– Újabb súlyos csalódás.
– Megérdemelten jutott be a Budafok a döntőbe. Nem volt bennünk kellő akarat ahhoz, hogy megnyerjük a mérkőzést. Hétről hétre visszatérnek a gyermeteg hibák.
– Már az első félidőben három játékost cserélt, főleg rájuk vonatkozik ez?
– Nem szeretném ezt személyekre lebontani, noha azt gondolom, aki látta a mérkőzést, pontosan tudja, ki mennyire volt motivált. Ha csak ennyit tudunk beletenni egy meccsbe, az nagyon kevés. Ez derült ki ezúttal is.
– Ez volt a legrosszabb élménye a Vasas kispadján?
– Igen. Sőt, talán amióta kispadon ülök, mert még egyik csapatomnál sem éltem át hasonlót, hogy egy ilyen tétre menő mérkőzésen nem teszi oda magát mindenki… Ezt a langyosságot sem megérteni, sem elfogadni nem tudom.
– Hogyan tovább?
– Találni kell tíz embert, aki hajlandó tenni a Vasasért! És azért is furcsa ez, mert az edzésen sokszor úgy tűnik, minden rendben van, aztán ezt kapjuk. Nem is tudom, mi ez: alibi, akaratgyengeség? Tulajdonképpen mindegy, mert az eredmény ugyanaz.
MOL MAGYAR KUPA
ELŐDÖNTŐ
Budafoki MTE (NB II)–Vasas FC 3–0 (Beke P. 22., 34., 39.)