Honvéd: „Ha el akarunk érni valamit, tenni kell érte”

 

– Miért döntött a Honvéd mellett?
– Elsősorban azért a bizalomért, amelyet már az első pillanattól kezdve éreztem – válaszolta lapunknak a napi edzés után Jairo Samperio, a kispestiek Európa-liga-győztes szerzeménye, korábbi spanyol utánpótlás-válogatott játékos. – Szinte egyből eldöntöttem, hogy szeretnék ide jönni, noha kaptam ajánlatot hasonló feltételekkel, máshonnan, más bajnokságból. Az volt az elképzelésem, hogy „újraindítom” magam, az elmúlt években ugyanis nem minden ment jól. Olyan helyre akartam igazolni, ahol nyugalom vesz körül, sok meccset játszhatok, egyszersmind visszanyerhetem a legjobb formámat, és úgy láttam, Kispesten ez megvalósulhat. Természetesen megnéztem az itteni létesítményeket, és ez is sokat nyomott a latban, mert kiválóak a körülmények. Úgy érzem, itt hamar visszatérhetek a százszázalékos állapotomhoz.

– Már három mérkőzésen szerepelt: két döntetlen, egy győzelem a mérleg. A Honvéd önnel még nem kapott gólt, a Kecskemét ellen pedig már kilencven percet játszott. Miként látja új csapatát?
– Még épülőben lévő együttes – sok az új érkező, sok a fiatal –, az edzőnk mindent megtesz, hogy ütőképes gárdát faragjon belőlünk és hogy erőnlétileg is bírjuk a mérkőzéseket. Úgy érzem, nagy potenciál van a csapatban, fejlődőképes. Az utóbbi igazolások, például Brandon Dominguesé vagy az enyém, a támadófutballt segíthetik elő. A gárda tehát sokat fejlődhet, az eredményeink egyre jobbak, legyőztük többek között az akkor listavezető Kisvárdát, majd a jó erőkből álló Kecskemét ellen is helytálltunk, és ez önbizalmat ad a folytatásra.

– És hogyan látja a magyar bajnokságot, kialakult már a kép önben az NB I-ről?
– Azt már leszűrtem, hogy az én futballstílusomnak fekszik ez a bajnokság, mert van elég terület, sok a kontrajáték, gyorsak a labdafelhozatalok. Egy kis kihagyás után kell ismét felpörögnöm, és ebben a ligában szerintem lehetőségem lesz rá. Ugyanakkor fontos, hogy a csapat megőrizze a védekezési dinamikáját is, mert minden ellenfelünk veszélyes.

– Egy kis múltidézés: mi volt a legnagyobb sikere pályafutása során? Feltételezem, az Európa-liga-győzelem a Sevillával.
– Természetesen. Az Európa-liga-aranyérem a legjobb eredményem, de összességében arra is nagyon büszke vagyok, hogy már tíz éve játszom profi labdarúgóként. Nem könnyű elérni ilyen számot, a profi labdarúgás rengeteg erőfeszítést és lemondást kíván.

– A Sevilla a kedvenc csapata?
– Nem, a Racing Santander, hiszen az a szülőföldem klubja, ott mutatkoztam be a spanyol élvonalban, ott lettem profi és váltam igazi labdarúgóvá, és ami még fontosabb, embert faragtak belőlem. Természetesen nagyon tisztelek minden klubot, amelyben megfordultam, de a szívem a Santanderé.

– Melyik a legemlékezetesebb mérkőzése?
– Nehéz lenne választani, de egy mainzi meccset mindenképpen megemlítenék: kétezertizenötben a Hamburg ellen játszottunk, két gólt szereztem, adtam egy gólpasszt is, így nyertünk három-nullára – a statisztikát tekintve talán ez pályafutásom legjobb mérkőzése. Ugyanakkor – szintén a Mainzcal – kétezertizenhatban legyőztük a Bayern Münchent az Allianz Arenában, én szereztem az első gólt, márpedig egy ilyen mérkőzést sohasem fejelt el az ember.

– Milyen poszton szeret futballozni?
– Nincs preferenciám – ha megnéznénk a statisztikámat, szerintem nagyjából egyforma számú mérkőzést játszottam mindkét oldalon, sőt, sokszor húzódtam középre. A lényeg, hogy játszhassak. A Mainzban kiváló idényeim voltak a bal szélen, a Santanderben és a Sevillában pedig a jobb szélen. Ott játszom, ahol az edzőnek nagyobb szüksége van rám.

– Hogy áll a védekezéssel?
– Aki a szélen játszik, oda kell tennie magát a védekezésben is. Igaz, ma már mindenkitől elvárják, hogy vegye ki a részét a védekezésből – ellenkező esetben gyorsan kikerülhetünk a csapatból.

– Ismeri a Honvéd dicső történelmét?
– Igen, Puskás Ferenc nevét a világon mindenhol ismerik, Spanyolországban különösen nagy tisztelet övezi, legendaként tekintenek rá. Egy-egy klub identitását roppantul megerősíti, ha a fiatalok álmait ilyen legenda ösztönzi, márpedig a Honvédnál nemcsak ő, hanem számos más klasszis is követendő példát jelent az itt felcseperedő generációknak.

– Szeretne még visszatérni a spanyol élvonalba? Esetleg másik topbajnokságba?
– Mint mondtam, most szinte ismét a nulláról kell újrakezdenem, és szeretnék jó és teljes idényt futni. Szeretném megint élvezni a játékot, az utóbbi években erre nem volt lehetőségem. Ezzel együtt mindig is célom volt, hogy visszatérjek Spanyolországba. Ehhez győztes mentalitás kell: ha el akarunk érni valamit, tenni kell érte. Most a napi munkára kell összpontosítanom, a lehető legtöbb meccset kell játszanom, a lehető legtöbb győzelemhez kell segítenem a csapatot, gólokat, gólpasszokat kell termelnem, és majd meglátjuk, mit hoz a jövő.