Labdarúgás: Szabó György falsot húzott a vonóval, hogy focizhasson

Rohannak az évek, a saját bőrünkön tapasztaljuk, mégis nehéz elhinni, hogy Szabó György április 24-én nyolcvanéves...

„Nem érzem magam annyinak, de ettől még a helyzet az, hogy valóban nyolcvan lettem – mondta lapunak a tatabányai legenda, aki 510 mérkőzésen lépett pályára az élvonalban, mindannyiszor a Tatabánya színeiben. – Mit mondjak, nagyon gyorsan elszaladt az idő!”

A korábbi remek labdarúgó neve összeforrt a Tatabányai Bányásszal, azt már kevesebben tudják, hogy a Felvidéken, Gútán született. Szabó György – mint mondta – ebből nem sokra emlékezett, hiszen három-négy ­esztendős lehetett, amikor a háború után a szüleivel egy csónakon átszökött Magyarországra, és Szőnyben telepedtek le. Ott kezdett iskolába járni, sőt akkor történt meg vele élete különös, egyben meghatározó kalandja is zenetanulás közben...

„Iskolásként tanultam hegedülni, de mindig is a labda érdekelt! Amikor hallottam, hogy az iskolaudvaron pattog a labda, szándékosan falsot húztam, mire a tanárom azt mondta, látom, kezdesz fáradni, menj ki a levegőre a többiekhez. Szaladtam, és már kérdeztem is, melyik csapatba állhatok be?”

Igazolt labdarúgó az Almásfüzitői Timföld együttesében lett, és bár a tehetsége elvitathatatlan volt, tizenhét évesen egy megrázó balesetet követően került az első csapatba.

„A Timföldgyárban lakatostanonc voltam, és az ifjúsági csapatban játszottam. A felnőttekkel együtt utaztunk a mérkőzésre, ám a táti átjáróban a buszunk vonattal ütközött. Sajnos a balesetben ketten is meghaltak, többen súlyosan megsérültek, át kellett szervezni a csapatot, átkerültem a felnőttek közé, és gyorsan meghatározó játékossá is váltam.”

Tehetséges volt, olyannyira, hogy aztán tatabányai labdarúgóként 510 NB I-es bajnokiból vette ki a részét – de vajon a számtalan felejthetetlen nemzetközi mérkőzésből melyik a kedvence?

„Hetvenöt gólt szereztem az első osztályban, s nem felejtem el az első meccsemet sem, amelyet ötvenötezer szurkoló előtt a Népstadionban játszottunk a Ferencváros ellen. Felejthetetlen emlék a Real Madrid kettő egyes legyőzése a UEFA-kupában, más lapra tartozik, hogy a visszavágót finoman fogalmazva is elcsalta a játékvezető.”

Szabó György kapcsán megkerülhetetlen a kérdés: fáj a szíve, hogy már nem futballozhat?

„Nagyot téved, aki azt hiszi, hogy nem játszom már! Tatabányán az üveges és képkeretező-üzlettől nem messze van egy iskola, a tanárok rendszeresen szólnak, hogy Gyuri bácsi jössz-e, lesz egy kis futball. Örömmel megyek – és még a mozgás is jólesik.”