Kiskokó – Thury Gábor jegyzete

Kovács István, vagy ahogyan a futball berkeiben ismerik, Kiskokó az ETO FC Győr középpályása harmincévesen befejezheti a profi pályafutását.

Na és, mondhatnánk, nem nagy ügy.

Ám tanulságos történet a 15-szörös válogatotté, példája annak, mennyire nehéz kiemelkedni a felnőttfutball sűrűjéből, még akkor is, ha végigjárta az utánpótlás-válogatottság grádicsait az U17-től az U21-ig, majd Egervári Sándor húszévesen 2013-ban a magyar–román vb-selejtezőn (2–2) tíz percet adott neki a válogatottban. Az Illés Akadémián pallérozódó játékügyes Kiskokó ekkor már a Videoton futballistája volt, edzője, Paulo Sousa a legtehetségesebb hazai játékosnak tartotta – más kérdés, hogy az őt követő José Gomes finoman fogalmazva nem favorizálta, amit Kovács Ferenc, a székesfehérváriak tiszteletbeli elnöke szóvá is tett. Ugyanakkor sérülés is gátolta a kiteljesedését.
Felvetődik a kérdés: túlértékeltük Kovács István képességeit? Vagy az ő hibája, hogy nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket?

Karrierjének volt íve, a Haladást követően tíz évet húzott le Fehérváron, más kérdés, hogy ehhez képest a 296 tétmérkőzés, 26 szerzett gól, 37 gólpassz lehetne több is, tizenöt válogatottsága során csupán háromszor játszotta végig a kilencven percet, zömmel be- vagy lecserélték. A Haladásban 17 évesen bemutatkozott az NB I-ben, 19 esztendősen élvonalbeli gólt lőtt, kétszeres bajnok, Magyar Kupa-, Szuperkupa- és Ligakupa-győztes. Más örülne ennek az eredménysornak, ő talán kevesli. Amikor 2011-ben az utánpótlás legjobbjának választották, úgy fogalmazott, egyszer spanyol klubban szeretne futballozni.

Hogy aztán mikor jött az álmokkal szembe a valóság, nehéz eldönteni. Albert Flórián 18, Göröcs János 19, Nyilasi Tibor 20 évesen mutatkozott be a legjobbak között, s ha már Spanyolország, a Barcelona egyik motorja – a termetre Kovács Istvánhoz hasonló – Xavi ugyancsak 20, a másik, Andrés Iniesta 22 esztendősen. Ha ezt nézzük, Kiskokó ekkor még tartotta velük a lépést, bár az kételyeket ébresztett, hogy nem lett kihagyhatatlan a válogatottból (mint például Szoboszlai Dominik). Adottságai miatt (171 centi, 66 kiló) a talentumával emelkedett ki, de esete is mutatja: a tehetség kevés, ha nem párosul hozzá mindent elsöprő akaraterő (s némi szerencse), súlytalan marad – és ezt most nem az alkatára értem.

Pályafutása a legjobb példája annak, milyen nüanszokon múlik, lesz-e egy tehetséges ifjoncból korszakos (felnőtt) futballista.

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!