A lejtőn nincs megállás – Malonyai Péter jegyzete

Biztos vagyok benne, hogy a Videotonnál megmagyarázzák majd, hogyan sikerült kiesniük a Magyar Kupából már most, nyilván elhangzik, hogy legalább csak a bajnokságra összpontosíthatnak. Az persze nem ártana, hiszen hat meccsen négy pontot sikerült összekalapálniuk, ami – nálam – szégyen.

Nem akkora, mint kikapni az ESMTK-tól a Magyar Kupában a 64 között, maradjunk is ennél a blamánál. Már csak azért is, mert jönnek a bajnoki fordulók, és lassan-lassan csak momentum lesz, ami 2023. szeptember 16-án Pesterzsébeten történt.

Elengedem az érzelmeimet, ezért kikérem magamnak a kétszeri majdnem bajnoki kiesés utáni újabb fehérvári gyalázatot, már csak azért is, mert a klub korszakos (értsd: sokat tettek és hozzáértéssel) alakjai közül többen megtiszteltek figyelmükkel, barátságukkal. Legyen elég csak Kovács Feri bácsira (UEFA-kupa-döntő: 1985) és Mezey Györgyre (első bajnoki cím: 2011) utalnom, s persze Brávácz Ottóra, aki a rendszerváltás után akkor is életben tartotta a csapatot, amikor a város nem fogadta be, hiába volt megmentő, mindig jövevény („pesti”) maradt.

És hogy emberközelbe hozzam a történetet, jó kollégámat, Bobory Balázst is említhetem, aki a klub NB I-es futballistája volt. Nem véletlenül, hiszen édesapja, Bobory Béla is a Vidi játékosa volt, ám előtte még főszerepet játszott abban, hogy a csapat, még VT Vasas néven feljutott az első osztályba. Hogy aztán azért kelljen távoznia, mert kiállt a helyi játékosok igazáért. Huszonhét éves volt, hívták máshová az NB I-be, de Fehérváron maradt, az Ikarusban.

Mindez csak azért érdekes, mert a szívről szól, nem a pénzről. Amiből a Mol törvényszerű kiszállása (aránytalanság a cég és a csapat teljesítménye között) még most is van elegendő a klubnál, a produkcióhoz képest rengeteg. Ha létezik játékostemető, hát a Vidi az. Az ifjabbik Dárdai Pál jobb futballista annál, amit Fehérváron nyújtott, Schön Szabolcs sem az, akinek lennie kellene, Bese Barnabás még korábbi felemás, de válogatottságot érő formáját sem hozza, de ez a magánvéleményem, tehát szakmailag feltűnő lehet.

Van viszont külföldi edző, aktuálisan lengyel (meg svéd), de mindegy. A klub legnépszerűbb embere az utánpótlásfőnökké előléptetett, de leginkább tévészakértőként ismert Simek Péter. Lelkük rajta, de mi lenne, ha ő követné a lengyel-svéd Bartosz Grzelakot (úgyis hamarosan mehet, szerintem), jó arcú gyerek, a zselé rendben, annyi pozíciót ismer, amennyi nincs is a pályán, lássuk, mit tud!

Mert itt az ideje, hogy tudjon már valaki valamit Fehérváron.

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!