Kubatov Gábor: A Bajnokok Ligájáért mindent kockára tennék! – exkluzív interjú

– Legutóbb úgy fogalmazott, mindig azt érzi, egyre nehezebb megnyerni a bajnoki címet. Az ötödiknél is így volt ez?
– Most sem gondolom másként, meg is tapasztaltuk, hogy egyre nehezebb – felelte lapunknak Kubatov Gábor, a Ferencváros elnöke, aki a Groupama Aréna elnöki boxában fogadott bennünket. – A mostani bajnoki címből is tanultunk. Már most biztos vagyok benne, hogy a következő esztendőben még nehezebb lesz nyerni.

– Mire alapozza ezt?
– Az ellenfeleink is folyamatosan fejlődnek, nem csak mi tudunk előrébb lépni évről évre. Sok vetélytársunk kifejezetten hamar rátalált a helyes útra, itt van rögtön példának a Kecskemét. Újoncként, nem egyéni képességekben, hanem csapatként múlta felül a mögötte végző együtteseket, köztük több, jóval esélyesebbnek tartott gárdát. De ha már itt tartunk, tisztán emlékszem rá, amikor a harmincadik bajnoki címünk elhódításakor a Budapest Parkban tartott fiesztán azon gondolkodtam, a negyedik csillagot a mezünkön már biztosan nem élem meg… Ehhez képest idén megnyertük a harmincnegyedik bajnoki címünket. Nem mondom, hogy kézzelfogható közelségbe került a negyvenedik, de immár nem lehetetlen!

A KECSKEMÉT SZÁRNYALÁSA ELEMZÉSRE KÉSZTETTE ŐKET

– Volt olyan pillanata az idénynek, amikor elbizonytalanodott? Amikor a paksi vereséget követően az üstökösként száguldó Kecskemét hat pontra megközelítette a Ferencvárost?
– Nem mondom, hogy reális veszélyként éltük meg a közeledését, mindenesetre gondolkodásra, elemzésre késztetett bennünket. És milyen jó, hogy elvégeztük az elemzéseket! Seneca, az ókori római filozófus azt írta: „Semmilyen szél nem kedvez annak, aki nem tudja, melyik kikötőbe tart.” Nos, ezt én úgy szoktam megfordítani pozitív irányba, hogy annak a kapitánynak, aki tudja, hol van a kikötő, minden szél segít... Kétségtelenül voltak nehéz pillanatai az idénynek, és olyat sem éltünk még át, hogy a tavaszi Európa-liga-nyolcaddöntőből való kiesés csalódásként érjen minket. Ez is bizonyította, nem volt elérhetetlen távolságra a továbbjutás sem. Tudom, „ha” nevű játékos nem létezik, de ha nincs az a példátlan sérüléshullám, ami bennünket elért, most még szebb évet értékelnénk.

– A tavaszi hullámvölgynek mi lehetett az oka?
– Több összetevője volt. Mint már említettem, példátlan sérüléshullám érte el a csapatot. Ezt is kielemeztük, hibáztunk-e bármiben, de a legtöbb úgynevezett kontaktsérülés volt, szó sincs arról, hogy a nem megfelelő edzésmunka következménye lett volna a sok hiányzó. Csak egy példa, Samy Mmaeét Debrecenben hátulról úgy elkaszálták, hogy azóta sem teljesen egészséges. Bár ártatlan helyzetben, de Muhamed Besicet és Owusu Kwabenát is az ellenfél játékosa tette harcképtelenné. Láthattuk azt is, hogy amíg Szerhij Rebrovnál egy posztra két azonos képességű játékosnak kellett lennie, most ez nem minden esetben volt így. Egyéni teljesítményben fejlődtünk, előreléptünk, de bizonyos pozíciók esetében előfordult, hogy nem hasonló tudású két játékosunk volt.

– A játékosok olykor kritizálható motiváltságáról mi a véleménye?
– A Fradinál csakis a győzelem jöhet szóba! Ryan Mmaee ezt nem értette meg, volt is ebből félreértés közte és egyes szurkolók között. Nem értette, miért fütyülik ki a csapatot, amikor bajnok. Elmagyaráztuk neki, ez a Ferencváros, itt a bajnoki cím mellé a folyamatos győzelem is elvárás.

