Nem árulok zsákbamacskát, nemcsak lexikálisan, vizuálisan is felkészültem a labdarúgó Magyar Kupa idei döntőjére. Előbb megnéztem a Zalaegerszeg előző, 2010-es finálébeli szereplésének összefoglalóját (3–2-es vereség a Debrecentől, borzasztóan rosszul alkalmazott lestaktikával), majd a Budafokhoz hasonlóan másodosztályú Siófok 1984-es történelmi, 2–1-es diadalát a Rába ETO ellen.
Nem árulok zsákbamacskát, nemcsak lexikálisan, vizuálisan is felkészültem a labdarúgó Magyar Kupa idei döntőjére. Előbb megnéztem a Zalaegerszeg előző, 2010-es finálébeli szereplésének összefoglalóját (3–2-es vereség a Debrecentől, borzasztóan rosszul alkalmazott lestaktikával), majd a Budafokhoz hasonlóan másodosztályú Siófok 1984-es történelmi, 2–1-es diadalát a Rába ETO ellen.
Az utóbbinál feltűnt, hogy a lefújás után a székesfehérvári Sóstói Stadion gyepén ünneplők közül egy svájci sapkás ősz bácsi örömében az aznapi Népsporttal csapkodta a meccs egyik hőse, Bódi kopaszodó fejét. Némi nehezen magyarázható büszkeség mellett – hiszen akkoriban általános iskolásként csak olvastam a lapot, nem írtam – igazából azon merengtem, milyen átütő lehet egy kisebb közösség tagjainak lokális boldogsága: nekik a mindent jelenti a siker, másoknak kevésbé fontos, de bárki számára felemelő látni, tapasztalni.
Már csak azért is volt ez logikus gondolatmenet, mert (minden sértés nélkül) Zala vármegye székhelye és Budapest XXII. kerülete sem épp a világ közepe, a két klub, a ZTE és a BMTE országos „lefedettség” híján van. Ám vitathatatlanul a magyar labdarúgás történetének karakteres (epizód)szereplői, néha reflektorfénybe kerülve – s mi más lenne a kupadöntő a csodás Puskás Arénában majdnem 25 ezer szurkoló előtt? A magas nézőszám és a nagyszerű hangulat eleve szürreális volt a párosítás (valamint a korábbi finálék tapasztalata) alapján, kellett hozzá némi rászervezés, de a tavalyi, Fradival „dúsított” majd' negyvenezres publikum is a csúcsot döntögette, jelezve futballunk modern kori népszerűség-növekedését. No meg a Zalaegerszegről induló vonatok és különbuszok, valamint a Budafokról rajtoló különvillamosok! Noha a tíz napja (vissza)érkező Boér Gábornak sok köze nem volt a ZTE idei meneteléséhez, ettől még Mátyus Jánossal a fiatal magyar edzőnemzedék tagjaiként készülhettek pályafutásuk eddigi legnagyobb tettére.
A lényeg persze az, mint mindig, amit a gyepen láttunk. Az első félidőben élénk iramú játék folyt, itt is, ott is helyzetekkel, a Budafok teljesen eltüntette az osztálykülönbséget. A szünet után meddő fölénybe kerültek a zalaiak, de támadójátékukból hiányzott az ötlet és a hatékonyság. Következett a hosszabbítás, amelynek végén a mindössze 19 éves cserecenter, Németh Dániel bevágta a felső sarokba rövid pályafutása eddigi legfontosabb, a 21 éves Szalay Szabolcs pedig legszebb gólját. A „kiscsapatok” közül tehát a 103 esztendős története első kupagyőzelmét arató ZTE folytathatja majd a nemzetközi porondon, az Európa-konferencialiga selejtezőjében, immár egy nagyobb közösség, az egész ország üdvére és képviseletében.
A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!