Közel került 300. NB I-es bajnokijához Bartha László, de egyelőre elérhetetlennek tűnik neki a mérföldkő. Az élvonalban több mint tizenhét éve, 2005 áprilisában bemutatkozó bal oldali szélső 292 mérkőzésnél tart, igaz, legutóbb 2020 júniusában, még a Paksi FC labdarúgójaként lépett pályára a legjobbak között. A zöld-fehérektől a 2019–2020-as idény végén távozott, és az NB II-ben szereplő Pécsi MFC-hez szerződött, s a következő bajnokságot is a baranyai együttesnél kezdte, de két fordulót követően, még augusztusban a Kecskeméthez igazolt. A lila-fehéreknél egyéves, vagyis 2022 júniusáig érvényes megállapodást írt alá, és mivel feljutottak az élvonalba, joggal bízott a folytatásban.
„Kár lenne tagadni, másra számítottam – mondta a 35 esztendős Bartha László. – Játszottam a Kecskemétnél tizenkilenc bajnokin, és csak azért nem több mérkőzésen, mert az ősszel hat meccsre kidőltem a pozitív koronavírusteszt miatt, a tavaszi első fordulóban, Soroksáron pedig egy visszahúzós csel után az ellenfél megrúgta a térdem. A jobb lábamban megsérült a hátsó keresztszalagom, ezért három hónapot kellett kihagynom, az utolsó négy bajnokin játszhattam újra. Ahogy közeledtünk a bajnokság végéhez, és egyre inkább reménykedhettünk a feljutásban, bizakodó voltam, hogy a következő idénytől újra az NB I-ben futballozhatok. Éppen ezért éltem meg csalódásként, hogy a vezetők még csak tárgyalni sem akartak velem, annyit mondtak csupán, hogy mehetek. Pedig kevesebb fizetésért vagy kevesebb játéklehetőségért is maradtam volna. Mentálisan megzuhantam, de nem kizárólag a kecskeméti eset miatt. Másfél héten keresztül próbáltam rendezni a gondolataimat, mert rengeteg csalódás ért az elmúlt két évben.”
Bartha László a Ferencváros labdarúgójaként kezdte profi pályafutását, a zöld-fehéreknél 2004 és 2008 között futballozott, és maradt akkor is, amikor az MLSZ 2006 tavaszán kizárta a klubot az NB I-ből. A szintén az NB II-ben szereplő Kozármislenyben játszott 2009-ben, majd 2010 márciusától tíz éven keresztül a Paksi FC alkalmazásában állt.
„A magyar profi labdarúgásban csalódtam a legnagyobbat. Tisztában voltam vele, hogy amíg a klubok hasznát veszik a játékosnak, addig alkalmazzák, utána könnyedén átlépnek rajta. A kluboknál dolgoznak kevésbé őszinte, vezető beosztásban lévő emberek, akik rendszeresen pozitívan, hangzatos kijelentésekkel kommunikálnak a játékosokkal, aztán eljön az idő, amikor szembesülsz az ellenkezőjével. Az »egy család vagyunk«, »egy irányba húzunk« kijelentések pillanatok alatt értéküket veszítik. A Pakstól tíz év után elküldtek, én pedig könnyen elfogadtam, hogy ne koptassam a kispadot. A Kecskemétnél úgy éreztem, újra lehetőségem lesz feljebb lépni, álmodoztam is a háromszázadik NB I-es meccsemről, fizikailag is teljesen rendben vagyok, sokat is teszek érte, hogy ne csak a korom alapján ítéljenek meg. A másfél hetes tipródás után már nem láttam annyira pesszimistán a helyzetet, de megszenvedtem ezt az időszakot.”
A szélső egyénileg edz, de minimálisnak tartja az esélyt rá, hogy újra az NB I-ben futballozzon.
„Tízéves paksi pályafutásom alatt családot alapítottam, a közeli Dunaszentgyörgyön telepedtem le, a kisfiam szeptemberben kezdi az általános iskolát, szóval már nem futballoznék az ország másik végében. Kecskemétre is naponta ingáztam, a hetvenperces út nem volt ideális, de még éppen elfogadható. Mivel a Pakson és a Kecskeméten kívül nincs a közelben más NB I-es csapat, szinte kizárható, hogy az élvonalban futballozzak. A másodosztályban is csak a Pécs vagy a Kozármisleny van belátható távolságon belül.”
Mivel a visszavonulás gondolata fel sem vetődött benne, meglehet, hogy Bartha Lászlót az ősztől az NB III-ban láthatjuk futballozni.
BARTHA LÁSZLÓ ÉLVONALBELI KLUBJAI
2004–2006: Ferencváros – 21 bajnoki mérkőzés, 2 gól
2010–2020 : Paksi FC – 271 bajnoki mérkőzés, 52 gól