A KISÖRDÖG NÉHA BELEBÚJIK, MÉGSEM SZÓRJA A PÉNZT

– A nemzetközi porondon nagyot alakított az együttes, az Európa-ligában csoportját megnyerve a nyolcaddöntőig menetelt. Maradéktalanul elégedett a szerepléssel?
– Maradt bennem hiányérzet... Amíg nem nyerjük meg az Európa-ligát, nem leszek elégedett. Persze lehetne boncolgatni a klubok költségvetése közötti különbséget, a legjobb tizenhat között a Bayer Leverkusennek is közel tízszeres a büdzséje a Fradiéhoz képest. A miénk volt a legkisebb költségvetés a legjobbak között. De engem ez nem érdekel! Meg kell találnunk a megoldást, hogyan múlhatjuk felül kevesebb pénzből is a riválisokat. Hiszek abban, hogy ennek a fajta hozzáállásnak társadalmi hatása is van. Ha ez az attitűd, ez a fajta hozzáállás átragad a szurkolóinkra, ők is úgy érezhetik a hétköznapokban, miért is ne legyenek ők is ilyenek?! Miért ne lehetnének ők a legjobbak a munkájukban?!

– Az európai porondon az idén nem kevés pénzt, 9.48 millió eurót – körülbelül 3.7 milliárd forintot – keresett a Ferencváros. Ahogy Orosz Pál szokta mondani, ez már szemmel is jól látható összeg. Hogyan gazdálkodik ezzel a klub?
– Mielőtt válaszolok, hadd jegyezzem meg, az UEFA-tól kapott hatalmas összeg mellett a jó szereplésnek egyéb pozitív velejárói is vannak, amelyek ugyancsak pénzre válthatók. Egy Európa-liga-csoportgyőztes csapatból könnyebben és magasabb áron lehet például játékost értékesíteni. És talán egyszerűbb újabb szponzorokat találni. A kérdésére visszatérve: egy biztos, nem herdáljuk el a pénzt, minden fillérnek megvan a helye. Az átigazolásoknál továbbra is racionálisak maradunk. Sok lejárt szerződésű labdarúgóval kötöttünk megállapodást. Persze az emberbe néha belebújik a kisördög, milyen jó lenne szabadabban gazdálkodni, akár két kézzel szórni a pénzt, de a Fradinál ilyen nem fordulhat elő. Visszaforgatjuk a bevételt. Most ennyi pénzt kerestünk, jövőre még többet szeretnénk.

– Tehát szó sincs arról, hogy mostantól négy-öt millió euró értékű játékosokat csábítanának a Népligetbe?
– Sajnos idén egyvalamiben lemaradtunk önmagunkhoz képest. Az elmúlt esztendőkben rendre télen erősítettük meg a csapatot. Ezúttal is hoztunk sok kölcsönjátékost, csakhogy a többségük nem vált be. Egyszerűen nem azt a teljesítményt nyújtották, ami a jelenlegi Ferencvárosban elegendő.

– Aissa Laidouni a télen az Union Berlinhez szerződött. Mit gondol, ki lesz a következő, akit Nyugat-Európába ad el a Ferencváros?
– Sok jelöltünk van. Egyelőre egyikükért sem érkezett konkrét ajánlat, de hosszú még a nyár. Tudom, a lelátóról sokan azt mondják, nem szabad senkit eladni, maradjon együtt a csapat, csakhogy ha nem adunk el topbajnokságba senkit, az új futballisták sem jönnek ide. Az elmúlt években bebizonyítottuk, a Ferencvárosból az öt európai élbajnokságba is el lehet jutni, mi pedig olyan játékosokat keresünk, akikben benne van ez a szándék, ez a továbblépési vágy.

