Apró öröm, de annál nagyobb tett: az NB I-es tabella élén két feljutó csapat áll, az MTK Budapest és a DVTK.
Ennél többet mond talán az, hogy a két klub kispadján olyan edző ül, aki ezer szállal kötődik a magyar labdarúgáshoz. A kék-fehéreket irányító Horváth Dávid az utánpótlás szakmai berkeiből került a profik kispadjára (hozzáteszem rögvest: nem kis vállalás, hiszen a két közeg ég és föld sok szempontból is...), míg a diósgyőri csapatot navigáló Kuznyecov Szergejnek édesapja, a korábbi ferencvárosi kedvenc révén ismerős futballunk különleges világa. Írnám is, hogy végre eljött a pillanat, amikor a magyar stílus domborodik ki a taktikai táblákon, de ez így nyilván erős túlzás lenne, figyelembe véve az ilyen-olyan licences képzést – ami azért modernizálja és uniformizálja az edzői munkát is –, és szintúgy nem elhanyagolható szempont, hogy az élvonalbeli bajnokságból mindösszesen hét forduló pergett le, vagyis még messze az út vége, s aligha marad így a tabella állása.
Bár, ki tudja... Az előző évadban a Kecskemét és a csapat élén Szabó István varázsolta el a honi fociért kitartóan lelkesedők és meccsre járók lelkét, s elnézve az MTK, valamint a DVTK produkcióját, egyáltalán nem lehet kizárni annak lehetőségét sem, hogy a lendület, a játékkedv és ami talán a legerősebb szempont a profi sportban is, a csapat kohéziója a harmincharmadik fordulóig sikerrel repíti előre ezt a két együttest. Egy biztos, az eddigi teljesítés már porrá omlasztotta azt a közhelyelméletet, miszerint az
NB II és az NB I között szakadéknyi a különbség, és a feljutó csapatok kilátástalan küzdelmet folytathatnak a rutinosabb riválisokkal – olybá tűnik, hogy a szakmai alázat és ezzel párhuzamosan a közönséget is jobban szórakoztató támadóbb, olykor a kockázatot is felvállaló akarat dominál inkább a pályákon. Alapvetés is lehet ez, annak tükrében főleg, hogy Diósgyőrben a szurkolói kiszolgálás (úgymint: támadófoci, sikeresség, klubmítosz) talán szerződési pont is az edzői jogosítványban (hozzáteszem: nagyon helyesen!), de azért emlékezhetünk, anno az MTK-nál is a technikás megoldások, a sok gól ígérete miatt még azok is kiszédültek a Hungária körútra, akik más klubszínekért rajongtak, mert a legendás Mágus, Verebes József edzői filozófiája (a csapat mindig rúgjon eggyel több gólt, mint az ellenfél) nekik is vonzó volt.
No hát, még mielőtt nagyon belelendülnék a dicséretbe, azért nem kell túlspilázni, hogy az
NB I első helyén az MTK, a másodikon a DVTK áll, de annak üzenetértéke van, hogy érdemes odafigyelni azokra az edzőkre, játékosokra, akik érzik, milyen az, ha szívből megy a futball.
A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!