Már néggyel is vezetett a DVSC, mégis szoros lett a Honvéd elleni meccs

LABDARÚGÓ NB I
9. FORDULÓ
Debreceni VSC–Budapest Honvéd 4–3 (3–0)
Debrecen, Nagyerdei Stadion, 4512 néző. Vezette: Erdős József
Gólszerző: Do. Babunszki (15.), Baráth (26.), Bódi (32.), Lagator (48.), ill. Domingues (53.), Sampeiro (70. – 11-esből), Jónsson (72.)

ÖSSZEFOGLALÓ

Már hiányzott a meccs? Úgy tűnt, a válogatott meccsek miatti szünet alatt a debreceni és a kispesti szurkolók is kiéheztek a focira, mert mindkét kapu mögött folyamatosan ment a biztatás, a drukkerek megállás nélkül énekeltek, tapsoltak – vagyis nagyszerű hangulatban kezdődött a szombat délutáni nagyerdei összecsapás. A meccs, amelynek első percei egyértelműen Dzsudzsák Balázsról szóltak. A száznyolcszoros válogatott középpályás közelgő búcsúmérkőzésével és majdani rekordjával került mostanában a hírekbe, de amikor elkezdődött a mérkőzés, újfent kiderült, még mindig meghatározó a teljesítménye... A debreceni kispadon ezúttal bemutatkozó Szrdjan Blagojevics négy védőt és négy középpályást jelölt a kezdőcsapatba, a fedezetsor és az előretolt ék, Dorian Babunszki között kapott szerepet a Loki rutinos játékosa, s első labdaérintésével remekül indította Bódi Ádámot, aki centikkel tévesztette el a bal felső sarkot – a forduló gólja lett volna, ha bemegy...

Néhány perccel később ugyancsak bal oldali támadás futott végig a pályán, a beadást követően Dzsudzsák Balázs lőhetett, de eltalált egy védőt, pedig ebből is könnyen gól lehetett volna, ám azt mindenesetre már látni lehetett, mennyivel aktívabb és precízebb a hazai csapat. Olyannyira így volt ez, hogy a csapatkapitány következő nagyszerű megmozdulása már vezetéshez juttatta a piros-fehéreket: a (kar)mesteri indítást követően Baráth Péter beadása után Dorian Babunszki lőtte a labdát közelről a kispesti kapuba. A Honvéd, amelyben egy ék szerepelt elöl, mögötte három középpályás kapott szerepet, a négy védő előtt pedig két szűrőnek kellett volna lelassítania a hajdúsági akciókat, jól láthatóan összezavarodott az erőteljes debreceni kezdéstől. A kispestiek képtelenek voltak megtartani a labdát, a Loki pedig továbbra is lendületesen támadott. A következő veszélyes akció, csak hogy változatos legyen a hazaiak támadójátéka, a jobb oldalon futott (addig a bal tűnt veszélyesebbnek), és Szécsi Márk okos beadását követően a középpályáról az ötösön belülre érkező Baráth Péter kihagyhatatlan helyzetbe került – a gólszerző kapcsán ezen a ponton érdemes megemlíteni, hogy a huszonhat játékperc során gólpasszt is adott, ráadásul Varga József mellett és Dzsudzsák Balázs mögött a védekezésre is ügyelnie kellett, de a jelek szerint a támadásokból is aktívan kivette a részét.
S a debreceni gálaelőadás folytatódott: Varga József szerzett labdát, Bódi Ádámhoz passzolt, aki hatalmas gólt szerezett. A kispesti kispadon tanácstalanul néztek egymásra edzők, játékosok, kilátástalanság, kedvetlenség és persze rossz kedv tükröződött az arcokon. Nem volt meglepő, hogy a vendégszurkolók, akik addig kitartóan biztatták csapatukat, hangnemet váltottak...

Ferenczi János negyven méterről célozta meg az üres kaput – nem Szappanos Péteren múlt, hogy nem lett ebből gól, de kitörő vastaps fogadta, hogy a teljesen felszabadult, jókedvű debreceniek mindenfélével megpróbálkoztak. Nem volt meglepő, hogy a szünetben kettőt is cserélt a vendégcsapat, és ennek volt is látszata, igaz, addigra a DVSC újabb gólt szerzett. A csereként pályára küldött Brandon Domingues szépített, majd volt két ígéretesnek tűnő lehetősége a Honvédnak, de azok kimaradtak, pedig hatalmas hátrányból is visszakapaszkodhattak volna a kispestiek. Az átszervezésnek köszönhetően Zsótér Donát a szélről középre került, ott sokkal jobban érvényesült a játéktudása, ezzel élet költözött a fővárosiak futballjába, máris sokkal több dolga volt a Loki védelmének. S a Honvéd valóban mindent megpróbált, további két gólt szerezve egészen izgalmassá tette a mérkőzést. A Loki elfáradt a hajrára, szinte semmi energiája nem maradt már a támadásokra, de elérte a célját, mert védekezett és ezzel megőrzött valamennyit tekintélyes előnyéből – a vendégek pedig nagyon bánhatják az első félidőt, mert a szünet után sokkal jobban teljesítettek.