossá a bentmaradást. A kupadöntő ezúttal is célunk, a Paks elleni elődöntőt április huszadikán rendezik, bízom benne, hogy akkor már nem fenyeget minket a kiesés veszélye.

– Mennyire volt nehéz talpra állni az őszi szezon és a gyenge tavaszi kezdés után?
– Nagyon. Az ősszel sajnos két piros lapot is kaptam, a Mol Fehérvár elleni kiállítás után pedig körön kívülre kerültem. Nem vagyok olyan játékos, aki panaszkodik, az edzésen mindent beleadtam, vártam a lehetőségre, de úgy éreztem, nincs visszaút. Előbb szerepelt ballábas játékos a jobb oldalon, mintsem hogy én kerüljek a kezdőbe. A téli edzőváltás után Milos Kruscsicsnál mindenki tiszta lappal indult, csak hát éppen a koronavírus sokadik hullámának kellős közepén érkezett, sorra dőltek ki a játékosok, így érdemi felkészülés és edzőmérkőzés nélkül kezdtük a tavaszi szezont, ráadásul éppen a Ferencváros ellen. Mostanra kezdünk egyenesbe jönni, és az eredmények alapján jó úton járunk.