Paks: Négyszázötven meccs?! Ilyen öreg vagyok... – Böde Dániel

Mérföldkőhöz érkezett szerdán Böde Dániel: a Paksi FC 36 esztendős támadója a DVSC ellen 2–0-ra megnyert találkozón négyszázötvenedszer lépett pályára az NB I-ben, ezzel már tizedik a legtöbb élvonalbeli meccset játszó labdarúgók listáján!

A paksiak saját nevelésű futballistája tizenhét esztendővel ezelőtt, 2006. szeptember 16-án, a DVTK elleni 2–1-es bajnokin mutatkozott be, és akkor aligha fordult meg a fejében, hogy tizenhét évvel később még mindig az első osztályban futballozik, ráadásul a szurkolók nagy kedvenceként. Hat idényen át szerepelt Pakson, majd 2012 nyarán a Ferencvároshoz igazolt, s hogy milyen szinten határozta meg a zöld-fehérek futballját, arról csak annyit, a fővárosi klubnál eltöltött hét idényéből csak egy olyan akadt, amikor nem szerzett legalább tizenegy gólt – nem véletlenül imádták (és imádják a mai napig) a drukkerek. Nyáron volt négy éve, hogy hazatért Paksra, és bár közel a harminchetedik életévéhez már kevesebb játéklehetőséget kap, amikor Bognár György vezetőedző pályára küldi, rendre segíteni tud a csapatának – ahogy a DVSC ellen is...

„Hogy mi az első gondolatom, amikor azt hallom, négyszázötven mérkőzésem van az NB I-ben? Hát az, hogy öreg vagyok... – mondta a Loki elleni győzelem másnapján Böde Dániel, a paksiak 25-szörös válogatott labdarúgója. – A négyszázötven bajnoki nem kevés, hosszú évekre van szükség, hogy valaki idáig eljusson, ám szerencsére a súlyos sérülések elkerültek, így elérhettem ezt a kerek meccsszámot. Természetesen ilyenkor az embernek eszébe jut az első, bár az én esetemben meglehetősen sokat kell visszamenni az időben, szeptember tizenhatodikán volt tizenhét éve, hogy bemutatkozhattam. A Diósgyőrt fogadtuk, akkor még védekező középpályást játszottam, és jól emlékszem, Lengyel Ferenc vezetőedző azzal küldött a pályára nagyjából fél órával a befejezés előtt, hogy próbáljam semlegesíteni az ellenfél kétméteres támadóját. Belényesi Miklós. Báló Tamás góljával már az első félidőben fordítottunk, jöttek a felívelések, de megtartottuk az előnyt, és emlékeim szerint a fejpárbajok többségéből jól jöttem ki. Akkor nyilván nem az járt a fejemben, hogy hány meccsig juthatok el, egyszerűen csak örültem, hogy pályára léphettem az NB I-ben. Sohasem volt célom, hogy legyen, mondjuk, száz meccsem, csak jöttek, és remélhetőleg egy ideig még jönnek is.”

Hogy a négyszázötven bajnoki mit jelent, jól mutatja, a magyar labdarúgás történetében csak kilenc futballista, Végh Zoltán (570), Kuttor Attila (560), Illés Béla (540), Szabó György (510), Szűcs Lajos (486), Szusza Ferenc (463), Kocsárdi Gegely (458), Tóth József (456) és Bíró Sándor (451) játszott ennél többször az élvonalban. Böde Dánielnek 2024 nyaráig él a szerződése Pakson, vagyis minden esélye megvan arra, hogy az idény végére fellépjen a ranglista hatodik helyére (ehhez még tizenhárom meccs hiányzik), ám a korábbi újpesti, ferencvárosi és pápai kapust, Szűcs Lajost csak akkor van esélye befogni, ha folytatja pályafutását. Tegyük hozzá, aki látta, Böde a becserélése után milyen fizikai állapotban, mekkora lelkesedéssel futballozott a DVSC ellen, egyetért Bognár György vezetőedző meccset követő sajtótájékoztatón mondott szavaival:      „Ha akar, még évekig játszhat, mi hagyjuk, hadd futballozzon!”

„Hogy mit mondott a vezetőedzőnk, amikor becserélt? Az ember a padon ülve vagy a bemelegítést végezve is látja a mérkőzést, tisztában van vele, miért küldik be... – folytatta Böde Dániel. – Nemigen tudtuk elöl megtartani a labdát, egy támadótól gólt, gólpasszt várnak, inkább csak arról beszélünk ilyenkor, hogy az ellenfél szögleteinél, szabadrúgásainál hova álljak. Amúgy élveztem a pályán töltött perceket, az edzéseket viszont olykor már kevésbé. Jó állapotban érzem magam, nem nagyon hagyok ki edzést, ugyanakkor nem akarok túlzottan előre tekinteni, hiszen harminc felett egyik napról a másikra hirtelen meg lehet öregedni, ezt korábban nem egy csapattársamnál láttam. Karszt József, azaz Jozsó bá élő lexikon, tőle tudom, a négyszázötven találkozóval a rangsor tizedik helyére kerültem, s jólesett, hogy rengetegen gratuláltak hozzá. Biztos vagyok benne, egyszer majd rajtam kívül is eléri ezt a számot valaki Pakson, lehet, hogy Vas Gábor, aki fiatalon mutatkozott be, igaz, ő kicsit sérülékeny. Korábban mondtam, szeretnék eljutni négyszázötven meccsig és a százötven gólig, ehhez még hatszor kellene betalálni, de nem reménytelen a helyzet, mert amikor beállok, vannak helyzeteim, tudok változtatni a játék képén. Na de ne szaladjunk előre, maradjunk a Mezőkövesd elleni bajnokinál. Bognár György látja, mi kell ahhoz, hogy nyerjünk, bízom benne, folytatjuk a jó szereplést!”