LISZTES KRISZTIÁN BEROBBANT, DE A NEHEZE MOST JÖN NEKI

– Az idény egyik legnagyobb meglepetése Lisztes Krisztián berobbanása volt az NB I-be. Mit szól az őt körülvevő Fradi-„kultuszhoz”?
– Veszélyes terep az övé. Tizennyolc éves fiúról beszélünk, aki még gyerek. Krisztián remek alany, de koránál fogva könnyen a fejébe szállhat a dicsőség. Nem élt át még kudarcokat, kihagyott döntő helyzeteket, súlyos sérüléseket, hosszabb időn át tartó sikertelenséget. Gyakran fohászkodom, nehogy elszálljon, és nehogy ehhez mi asszisztáljunk. A fizikai adottságai megvannak, gyors, dinamikus, erős, kellően pimasz is, most kell alázatosnak maradnia és sokat edzenie. Rajta kívül van három-négy olyan tehetségünk, gondolok itt Tóth Alexre, Manner Balázsra vagy Szánthó Regőre, akiben benne van a lehetőség. Egyszerűen jobbnak kell lenniük, mint a versenytársaik. Lisztes Krisztiánnak ez idén sikerült. Amikor beszállt, jobb volt a riválisainál.

– Idény közben Sztanyiszlav Csercseszovval is szerződést hosszabbítottak. Hosszú távon gondolkodnak benne?
– Minden edzőben hosszú távon gondolkodunk. Ez alól csak Peter Stöger volt kivétel, sajnos az ő karaktere nem illett össze a csapatéval. Jó ember, jó edző is, de a kémia valahogy nem működött.

– Nehéz egy ilyen váltás?
– Az edzőváltásnak különös lélektana van. Ha egy trénert három hónap után elbocsátunk, vajon mit gondol az utóda?! Engem is kirúghatnak bármikor… Név nélkül mondom – talán nem nehéz kitalálni, melyik klubról van szó –, akad az NB I-ben olyan egyesület, amelyik ebben az idényben csak az edzőváltásokra és az ezzel szükségszerűen együtt járó játékoscserékre több mint egymilliárdot költött. Mi azt is tudjuk, egy új vezetőedző mindig a sajátjaiban bízik, szeretne két-három olyan új futballistát, aki az ő embere. Az edzőcsere ezért is irdatlan költség egy klubnak. A kormányt nem lehet csak úgy ide-oda rángatni, hiszen azzal több milliárd forint szállhat ki az ablakon.

– Sztanyiszlav Csercseszov telitalálat volt?
– Sokat dolgoztunk, hogy bennünket válasszon. Az ő irányításával negyvennyolc esztendő után élte meg a csapat a nemzetközi kupatavaszt, halkan teszem hozzá, így is akadt, aki a gyengébben sikerült időszakban a leváltását követelte.

– Az orosz tréner ebből érzékelt bármit is?
– Nem tudom. Erről sohasem beszélgettünk. Mindenesetre nem az a típus, aki ezen sokat rágódna.

– A játékosok nyári pihenőjüket töltik, ám sok idejük nem lesz lazítani, hiszen július elején Bajnokok Ligája-selejtező vár rájuk. Mekkora előny, hogy a Ferencváros kiemelt lesz a harmadik fordulóban is?
– Előnynek előny, de ne felejtsük el, hogy akár már az első körben szembejöhet a svéd vagy a lengyel bajnok. Újabb nehéz, rögös út vár ránk, amelyen lesznek piszok nehéz meccsek. De ha a nagyok játszóterére szeretnénk eljutni, elkerülhetetlen, hogy belefussunk egy-két figyelmeztető pofonba.

– Olyanba, mint a legutóbbi sorozatban a Slovan elleni hazai vereség volt?
– Kettő-egyre kikaptunk hazai pályán, mindenki a vészharangot kongatta, mi viszont elszántan, jól koncentrálva készültünk a visszavágóra. Nekem a pozsonyi négy-egyes diadal több volt sima győzelemnél. Amikor Aissa Laidouni a negyedik gólnál leengedte a bal térdét és jobbal bevágta, az igazi kivégzéssel ért fel. Mint amikor a Hegylakó című filmben lefejezik a térdre rogyott ellenfelet. A sikerért meg kell szenvedni. Míg a szerb bajnok közvetlenül a csoportkörbe jut, nekünk idén is négy párharcot kell sikerre vinnünk ahhoz, hogy a BL főtáblájára jussunk. Ez nagyon nehéz feladat.

– Ha valaki most írásba adná, hogy a csapat ismét az Európa-liga csoportkörébe jut, azonnal elfogadná?
– Nem! A Bajnokok Ligája miatt mindent kockára tennék! A legjobbak közé vágyunk…

(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2023. június 3-i lapszámában jelent meg.)