Honvéd: Ha félnék, akkor nem lennék itt – Dean Klafuric

– Feltűnt, hogy az első kispesti edzéséről készült fotókon mindenki mosolyog: vajon csupán a fényképész kedvéért?
– Remélem, nem – indította a Nemzeti Sportnak és az MTI-nek adott interjúját Dean Klafuric. – Szerintem az a legfontosabb a futballban, hogy élvezzük. Előfordulhat olyan szituáció, amikor fel kell emelnünk a hangunkat, de egy másodpercig sem feledkezhetünk meg arról, hogy a labdarúgás voltaképpen a szenvedélyünk. Az enyém, a játékosoké, a szurkolóké, az újságíróké – mindnyájunké. Én legalábbis ebben hiszek.

– Miben hisz még?
– A csapatban. S nemcsak abban a tizenegy futballistában, aki a pályán tartózkodik, hanem mindenkiben, aki a klubhoz, jelen esetben a Honvédhoz kötődik. Tudni kell rólam, olyan edző vagyok, aki maximálisan tiszteli a játékosokat, a keret összes tagja egyformán fontos nekem. Ugyanakkor a labdarúgóknak tisztában kell lenniük azzal – és ezt az első öltözői beszédemben is kiemeltem –, hogy egyedül nem tudnak érvényesülni, ha sikeresek akarnak lenni, egymásra vannak utalva.

– Ezek után talán már kérdezni sem kell az edzői hitvallásáról.
– Azon felül, hogy a takarítóktól kezdve a játékosokon át a vezetőkig egy csapatot kell alkotnunk, az vezérel, hogy támadófocit játsszon a Honvéd. Birtokoljuk minél többet a labdát, és közben legyünk annyira hatékonyak, amennyire csak lehetséges. Ennek alapja a fegyelmezettség, no meg az, hogy hátul stabilak legyünk, mert jó védekezés nélkül nincs jó támadójáték.

– A beszélgetésünket követően tartja harmadik kispesti edzését. Milyenek az első benyomásai?
– Elégedett vagyok a labdarúgók hozzáállásával, lerí róluk, hogy a legtöbbet akarják kihozni magukból. Külön örülök annak, hogy sokszor a mosoly is megjelenik az arcukon, mert ez arról is árulkodik, hogy élvezik a munkát. Az is hamar nyilvánvalóvá vált, hogy jó stábot örököltem. Nem véletlen, hogy csak egy pályaedzőt, Damir Milanovicot hoztam magammal. Ő ráadásul jól ismeri a magyar futballt, hiszen korábban játszott Fehérváron és Tatabányán is.

– Bizonyára ön is képben van.
– Persze, Horvátországból nem nehéz nyomon követni az NB I-et és a magyar válogatottat. Apropó, minden elismerésem Marco Rossié és csapatáé.

– Ha nem tévedünk, néhány Honvéd-meccset is látott az elmúlt időszakban...
– Így van. A csapat sajnos nem kezdte jól a szezont, de nem gondolom, hogy a szurkolóknak aggódniuk kellene. Az utóbbi napokban testközelből győződhettem meg arról, hogy a keretben megvan a szükséges potenciál. Rutinos és jó játékosokból ugyanúgy nincs hiány, mint tehetséges fiatalokból. Nincs okom arra, hogy pesszimistán nézzek a jövőbe.

– Több mérkőzést is megnézett – sok problémát fedezett fel?
– Láttam olyat, ami nem tetszett, nem szerencsés, ha nincs meg a folytonosság, ha változik a hadrend és nincsenek meg az automatizmusok. Ezeket kell minél jobban begyakorolni, hogy gördülékenyebb legyen a játékunk. Ez azonban csak az én véleményem, korántsem biztos, hogy igazam van. Arról nem szólva, hogy bizonyítanom kell még, ha vannak gondok, megtalálom rájuk a megoldást. Az a szerencsém, hogy Kispesten minden adva van a minőségi munkához. A Honvéd világszerte ismert, Puskás Ferenctől Détári Lajosig hosszasan lehetne sorolni, hány klasszist nevelt ki. Szeretném, ha a klub jelene és jövője méltó lenne a múltjához.

– Détári Lajos harmincöt éve viselte utoljára a Honvéd mezét...
– Úgy hallottam, számos tehetség ­pallérozódik a kispesti akadémián. Azt már a saját szememmel láttam, hogy kiváló körülmények között, elkötelezett edzők felügyelete alatt. Karrierem során éveken át dolgoztam a Dinamo Zagreb akadémiáján, büszke vagyok rá, hogy olyan játékosok pályafutását segíthettem, mint az azóta a válogatottságig jutó Josko Gvardiol, Josip Brekalo, Borna Sosa vagy Josip Sutalo. A Dinamo filozófiája ismert: kineveli a tehetségeket, majd jó pénzért eladja őket neves kluboknak. Szerintem Kispesten senki sem bánná, ha a Honvéd ezt a példát követné. Örülnék, ha a fiatalok helyet követelnének maguknak a kezdő tizenegyben, mindamellett óva intek mindenkit attól, hogy elvárja a folyamatos szerepeltetésüket. Tapasztalatból beszélek: körültekintően kell bánni velük, nem lehet megkövetelni tőlük, hogy hétről hétre kilencven percet töltsenek a pályán és kiemelkedő teljesítményt nyújtsanak. A lehetőséget természetesen meg kell adni nekik, de közben építeni kell őket fizikailag és mentálisan is. Lépésről lépésre szabad csak haladni velük.

– Mit tart a legfontosabb feladatának?
– Azt, hogy az első csapat minél jobb eredményeket érjen el, továbbá, hogy segítsem a fiatalok fejlődését.

– A kettő megy együtt?
– Nehezen, de azért nem lehetetlen vállalkozás.

– A Honvéd az elmúlt két évben épphogy benn maradt az NB I-ben. Nem fél attól, hogy ebben az idényben is a kiesés ellen kell harcolni?
– Ha félnék, akkor nem lennék itt. A középmezőnyben feltétlenül helyünk van, a minőség megvan hozzá.

– A keret legtöbbre taksált játékosa Nenad Lukics, aki az elmúlt hetekben több időt töltött a kispadon, mint a pályán. Az ön érkezésével változhat a helyzete?
– Tudom, mire képes. Legutóbb kezdőként kapott lehetőséget a ZTE ellen, amit két remekbe szabott gólpasszal hálált meg. Az esélyt tőlem is megkapja a bizonyításra, rajta múlik, él-e vele.

– Járt már a Bozsik Arénában?
– Nem is egyszer! Csodálatos stadion, alig várom, hogy edzőként is „tesztelhessem”. S ha már itt tartunk: jó hallani és látni, hogy a kormány ennyit áldoz a sportra, elképesztő az az infrastrukturális fejlődés, amin Magyarország keresztülment.

– Szombaton mutatkozik be a Honvéd élén – aligha számít könnyű meccsre a Vidi ellen.
– A fehérváriak is nemrég váltottak edzőt, rájuk is igaz, ami ránk, azaz előrébb kellene állniuk a tabellán. Hogy ez a néhány nap, amit a csapattal töltöttem, mire lesz elég, most még nem tudom, de egyet ígérhetek: úgy megyünk fel a pályára, hogy nyerni akarunk! S remélem, a végén lesz okunk mosolyogni.

NB I
13. FORDULÓ
14.15: Budapest Honvéd–Mol Fehérvár FC (Tv: M4 Sport) – élőben az NSO-n!