NB I: Még többet kell letennem az asztalra – Schön Szabolcs

– Kulcsfontosságú győzelmet arattak az elmúlt hétvégén Kispesten?
– Így van – válaszolta lapunknak Schön Szabolcs, az NB I tabelláján a hetedik helyen álló Mol Fehérvár 22 éves, nyolcszoros válogatott szélsője. – Két okból is. Egyrészről a Honvéd a mérkőzés előtt még előttünk állt egy ponttal a tabellán, másrészről az elmúlt hetekben hullámvölgyben voltunk, azzal, hogy nyertünk a Bozsik Arénában, remélhetőleg elkezdtük a felkapaszkodást. Azt nem jelenthetem ki, hogy a győzelemmel máris kimásztunk a gödörből, talán ha vasárnap megvernénk a Fradit, elmondhatnánk, hogy rátaláltunk a helyes útra.

– Az egy nullás győzelemből gólpasszal vette ki a részét. Könnyű volt Kenan Kodrónak, nem?
– A munka nagyját azért ő végezte el, én csak elé gurítottam a labdát, mielőtt gyönyörű mozdulattal betekerte. Persze az egyszerű passzokat is elkönyvelik gólpassznak – így legalább megvan az első a Vidiben.

– Az első gólját is megszerezhette volna...
– Ne is mondja! Pattogott a labda, hátulról löktek is, de közel voltam a kapuhoz, azt a helyzetet illett volna értékesítenem. Még a lefújást követően is dühített az elpuskázott lehetőség, de legalább a győzelem kárpótolt.

– A lelátón ülő öccse nem szorult vigasztalásra?
– Aki jobban ismer, tudja, hogy Kispesten születtem, a Honvédban nevelkedtem, sokat köszönhetek a klubnak. Az egész családom ott volt a szombati meccsen, természetesen a Honvéd U15-ös csapatában játszó öcsém is. Amellett, hogy ügyes futballista, jó testvér: szurkol a bátyjának. Örül, ha jól megy nekem – és úgy vettem észre, a hétvégén sem haragudott meg rám.

– Ráadásul mostanában személyesen is láthatja önt: augusztus végén igazolt Székesfehérvárra Dallasból. Mi volt a döntő érv a hazatérés mellett?
– A több játéklehetőség. Sajnos az utolsó öt-hat hónap nem úgy alakult az amerikai pályafutásomban, ahogyan terveztem. Fehérváron senki sem garantált bérelt helyet a csapatban, de abban biztos voltam, az esélyt megkapom a bizonyításra. Azt gondoltam, ahogyan a Vidi tud nekem segíteni, segíthetek én is a Vidinek – már persze akkor, ha elérem azt a formát, amelyben azelőtt voltam, hogy az Egyesült Államokba szerződtem, és amelyben a dallasi karrierem első felében is futballoztam.

– Az elmúlt két hónap önt igazolja?
– Szerintem jó döntést hoztam. Egyre több időt töltök a pályán, a legutóbbi három meccsünket már végigjátszottam.

– Azt a három találkozót, amelyen már Huszti Szabolcs ült a kispadon.
– Azt szokták mondani, új edzőnél különösen fontos az első két-három mérkőzés, már csak a benyomás miatt is. Örömmel tölt el, hogy a jelek szerint Huszti Szabolcs bízik bennem, de ezzel nem elégedhetek meg, ellenkezőleg: még többet kell letennem az asztalra.

– Minden összevetve nem bánta meg a tengerentúlon töltött időszakot?
– Egyáltalán nem. Tapasztalatszerzésnek kitűnő volt. Húszévesen egészen más világba kerültem ki, és talán mondhatom, hogy megálltam a helyem.

– Ha jól sejtem, a be-, azaz visszailleszkedéssel nem volt gondja.
– Zökkenőmentes volt. A csapat nagy részét már ismertem, Fiola Attilával és Loic Negóval a válogatottban is volt szerencsém együtt játszani – ők különösen sokat segítettek az első napokban. Amikor aláírtam a Vidihez, két célt fogalmaztam meg. Először is azt, hogy minél hamarabb verekedjem be magamat a kezdőcsapatba. A következő lépés pedig az, hogy hétről hétre olyan teljesítményt nyújtsak, amivel kiérdemlem a válogatottbeli meghívót. Legutóbb tavaly novemberben játszottam a nemzeti együttesben, minden vágyam, hogy Marco Rossi ismét számoljon velem. Azt nem állítom, hogy ennek máris elérkezett az ideje, de úgy vélem, jó irányba tartok. A képlet egyszerű: minél több meccsen kapok lehetőséget, annál gyakrabban bizonyíthatom, hogy méltó vagyok a válogatottságra.

– Vasárnap a Ferencváros ellen mutathatja meg, mit tud.
– Már nagyon várom! Mindegy, melyik csapat hol áll a tabellán, ez a párharc rangadó, a három ponton túl a presztízs is a tét. Azt nem ígérhetem, hogy legyőzzük a Fradit, ám azt igen, hogy mindent beleadunk. Tudjuk ugyanakkor, hogy a zöld-fehérek a maximumra törekszenek ellenünk, ebből jó meccs kerekedhet ki.

– Eddigi harmincnyolc NB I-es mérkőzéséből kettőt játszott a Fradi ellen – még az MTK színeiben. Beugrik azonnal mindkettő?
– Persze. Előbb egy egy, majd kettő kettő lett a vége, a másodikon kétgólos hátrányt dolgoztunk le, még egy gólpasszt is adtam. Szóval, veretlen vagyok a Ferencváros ellen, és aligha kell hozzátennem, hogy most sem szeretnék vesztes csapat tagja lenni, sőt!