Kapusok és mesteredzők – Szöllősi György jegyzete

„A Fradi orosz edzője számomra egy nagyképű pojáca” – írja a közösségi médiában az Iváncsa elleni kupakudarc apropóján Kovács Tamás korábbi vívó, mesteredző. A világbajnoknak, olimpiai bronzérmesnek kijáró minden tisztelet mellett azért hadd rökönyödjek meg ezen a kollegialitást nyomokban sem tartalmazó, a legelvakultabb szurkolótól is túlzó kirohanáson. Azon túl, hogy Sztanyiszlav Csercseszov oszét nemzetiségű, azért érdemes leszögezni, hogy a szakmája világszerte elismert és rendkívül sikeres képviselője. Negyvenkilencszer védte a szovjet, majd orosz válogatott kapuját, négyszer volt szovjet/orosz, háromszor osztrák bajnok, háromszor az Év kapusa hazájában, edzőként lengyel bajnok és kupagyőztes lett a Legiával, magyar bajnok és kupagyőztes a Ferencvárossal. Történelmi sikert ért el az orosz válogatottal, amikor a hazai rendezésű világbajnokságon (játékosként is szerepelt vb-n és Eb-n) a negyeddöntőig vezette a csapatát, s ott is csak tizenegyesekkel maradt alul a későbbi ezüstérmes horvátokkal szemben. De történelmi sikert ért el a Ferencvárossal is, amikor az elmúlt hetekben a csapat mindhárom csoportellenfelét legyőzte az Európa-ligában, s első magyar klubként gyűjtött bármely csoportkörben 9 pontot, ami még több is lehet, mert két csoportmérkőzés még hátravan.
„A Fradi orosz edzője számomra egy nagyképű pojáca” – írja a közösségi médiában az Iváncsa elleni kupakudarc apropóján Kovács Tamás korábbi vívó, mesteredző. A világbajnoknak, olimpiai bronzérmesnek kijáró minden tisztelet mellett azért hadd rökönyödjek meg ezen a kollegialitást nyomokban sem tartalmazó, a legelvakultabb szurkolótól is túlzó kirohanáson. Azon túl, hogy Sztanyiszlav Csercseszov oszét nemzetiségű, azért érdemes leszögezni, hogy a szakmája világszerte elismert és rendkívül sikeres képviselője. Negyvenkilencszer védte a szovjet, majd orosz válogatott kapuját, négyszer volt szovjet/orosz, háromszor osztrák bajnok, háromszor az Év kapusa hazájában, edzőként lengyel bajnok és kupagyőztes lett a Legiával, magyar bajnok és kupagyőztes a Ferencvárossal. Történelmi sikert ért el az orosz válogatottal, amikor a hazai rendezésű világbajnokságon (játékosként is szerepelt vb-n és Eb-n) a negyeddöntőig vezette a csapatát, s ott is csak tizenegyesekkel maradt alul a későbbi ezüstérmes horvátokkal szemben. De történelmi sikert ért el a Ferencvárossal is, amikor az elmúlt hetekben a csapat mindhárom csoportellenfelét legyőzte az Európa-ligában, s első magyar klubként gyűjtött bármely csoportkörben 9 pontot, ami még több is lehet, mert két csoportmérkőzés még hátravan.

Egyetlen – mégoly megszégyenítő – vereség miatt mindezt figyelmen kívül hagyni elképesztő és érthetetlen. Ráadásul kisebbíti az életük nagy csodáját átélő iváncsaiak érdemeit, ami velük szemben is igazságtalan. Igenis, ők az idehaza évek óta egyeduralkodó, százezrek által rajongott, évtizedek óta nem látott nemzetközi sikereket elérő Ferencvárost győzték le egy különleges kupameccsen. Ez körülbelül akkora bravúr, mint amikor a Fradi idegenben legyőzi a Monacót vagy a magyar válogatott az angolt. Igen, a futballban ez is, az is megtörténhet, az egymeccses kupacsaták igazi varázsát éppen az ilyen, évtizedekig emlékezetes meglepetések adják, amikor Dávid legyőzi Góliátot. Nem minden fordulóban, nem minden évben, de rendszeresen megtörténik a legnagyobbakkal is.

Végtelenül unalmas, hogy ha nemzetközi sikert ér el a Fradi, sokan azon fanyalognak, hogy „jók, jók, de majdnem mind külföldi zsoldosok”, ha pedig megbotlik a szinte csak magyarok alkotta Kecskemét vagy az Iváncsa ellen (miközben azért rögzítsük, hogy most is vezeti a bajnokságot), ugyanezek a fanyalgók nem a kiscsapatok férfias bravúrját méltatják, hanem azonnal beletörlik a lábukat a hibázó sztárokba. Pedig a Fradi-kupablama mellett, ami nyilván rém kellemetlen, de amelyet a csapat és az edző bőven ellensúlyozhat már ebben az idényben a bajnokságban és a nemzetközi porondon, észrevehetjük az NB I, az NB II és az NB III egyre több fiatal magyar tehetségét, akik képesek a viszonylagos ismeretlenségből kitörve pillanatok alatt kivívni az ország elismerését. Ahogyan a kecskemétiek több futballistája vagy a hősies Iváncsa-játékosok, élükön az egyébként korábbi Puskás-akadémista kapussal, Varga Ádámmal, akit szerda délután óta mindenki joggal ünnepel, és aki az egyik legtöbbet érő dicséretet magától Csercseszov mestertől, a volt klasszis kapustól kapta. Ő ugyanis ebben a kínos pillanatban is sportszerű és kollegiális maradt.

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!